Add parallel Print Page Options

81  Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.

Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.

Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.

Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök.

17 És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

82  Aszáf zsoltára.
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

83  Ének; Aszáf zsoltára.

Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.

Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.

12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;

15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!

17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.

A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.

81 Énekeljetek dicséretet Istenünknek!
    Kiáltsatok örömmel Jákób Istenének!
Szóljanak hangszereink:
    csörgődob, kedves hangú hárfa és lant!
Fújjátok meg a sófárt az Újhold ünnepén,
    meg holdtöltekor, ünnepeink kezdetén![a]
Törvény ez Izráel számára,
    melyet Jákób Istene rendelt el,
mikor szövetséget kötött József népével,
    amikor Egyiptom ellen támadt.

József ott olyan nyelvet hallott,
    amelyet nem értett.
Isten mondta: „Levettem válladról a terhet,
    kivettem kezedből a nehéz kosarat.
Mikor bajban voltál, engem hívtál segítségül,
    én pedig megszabadítottalak,
a mennydörgés rejtekhelyén titokban válaszoltam neked,
    próbára tettelek Meribá[b] vizénél.” Szela

„Hallgass rám, népem!
    Ó, Izráel, figyelj szavamra,
szövetséget kötök veletek:
ne legyen rajtam kívül más istenetek,
    ne hajolj meg idegen istenek előtt,
    ne imádd őket!
10 Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    én hoztalak ki Egyiptom földjéről!
Izráel, nyisd ki a szádat,
    hogy jóval tölthessem meg!”

11 „De népem nem hallgatott rám!
    Izráel nem engedelmeskedett nekem!
12 Hagytam hát, hogy kövessék saját kívánságaikat,
    járjanak makacs szívük szerint,
    hogy tegyenek, amit akarnak!”

13 „Bárcsak hallgatna rám népem!
    Ó, ha Izráel útjaimon járna!
14 Akkor hamar megverném ellenségeit,
    és ellenfeleire nehezedne kezem!
15 Az Örökkévaló ellenségei hízelegnének neki,
    Izráel ideje pedig örökké tartana!
16 A legjobb búzával táplálnám,
    még a kősziklából is mézet adnék neki!”

Ászáf zsoltára.

82 Isten áll az istenek[c] gyűlésében,
    mint Bíró ítél a bírák között:
„Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
    Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
Szolgáltassatok igazságot
    az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
    és a szűkölködőket!
Szabadítsátok meg a szegényeket
    és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”

De nem tudják, mi történik,
    nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
    s közben már a Föld alapjai is
    omladoznak körülöttük.[d]

Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
    a Felséges fiai mindnyájan,
mégis meghaltok, mint minden ember!
    Lehullotok, mint minden uralkodó!”

Kelj fel, ó, Isten!
    Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!

Ászáf zsoltáréneke.

83 Istenem, kérlek, ne hallgass!
    Ne maradj csendben, szólj!
    Ne hallgass, Uram!
Nézd, támadásra készülnek ellenségeid,
    gyűlölőid lázadoznak ellened!
Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen,
    tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.
Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen!
    Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”
Mind együtt tanácskoztak,
    szövetséget kötöttek ellened Örökkévaló:
Edom népe és az izmáeliek,
    a moábiak és a hagriak,
Gebál népe, Ammon és Amálek fiai,
    a filiszteusok és Tírusz lakói.
Még Asszíria is csatlakozott hozzájuk,
    és Lót utódait segíti. Szela

Istenünk, verd meg őket,
    mint Midján népét,
    mint Siserát és Jábint a Kisón-pataknál!
10 Pusztuljanak el, mint ellenségeink Éndórnál,
    akik temetetlenül maradtak a földön!
11 Istenünk, úgy bánj vezéreikkel,
    mint Órébbel és Zeébbel,
    főembereikkel, mint Zebahhal és Calmunnával[e]!
12 Mert azt mondták:
    „Foglaljuk el Isten népének földjét!”
13 Istenem, söpörd el őket,
    ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”,[f]
    szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!
14 Pusztítsd el ellenségeinket,
    mint tűz az erdőt,
    mint bozóttűz a dombokat!
15 Viharod kergesse őket,
    forgószéllel rémítsd meg őket!
16 Borítsa szégyen az arcukat,
    hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,
    s hogy téged keressenek!
17 Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,
    alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!
18 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!
    Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!
Tudják meg, hogy Felséges vagy
    az egész Földön!

Footnotes

  1. Zsoltárok 81:3 Újhold… kezdetén Az ószövetségi időszámításban a hónapok újhold idején kezdődtek. Ez egyúttal az Újhold ünnepe is volt. A telihold idején, a hónap közepén, több vallási ünnep is kezdődött.
  2. Zsoltárok 81:7 Meribá Lásd 2Móz 17:1–7.
  3. Zsoltárok 82:1 istenek Ez a szó az eredetiben jelenthet „királyokat”, „vezetőket” és „bírókat” is. A 6. versben is.
  4. Zsoltárok 82:5 Ez a vers valószínűleg az „istenekre”, vagyis a vezetőkre, bírókra vonatkozik, akik nem értik, hogy igazságtalan tetteikkel pusztítják a világot.
  5. Zsoltárok 83:11 Midján… Calmunna Ellenséges népek, hadvezérek és királyok, akiket Izráel legyőzött.
  6. Zsoltárok 83:13 ördögszekér Száraz pusztákon nőtt szúrós gyomnövények elszáradt kóróját ősszel a szél kitépi, és görgeti a földön — ezt nevezik így.

19 Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.

20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;

21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.

22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.

23 Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket.

24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba.

25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.

26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljõ Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:

27 És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket.

28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.

29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az õ elhívása.

30 Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt:

31 Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek;

32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

33 Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!

34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

35 Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?

36 Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.

Read full chapter

19 Lehet, hogy így gondolkoztok: „Azért törték le az ágakat, hogy minket beoltsanak az olajfába.” 20 Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért ne legyetek büszkék, hanem istenfélők! 21 Mert ha Isten nem kímélte meg az olajfa saját ágait a hitetlenségük miatt, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek.

22 Ismerjétek fel azért, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat. 23 Ugyanakkor, ha Izráel népe már nem marad tovább a hitetlenségben, akkor Isten újra beolthatja őket a saját fájukba. Isten meg tudja tenni, hogy újra beoltsa őket. 24 Nem természetes, hogy a vadolajfa ágát beoltsák a szelíd olajfába. Ti, akik az Izráelen kívüli népek közül származtok, valóban olyanok vagytok, mint a vadolajfa ágai. Isten mégis beoltott benneteket a szelíd olajfába. Gondoljátok meg, mennyivel inkább természetes, ha a szelíd olajfa letört ágait ismét beoltják a saját fájukba! Hiszen ezeknek az ágaknak a természet rendje szerint ott a helyük!

25 Testvéreim, szeretném, ha megértenétek ezt az eddig elrejtett igazságot, és nem csapnátok be magatokat: Izráel népe csak részben makacsolta meg magát. De még ez is csak addig tart, amíg teljes számban Istenhez jönnek azok, akiket ő az Izráelen kívüli népek közül hívott el. 26 Akkor majd Izráel népe teljes egészében üdvösséget nyer. Amint az Írás is mondja:

„Szabadító érkezik majd Sionból,
    aki minden istentelenséget kitisztít Jákób családjából.
27 Szövetséget kötök velük,
    amikor megbocsátom bűneiket.”[a]

28 Igaz, hogy Izráel népe az örömhír ellenségévé lett, de még ez is a ti javatokat szolgálja. Ennek ellenére Izráel még mindig Isten kiválasztott és szeretett népe, az ősapák kedvéért. 29 Isten ugyanis soha nem veszi vissza az ajándékait, és nem vonja vissza, ha egyszer valakit elhívott.

30 Gondoljátok csak meg! Régebben ti voltatok engedetlenek Istennek, most azonban Izráel engedetlensége miatt Isten a kegyelmébe fogadott titeket. 31 Hasonlóképpen most Izráel engedetlen, hogy — azon a kegyelmen keresztül, amelyet most ti élveztek — majd ők is kegyelemben részesüljenek. 32 Mert kivétel nélkül minden ember engedetlen Isten iránt. Ő pedig mindenkit bezárt az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkinek felkínálhassa kegyelmét.

Dicsőség Istennek!

33 Ó, milyen hatalmas Isten gazdagsága, milyen mélységes a bölcsessége, és végtelen a tudása! Milyen nehéz megérteni a döntéseit! Ki képes követni, hogy Isten mit miért tesz? 34 Amint az Írás is mondja:

„Ugyan ki értheti az Örökkévaló gondolatait,
    ki adhat neki tanácsot?”[b]

35 „Ki adott valaha is elsőként az Örökkévalónak,
    hogy annak visszafizetését várja tőle?”[c]

36 Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.

Read full chapter

Footnotes

  1. Rómaiakhoz 11:27 Idézet: Ézs 59:20–21; 27:9.
  2. Rómaiakhoz 11:34 Idézet: Ézs 40:13.
  3. Rómaiakhoz 11:35 Idézet: Jób 41:11.