Zsoltárok 40-42
Hungarian Károli
40 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
3 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.
4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.
8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,
9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.
18 Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!
41 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.
14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!
42 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?
4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.
6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.
7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.
8 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
Zsoltárok 40-42
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[a]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
12 Gonoszok sokasága vett körül,
számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
Minden bátorságom elhagyott!
13 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
Siess hozzám, segíts, ne késs!
14 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
15 Némuljanak el szégyenükben,
akik gúnyolnak engem!
16 De akik téged keresnek, Uram,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Örökkévaló!”
17 Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
ó, Istenem, ne késs!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
veszedelmes időkben.
2 Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
bőségesen meg is áldja ezen a földön,
nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3 Még ha meg is betegszik,
felerősíti az Örökkévaló,
akármilyen betegségből meggyógyítja.
4 Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!”
5 Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
„Lássuk, mikor hal meg?
Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6 Ha meglátogat valaki,
csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
azután szétkürtöli.
7 Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
rosszat gondolnak rólam:
8 „Biztosan vétkezett, azért beteg,
gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9 Még legjobb barátom, akiben bíztam,
aki velem evett,
még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
Segíts, hogy felkeljek,
és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
Ebből látom, hogy szeretsz,
és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
és jelenlétedben lakhatok örökké.
13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki mindig volt, és örökké lesz!
Ámen és Ámen.
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[b]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
Footnotes
- Zsoltárok 40:6 De… megértsem Az ókori görög fordításban (LXX) helyette ez áll: „testet alkottál nekem…”.
- Zsoltárok 42:6 kis dombon Vagy: „a Mizár dombján”.
Apostolok 27:1-26
Hungarian Károli
27 Midõn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevû századosnak a császári seregbõl.
2 Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvõ helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való.
3 És másnap megérkezénk Sidonba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön.
4 És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezõk valának.
5 És a Cziliczia és Pámfilia mellett levõ tengeren átevezvén, eljutánk a licziai Mirába.
6 És mivel ott a százados egy Itáliába menõ alexandriai hajót talált, abba szállított be minket.
7 Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket [odajutni] a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett,
8 És nagy ügygyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötõknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa.
9 Mivel pedig sok idõ mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bõjt is elmult immár, inti vala Pál õket,
10 Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.
11 De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala.
12 Mivel pedig az a kikötõ telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötõjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének.
13 Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.
14 Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.
15 Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt,] vitetünk vala tova.
16 Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csolnakot.
17 Melyet miután felvontak, védõeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.
18 Mikor pedig a szélvésztõl nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák;
19 És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.
20 Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felõl.
21 Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván õ közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:
22 Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.
23 Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,
24 Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.
25 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istnnek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.
26 Egy szigetre kell pedig nékünk kivetõdnünk.
Read full chapter
Apostolok 27:1-26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A fogoly Pál tengeri utazása
27 Miután úgy határoztak, hogy hajón küldenek bennünket Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták egy Juliusz nevű századosnak, aki a császár hadseregében szolgált. 2 Adramittiumban felszálltunk egy hajóra, és elindultunk. Ez a hajó Kis-Ázsia kikötői felé tartott. Velünk utazott a macedón Arisztarkhosz is, aki Thesszalonikából jött. 3 Másnap kikötöttünk Szidónban. Juliusz nagyon jóindulatú volt Pál iránt, és megengedte neki, hogy meglátogassa a Szidónban lakó barátait. Azok pedig ellátták Pált mindennel, amire szüksége volt. 4 Szidónból továbbindultunk, és mivel a szél szembe fújt, Ciprus partjai mentén hajóztunk el. 5 Ezután elhaladtunk Cilicia és Pamfilia mellett, majd a líciai Mira kikötőjébe érkeztünk. 6 Itt a százados talált egy Itáliába tartó alexandriai hajót, amelyre átszállított bennünket.
7 Több napig tartó, lassú hajózás után nagy nehezen eljutottunk Knidoszig, de olyan erős ellenszél fújt, hogy abba az irányba nem mehettünk tovább. Ezért Kréta szigete felé fordultunk. Szalmóné mellett elhaladtunk, és Kréta déli partja mentén hajóztunk, ahol nem ért bennünket az erős szél. 8 Nehezen haladtunk, majd befutottunk egy Szépkikötő nevű helyre, nem messze Lázea városától.
9 Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a Böjt[a] ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat: 10 „Emberek, úgy látom, hogy ez az utazás nagyon veszélyes vállalkozás! Kockára tesszük ezzel az egész rakományt, magát a hajót, sőt, az életünket is!” 11 A hajó tulajdonosa és a kapitány azonban tovább akartak menni, és nem hittek Pálnak. Juliusz, a százados pedig inkább hallgatott a kapitányra és a hajó tulajdonosára, mint Pálra. 12 Mivel ez a kikötő nem volt alkalmas arra, hogy ott töltsük el az egész telet, a többség úgy döntött, hogy hajózzunk tovább, próbáljunk meg elérni Főnixbe, és ott várjuk ki a tél végét. Főnix városa Kréta szigetén van, és a kikötője délnyugatra és északnyugatra is nyitott.
A vihar
13 Amikor enyhe déli szél támadt, úgy gondolták, hogy szándékukat véghez tudják vinni, ezért felhúzták a horgonyt, és Kréta partjai mentén tovább indultunk. 14 A sziget felől azonban hamarosan viharos szél támadt, 15 és elsodorta a hajót. (Ezt a szelet „Északkeleti”-nek nevezik.) Mivel a széllel szemben a hajó nem tudott tovább haladni, engedtük, hogy a vihar vigye, amerre akarja.
16 Azután egy kis sziget, Kauda partja mellett hajóztunk, ahol nem ért bennünket a szél. Ekkor nagy nehezen biztonságba helyeztük a mentőcsónakot: 17 az emberek felhúzták a hajó fedélzetére, majd a hajót kötelekkel átkötötték. Azután, mivel attól féltek, hogy Szirtisz homokpadjaiba ütközünk, behúzták a vitorlát, és hagyták, hogy a vihar sodorja a hajót. 18 A tenger olyan erősen dobált bennünket, hogy másnap elkezdték a vízbe szórni a rakományt.[b] 19 A következő napon a saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését is. 20 Mivel több napon keresztül nem láttuk sem a napot, sem a csillagokat, és a vihar egyre erősebb lett, már nem is reméltük, hogy megmenekülünk.
21 Amikor már hosszú ideje senki nem evett semmit, Pál felállt, és azt mondta: „Emberek, mondtam nektek, hogy ne induljunk el Kréta szigetéről. Jobb lett volna, ha hallgattok rám, mert akkor elkerülhettük volna ezt a bajt és veszteséget. 22 Mégis biztatlak benneteket, hogy ne féljetek, mert senki nem hal meg közülünk, csak a hajó fog elpusztulni. 23 Az elmúlt éjjel mellém állt egy angyal, akit hozzám küldött Isten — az én Istenem, akié vagyok, és akit szolgálok. 24 Ezt mondta nekem: »Ne félj, Pál, mert neked a császár elé kell állnod! Nézd, Isten neked ajándékozta és megmenti azoknak az életét is, akik veled együtt hajóznak.« 25 Ezért szedjétek össze a bátorságotokat, férfiak, mert én bízom Istenben, hogy minden pontosan úgy lesz, ahogy mondta. 26 Egy szigeten fogunk partot érni.”
Read full chapterFootnotes
- Apostolok 27:9 Böjt Ez az ünnep az Engesztelés Napja, amely a Törvény szerint egyúttal böjti nap is. Szeptember és október közepe közötti időre esett. Ilyenkor a gyakori és erős viharok miatt a hajók már a kikötőkbe húzódtak, s ott teleltek át.
- Apostolok 27:18 rakományt Ezt azért tették, hogy a hajó könnyebb legyen, és ne süllyedjen el.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center