1  És lõn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelõször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék õ ellene?

² És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az õ kezébe adtam [azt] a földet.

³ Ekkor monda Júda az õ atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.

⁴ És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert.

⁵ És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának õ ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.

⁶ És megfutamodott Adonibézek, de ûzõbe vevék, és elfogván õt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.

⁷ Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék õt Jeruzsálembe, és ott meghala.

⁸ Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.

⁹ Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.

¹⁰ És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve azelõtt Kirjáth-Arba volt, - és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.

¹¹ Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.

¹² És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.

¹³ És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.

¹⁴ És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen mezõt az õ atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?

¹⁵ Õ pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felsõ forrást és az alsó forrást.

¹⁶ És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.

¹⁷ És elment Júda az õ atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.

¹⁸ Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.

¹⁹ Vala pedig az Úr Júdával, és kiûzé a hegység [lakóit]; de a völgy lakóit nem lehetett kiûzni, mert vas-szekereik voltak.

²⁰ És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiûzé onnan Anák három fiát.

²¹ De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem ûzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.

²² És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt õ vele.

²³ És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt.

²⁴ És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.

²⁵ És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.

²⁶ És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.

²⁷ És nem ûzte el Manassé [a lakosokat] sem Béthseánból és annak mezõvárosaiból, sem Taanakból és mezõvárosaiból, sem Dórból és mezõvárosaiból, sem a Jibleámnak és mezõvárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezõvárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.

²⁸ És mikor Izráel megerõsödött, adófizetõjévé tette a Kananeust; de elûzni nem ûzte el.

²⁹ És Efraim sem ûzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.

³⁰ Zebulon sem ûzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetõikké lettek.

³¹ Áser sem ûzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.

³² És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem ûzte el õket.

³³ Nafthali sem ûzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetõikké lettek.

³⁴ Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejõjjenek a völgybe.

³⁵ És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetõkké lettek.

³⁶ Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

2  Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, a mely felõl megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.

² Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az õ oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?

³ Annakokáért azt mondom: Nem ûzöm el õket elõletek, hanem legyenek néktek [mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az õ isteneik legyenek ti néktek tõr gyanánt.

⁴ És lõn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden fiainak: felemelé a nép az õ szavát és síra.

⁵ És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.

⁶ És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az õ örökségébe, hogy bírják a földet.

⁷ És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.

⁸ És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendõs korában.

⁹ És eltemeték õt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétõl.

¹⁰ És az az egész nemzetség gyûjteték az õ atyáihoz, és támadott más nemzetség õ utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az õ cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.

¹¹ És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, mert a Baáloknak szolgáltak.

¹² És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta õket Égyiptom földébõl, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok elõtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.

¹³ És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.

¹⁴ És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá õket a ragadozók kezébe, és elragadozák õket, és adá õket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik elõtt.

¹⁵ A hova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az Úr keze rontásukra, a mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküdt volt az Úr nékik. És igen megnyomorodának.

¹⁶ És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták õket szorongatóiknak kezébõl.

¹⁷ De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, a melyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; õk nem cselekedtek így.

¹⁸ Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította õket ellenségeik kezébõl a biró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik és szorongatóik miatt.

¹⁹ De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok elõtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletökkel.

²⁰ Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:

²¹ Én sem ûzök ki többé senkit sem elõlük azon pogányok közül, a kiket meghagyott Józsué, a mikor meghalt;

²² Hanem azok által kísértem Izráelt, ha [vajjon] megtartják-é az Úrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az õ atyáik, avagy nem?

²³ Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] ûzte ki hamar, és nem adta õket Józsué kezébe.

3  Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,

² Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa õket hadakozásra, csak azokat, a kik azelõtt ezt nem tudták:

³ A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétõl fogva Hamath bemeneteléig.

⁴ Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az õ atyáiknak Mózes által?

⁵ Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,

⁶ És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.

⁷ És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és elfelejtkezének az Úrról, az õ Istenökrõl, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.

⁸ Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá õket Kusán- Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.

⁹ Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.

¹⁰ És az Úrnak lelke vala õ rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.

¹¹ És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.

¹² De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt, és megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.

¹³ Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.

¹⁴ És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz esztendeig.

¹⁵ Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,

¹⁶ Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt az õ ruhája alatt a jobb tomporára övezé.

¹⁷ És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.

¹⁸ És lõn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, a kik az ajándékot vitték vala.

¹⁹ Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévõ kõbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének elõle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.

²⁰ És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az õ hûsölõ felházában ült magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele [az] a királyi székbõl.

²¹ Akkor kinyújtá Ehud az õ balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.

²² És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sõt átment annak vékonyán.

²³ Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.

²⁴ A mint õ kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölõ kamarájában.

²⁵ De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az õ urok ott feküdt a földön halva.

²⁶ Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kõbányák mellett, Szeiráhba futott.

²⁷ És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének õ vele az Izráel fiai a hegyrõl, és õ elõttük.

²⁸ És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak õ utána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit általkelni.

²⁹ És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erõs és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.

³⁰ Így aláztatott meg Moáb abban az idõben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.

³¹ Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá õ is Izráelt.

4  Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába

² Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

³ És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.

⁴ Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

⁵ Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

⁶ És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

⁷ Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

⁸ Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

⁹ Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

¹⁰ Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;

¹¹ És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.

¹² Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

¹³ És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle egy idõre.

¹⁴ Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.

¹⁵ És õ taníta azoknak zsinagógáiban, dicsõíttetvén mindenektõl.

¹⁶ És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.

¹⁷ És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:

¹⁸ Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

¹⁹ Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

²⁰ És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.

²¹ Õ pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.

²² És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?

²³ És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.

²⁴ Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.

²⁵ És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;

²⁶ Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.

²⁷ És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.

²⁸ És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

²⁹ És felkelvén, kiûzék õt a városon kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

³⁰ Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.

Read full chapter