17  Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;

² Aróer városai elhagyatnak, [és] barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul.

³ És vége lesz Efraim erõsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsõsége, ezt mondja a seregeknek Ura.

⁴ És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.

⁵ És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;

⁶ És csak mezgérlés marad belõlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az Úr, Izráel Istene.

⁷ Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;

⁸ És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.

⁹ Erõs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdõ és hegytetõ, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elõtt, és pusztasággá lesznek.

¹⁰ Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrõl, és nem emlékeztél meg erõs kõszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszõt plántáltál beléjök;

¹¹ A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: [de] nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!

¹² Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erõs vizek!

¹³ A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;

¹⁴ Estvének idején rémülés száll reájok [és] minekelõtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!

18  Jaj a szárnysuhogás országának, a mely Szerecsenország folyóin túl van;

² A mely követeket küld a tengeren gyékénybõl [csinált] tutajokon, vizek színén. Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, a mely rettenetes mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, a melynek földét folyók hasítják át.

³ Föld kerekségének minden lakói és földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és hallgassatok, ha kürt szól!

⁴ Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verõfényes melegnél, harmatozó felhõnél aratás hévségében.

⁵ Mert aratás elõtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érõ fürtté lészen, levágja a vesszõket metszõkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi.

⁶ Mind ott hagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak, és a madarak rajtok nyaralnak, és a föld minden állatai rajtok telelnek.

⁷ Abban az idõben ajándékot viszen a seregek Urának a magas és derék nép; a nép, a mely rettenetes, mióta van és ezután is, a hatalmas és hódító nép, a melynek földét folyók hasítják át; a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyére.

² És összeveszítem az égyiptomiakat az égyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város város ellen, és ország ország ellen.

³ És elfogyatkozik az égyiptomiak lelke õ bennök, és az õ tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztõktõl, halottidézõktõl és jövendõmondóktól.

⁴ És adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura.

⁵ És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad.

⁶ És büdösséget árasztanak a folyamok, elfogynak és kiszáradnak Égyiptomnak patakjai; nád és sás ellankadnak.

⁷ A pázsit a folyó mellett, a folyónak partján, és a folyónak minden veteménye megszárad, elporlik és nem lészen.

⁸ És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, a kik a folyóba horgot vetni szoktak, és a kik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.

⁹ És megszégyenülnek a fésült len készítõi és a gyolcs szövõi.

¹⁰ Hatalmasaik megtöretnek, és minden napszámosaik bánkódnak lelkökben.

¹¹ Bizony bolondok Zoán fejedelmei, a Faraó bölcs tanácsosai egy eszét veszített tanács; mimódon mondjátok a Faraónak: bölcsek fia vagyok, régi királyoknak fia?

¹² Ugyan hol vannak bölcseid? hogy megjelentsék néked és tudják, hogy mit végzett a seregeknek Ura Égyiptom felõl?

¹³ Megbolondultak Zoán fejedelmei, és csalódtak Nóf fejedelmei, és elámíták az Égyiptomiakat törzseik szegletkövei.

¹⁴ Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét, hogy Égyiptomot elhitessék minden dolgaiban; miként a részeg tántorog az õ okádása felett.

¹⁵ És nem lesz Égyiptomnak semmi munkája, a melyet cselekednék a fõ és fark, a pálmaág és a káka.

¹⁶ Ama napon olyan lesz Égyiptom, mint az asszonyok, retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétõl, a melyet fölemel ellene.

¹⁷ És Júda földe félelmére lesz Égyiptomnak, valaki csak említi azt elõtte, már fél, a seregek Urának tanácsáért, a melyet Õ végzett felõle.

¹⁸ Ama napon lesz öt város Égyiptomnak földén, a melyek Kanaán nyelvén szólanak, és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik "pusztulás városának" neveztetik.

¹⁹ Ama napon oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak;

²⁰ És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Égyiptom földén, hogy ha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók elõtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és õket megszabadítsa.

²¹ És megismerteti magát az Úr Égyiptommal, és megismeri Égyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik.

²² De ha megveri az Úr Égyiptomot, megvervén, meggyógyítja, és megtérnek az Úrhoz, és Õ meghallgatja és meggyógyítja õket.

²³ Ama napon út lesz Égyiptomból Assiriába, és Assiria megy Égyiptomba, Égyiptom meg Assiriába, és Égyiptom Assiriával [az Urat] tiszteli.

²⁴ Ama napon Izráel harmadik lesz Égyiptom és Assiria mellett; áldás a földnek közepette;

²⁵ Melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Áldott népem, Égyiptom! és kezem munkája, Assiria! és örökségem Izráel!

¹⁷ Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.

¹⁸ És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,

¹⁹ Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.

²⁰ Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.

²¹ Engedelmesek [legyetek] egymásnak Isten félelmében.

²² Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.

²³ Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanõ megtartója a testnek.

²⁴ De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben.

²⁵ Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;

²⁶ Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredõjével az íge által,

²⁷ Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.

²⁸ Úgy kell a férfiaknak szeretni az õ feleségöket, mint az õ tulajdon testöket. A ki szereti az õ feleségét, önmagát szereti.

²⁹ Mert soha senki az õ tulajdon testét nem gyûlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;

³⁰ Mert az Õ testének tagjai vagyunk, az Õ testébõl és az Õ csontjaiból valók.

³¹ Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.

³² Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.

³³ Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az õ feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig [meglássa,] hogy félje a férjét.

Read full chapter