Zsoltárok 113-115
Hungarian Károli
113 Dicsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
3 Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.
5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,
8 Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;
9 A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
114 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.
3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,
8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
115 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
1 Korintusi 6
Hungarian Károli
6 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elõtt törvénykezni, és nem a szentek elõtt?
2 Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?
3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?
4 Azért ha életszükségre való dolgok felõl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le.
5 Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az õ atyjafiai között?
6 Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek elõtt?
7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt?
8 Sõt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.
9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk,
10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.
11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.
12 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.
13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek [rendeltetett.] Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak [rendeltetett,] hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az õ hatalma által.
15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.
16 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.
17 A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek õ vele.
18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.
19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
20 Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.