Példabeszédek 10-12
Hungarian Károli
10 Salamon bölcs mondásai.
A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.
23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]
24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
11 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!
32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.
12 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.
4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]
12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.