Add parallel Print Page Options

50  Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Ászáf zsoltára.

50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
    szólítja az embereket,
    hívja őket, napkelettől napnyugatig.
A tökéletes szépségű Sionból
    ragyog fel Isten világossága.
Bizony, eljön a mi Istenünk,
    de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
    körülötte hatalmas forgószél!
Szólítja a Mennyet és a Földet,
    hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
„Jöjjetek hozzám hűségeseim,
    gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
    az áldozat által!”

A Menny hirdeti,
    hogy igazságos bíró az Isten! Szela

„Figyelj rám, népem, most én beszélek!
    Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
    Isten vagyok, a te Istened.
Nem vádollak áldozataid miatt,
    sem égőáldozataidért,
    amelyek szüntelen előttem vannak.
De nincs szükségem bikákra,
    sem bakokra nyájaidból.
10 Mert enyém minden erdei vad,
    enyém az összes nyáj
    a sok ezer dombon és hegyen!
11 Jól ismerem a hegyek minden madarát,
    enyém az minden mezei vad.
12 Ha megéhezném, nem szólnék neked,
    mert enyém az egész világ,
    és minden, ami benne van.
13 Nem kell nekem bikák húsa,
    s a bakok vérét nem iszom!
14 Adj hálát Istennek,
    ez legyen áldozatod,
s ha ígértél valamit a Felségesnek,
    teljesítsd!
15 Engem hívj segítségül,
    ha bajban vagy,
én majd megszabadítalak,
    te pedig dicsőítesz ezért.”

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten:
    „Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről,
    hogy mered szövetségemet a szádra venni?!
17 Hiszen utálod,
    ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek,
    szavaimat semmibe veszed!
18 Tolvajokkal barátkozol,
    és házasságtörők közé keveredsz.
19 Szád telve gonoszsággal,
    nyelved csalással.
20 Saját testvéredet is elítéled,
    megrágalmazod anyád fiát!
21 Ezt tetted, és én csak hallgattam.
    Azt hitted, olyan vagyok, mint te?![a]
De most szemedre vetem,
    és figyelmeztetlek!
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
    akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
    ízzé-porrá zúzlak benneteket,
    és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
    az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
    az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”

Footnotes

  1. Zsoltárok 50:21 olyan… te Vagy: „hogy az ÉN VAGYOK is olyan, mint te?!”

53  Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.

Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?

Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket.

Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!

A zenészek vezetőjének. Mahalat szerint.[a] Dávid tanítása.

53 Azt gondolják az ostobák:
    „Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
    nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
Isten letekint a Mennyből az emberekre,
    hogy lássa, van-e köztük értelmes, Istent kereső.
De mind elfordultak Istentől,
    megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne,
    nincs egy sem!

Nem értik ezt a gonoszok?
    Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
    Istent pedig nem tisztelik!

De egyszer úgy megrémülnek,
    mint még soha.
Isten elutasította a gonoszokat,
    Izráel pedig megalázza, és legyőzi őket.
    Szétszórja Isten még a csontjaikat is!

Bárcsak eljönne a Sion hegyéről,
    aki megszabadítja Izráelt!
Amikor Isten helyreállítja,
    örül majd Jákób és vigad Izráel!

Footnotes

  1. Zsoltárok 53:1 zsoltár Mahalat szerint Valószínűleg egy zenei utasítás a zenészek számára: valamilyen hangszerre, dallamra vagy stílusra utalhat.

60  Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.

60 Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk!
    Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket!
Állíts helyre minket,
    és fordulj vissza hozzánk!
Megrendítetted és szétrepesztetted a földet.
    Gyógyítsd meg a töréseket,
    hogy ne pusztuljon el egészen!
Istenünk, sok csapással sújtottad népedet,
    a szenvedés bódító borával itattál bennünket.
De most magasra emelted zászlódat azoknak,
    akik félnek és tisztelnek téged,
hogy köréje gyűljenek,
    és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől. Szela

Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal!
Hallgass meg bennünket,
    hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!

Így szólt Isten templomában:
    „Örömmel adom örökségül
    Sikem városát és Szukkót völgyét!
Gileád és Manassé az enyém,
    Efraim a sisakom,
    Júda királyi jogarom!
Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom,
    Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza.
A filiszteusokat legyőzöm,
    és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”

9-10 De most elhagytál bennünket, Istenem!
    Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Ki vezet be engem az erős városba,
    hogy elfoglaljam?
    Ki vezet el egészen Edomig?
11 Istenem, segíts meg bennünket
    ellenségeinkkel szemben!
    Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!
12 Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk,
    mert ő veri le ellenségeinket!

75  Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.

75 Dicsérünk téged, Istenünk!
    Dicsérünk és hálát adunk neked,
    mert közel vagy azokhoz,
    akik hirdetik csodálatos tetteid.

Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
    és igazságosan ítélkezem.
Mikor remeg az egész Föld,
    és minden lakója reszket,
    én tartom meg annak oszlopait!” Szela

Azt mondom a büszkéknek:
    „Ne legyetek olyan gőgösek!”
    A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
    ne szóljatok olyan magabiztosan!”

Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
    sem a sivatag hegyeiről származik,
    hanem Istentől!
Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
    vagy megaláz.
Az Örökkévaló kezében a serleg,
    haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
    minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!

Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
    örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
    de hatalmat adok az igazaknak.”