Zsoltárok 46-50
Hungarian Károli
46 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.
11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
47 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.
6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján.
10 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen!
48 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.
3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.
4 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
5 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.
6 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
7 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;
8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.
10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:
15 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!
49 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,
7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.
15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;
18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.
19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
50 Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.
2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Zsoltárok 46-50
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint.[a]
46 Isten a menedékünk,
és minden erőnk forrása!
Ő mindig biztos segítség a bajban!
2 Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld,
és a hegyek a tengerbe omlanak.
3 Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai,
és megremegnek a hegyek. Szela
4 Van egy folyó,
amely megörvendezteti Isten városát,
a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!
5 Isten maga lakik benne,
ezért városa örökre megmarad!
Ő maga menti meg virradatkor.
6 Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek,
birodalmak omlanak össze.
Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük,
még a föld is megolvad.
7 De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
8 Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit!
Lássátok, milyen félelmetes dolgokat
vitt véghez a földön!
9 Véget vetett a háborúknak az egész világon,
összetört íjat és lándzsát,
elégette a harci szekereket.[b]
10 Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak,
az egész világ tisztel és fél!”
11 Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
47 Tapsoljatok, ti népek,
mind tapsoljatok,
énekeljetek Istennek,
és hangosan dicsérjétek őt!
2 Mert az Örökkévaló, a Felséges Isten, félelmetes!
Nagy Király ő az egész Föld felett!
3 Népeket vetett uralmunk alá,
lábunk alatt megalázta a nemzeteket.
4 Kiválasztotta számunkra örökségünket,
amelyre méltán büszke Jákób,
akit Isten szeret. Szela
5 Isten felment örömkiáltások és a sófár hangjai közt,
felült trónjára az Örökkévaló!
6 Énekeljetek Istennek dicséretet, énekeljetek!
Énekeljetek Királyunknak dicséretet, énekeljetek!
7 Isten az egész világ királya,
zengjetek neki gyönyörű éneket!
8 Isten uralkodik a nemzetek fölött,
szent trónján ül Isten.
9 A népek vezetői összegyűltek,
Ábrahám Istenének népével együtt,
mert Istené a Föld minden uralkodója!
Bizony, Isten az Úr minden nép fölött!
Ének. Kórah fiainak zsoltára.
48 Nagy az Örökkévaló!
Méltó, hogy dicsérjük őt Istenünk városában,
2 Isten szent hegyén,
amely szépen emelkedik, az egész világ örömére!
Sion hegye az Isten igazi hegye,
a Nagy Király városa!
3 Palotáiban mindenki ismeri Istent,
mint erős kővárat és menedéket.
4 Mert a királyok összefogtak,
felvonultak Isten városa ellen, hogy megostromolják.
5 Mikor meglátták, elámultak,
félelem fogta el őket, és szétfutottak!
6 Megrémültek és reszkettek,
mint a vajúdó asszony.
7 Bizony, a keleti széllel összetörted
a királyok nagy hajóit, Istenem!
8 Amit hallottunk hatalmadról,
most saját szemünkkel látjuk,
az Örökkévaló, a Seregek Ura városában,
Istenünk városában.
Megerősíti Isten ezt a várost örökké! Szela
9 Kegyelmedről emlékezünk
templomodban, Istenünk.
10 Amilyen dicső a neved,
úgy dicsérnek téged szerte a földön,
mert jobb karod az igazságosság karja.
11 Örül a Sion hegye,
örülnek Júda városai,
mert ítéleteid igazságosak!
12 Járjátok körül Siont,
jól ismerjétek meg a várost,
jegyezzétek meg tornyait,
13 nézzétek meg bástyáit,
járjátok be palotáit,
hogy elmondhassátok gyermekeiteknek:
14 „Nézzétek, ő az Isten, a mi Istenünk örökké,
bizony, mindörökké!
Ő vezet bennünket
még a halálon túl is!”
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
49 Halljátok meg, ti népek, mind!
Figyeljen rám a Föld minden lakója!
2 Szegények és gazdagok,
előkelő és egyszerű emberek, mind figyeljetek!
3 Mert szájam bölcsességet hirdet,
szívem gondolatai értelmesek.
4 Példázatokra figyelek,
hárfám hangja mellett tárom fel a titkokat.
5 Miért kellene félnem, ha veszedelem jön?
Miért féljek, ha üldöznek
és körülvesznek a gonoszok?
6 Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak,
s gazdagságukkal dicsekednek?!
7 Hiszen egyikük sem válthatja meg életét,
nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!
8 Senki sem elég gazdag,
hogy kifizesse élete árát!
9 Ki tudná megvásárolni az örök életet?
Mennyit fizetnél,
hogy tested ne pusztuljon el a sírban?
10 Lásd, meghalnak a bölcsek,
testük elpusztul,
de ugyanúgy meghalnak az ostobák is!
Bizony, mindannyian meghalnak,
és vagyonukat másra hagyják.
11 A sír lesz örökös otthonuk,
akármilyen gazdagok is voltak!
12 Mert a gazdag sem marad itt örökre:
Bizony, meghal ő is, akár az állatok!
13 Ez a sorsa minden magabiztos ostobának,
aki a vagyonában gyönyörködik. Szela
14 Mint juhnyájat, úgy terelik őket
a halottak országába,
és a Halál lesz a pásztoruk.
Alakjuk elvész,
testük szépsége eltűnik a halottak között.
De mikor hajnalodik majd,
az igazak uralkodnak.
15 Bizony, Isten fizeti meg értem az árat,
megszabadít a Haláltól, és magához fogad! Szela
16 Ne félj senkitől a gazdagsága miatt!
Ne félj attól se, akinek háza
és vagyona gyarapodik!
17 Mert meghal, és leszáll a sírba,
de semmi kincsét nem viheti magával!
18 Még ha életében elégedett volt is a sorsával,
és gazdagságát dicsérték a többiek,
19 akkor is eljön az ideje, őseihez kerül,
nem látja többé a napot!
20 A gazdag ember, ha nincs bölcsessége,
olyan, mint az értelmetlen állat,
és úgy is pusztul el.
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
9 De nincs szükségem bikákra,
sem bakokra nyájaidból.
10 Mert enyém minden erdei vad,
enyém az összes nyáj
a sok ezer dombon és hegyen!
11 Jól ismerem a hegyek minden madarát,
enyém az minden mezei vad.
12 Ha megéhezném, nem szólnék neked,
mert enyém az egész világ,
és minden, ami benne van.
13 Nem kell nekem bikák húsa,
s a bakok vérét nem iszom!
14 Adj hálát Istennek,
ez legyen áldozatod,
s ha ígértél valamit a Felségesnek,
teljesítsd!
15 Engem hívj segítségül,
ha bajban vagy,
én majd megszabadítalak,
te pedig dicsőítesz ezért.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten:
„Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről,
hogy mered szövetségemet a szádra venni?!
17 Hiszen utálod,
ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek,
szavaimat semmibe veszed!
18 Tolvajokkal barátkozol,
és házasságtörők közé keveredsz.
19 Szád telve gonoszsággal,
nyelved csalással.
20 Saját testvéredet is elítéled,
megrágalmazod anyád fiát!
21 Ezt tetted, és én csak hallgattam.
Azt hitted, olyan vagyok, mint te?![c]
De most szemedre vetem,
és figyelmeztetlek!
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
Footnotes
- Zsoltárok 46:1 zsoltár Alamót szerint Ez jelenthet valamilyen hangszert, vagy annak különleges hangolását, az ének műfaját, vagy egy hárfán játszó hangszeres csoportot. Lásd 1Krón 15:21.
- Zsoltárok 46:9 harci szekereket Vagy: „pajzsokat”.
- Zsoltárok 50:21 olyan… te Vagy: „hogy az ÉN VAGYOK is olyan, mint te?!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center