Zsoltárok 4-6
Hungarian Károli
4 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
9 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.
5 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
6 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.
7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!
10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.
6 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Zsoltárok 4-6
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerekkel kísért ének. Dávid zsoltára.
4 Istenem, aki igazságot szolgáltatsz,
ments ki szorult helyzetemből!
Kérlek, könyörülj rajtam,
hallgasd meg imádságomat!
2 És ti, emberek, meddig fogtok még
rosszat mondani rólam?
Miért szeretitek a rágalmazást?
Meddig fogtok még hazudozni,
és ok nélkül vádolni engem? Szela
3 Értsétek meg, az Örökkévaló meghallgatja,
aki hűségesen követi őt!
Tudjátok meg, meghallgat engem is,
ha segítségért kiáltok hozzá!
4 Ha meg is haragudtok,
de ne vétkezzetek![a]
Szálljatok magatokba,
mikor este lefekszetek,
és csillapodjatok! Szela
5 Tiszta szívvel hozzatok
az Örökkévalónak áldozatokat,
és bízzatok benne!
6 Sokan mondják:
„Ki hoz ránk végre jobb napokat?”
Ragyogtasd ránk, Örökkévaló,
arcod világosságát!
7 Jobban örülök ennek,
mint a bőséges aratásnak, vagy szüretnek.
8 Bizony, békességben fekszem le,
el is alszom azonnal,
mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!
A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.
5 Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem,
mert hozzád imádkozom!
3 Reggelente hozzád imádkozom,
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
4-5 Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat,
nem is lakhatnak jelenlétedben.
Az ostoba és öntelt[b] emberek
meg nem állhatnak előtted,
utálod a gonosztevőket.
6 Bizony, elpusztulnak mind a hazugok!
Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat,
akik titkon gonosz terveket szőnek.
7 De én kegyelmed bőségéből
házadba léphetek,
tisztelettel és félelemmel borulok le előtted
szent Templomodban.
8 Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal,
védj meg ellenségeimtől!
Készíts számomra utat,
amelyen járhatok!
9 Mert ők csak hazugságot beszélnek,
belsejük tele van pusztítással,
nyitott sírgödör a torkuk,
hízelgő nyelvük csapdát rejteget.
10 Ó, Istenem, büntesd meg őket!
Saját terveik által essenek el,
bűnhődjenek sok bűnük miatt,
mert fellázadtak ellened!
11 De mind örüljenek, akik benned bíznak,
mindörökké vigadjanak!
Áldd meg, akik szeretik nevedet,
hogy benned örvendezzenek!
12 Örökkévaló, te megáldod az igazakat,
hűséges szereted pajzsként betakarja őket.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
6 Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem,
ne haragodban büntess meg!
2 Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok,
csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!
3 Lelkem is remeg,
meddig késlekedsz még, Örökkévaló?
4 Kérlek, fordulj vissza hozzám,
erősítsd meg lelkemet!
Szabadíts és gyógyíts meg,
hiszen olyan kegyelmes vagy!
5 A halálban már senki sem dicséri neved!
A halottak országában ki fog áldani téged?
6 Belefáradtam a sóhajtozásba,
egész éjjel csak sírok,
könnyeimmel áztatom ágyamat.
7 Szemem vörös a sírástól,
belefáradt a szomorúságba és a bajokba.
8 Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian,
mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!
9 Bizony, meghallgatta könyörgésemet,
elfogadta imádságomat, válaszol nekem!
10 Ellenségeim mind vereséget szenvednek,
félve reszketnek!
Hirtelen hátat fordítanak,
szégyenükben elmenekülnek.
Footnotes
- Zsoltárok 4:4 Ha… vétkezzetek Ezt idézi az Ef 4:26, de az ókori görög fordítás (LXX) alapján.
- Zsoltárok 5:4 ostoba és öntelt Szó szerint: „bolond”. Itt azokat jelenti, akik nem tisztelik Istent, és nem hallgatnak rá, hanem saját magukban bíznak, vagyis „istentelenek”.
Apostolok 17:16-34
Hungarian Károli
16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala õ benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélõ emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket elõtalált.
18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak õ vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetõjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
19 És megragadván õt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
22 Elõállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélõknek látlak titeket.
23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25 Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26 És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikõnktõl sem:
28 Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk.
29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá õt halottaiból.
32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felõl.
33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
34 Némely férfiak azonban csatlakozván õ hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevû asszony, és mások õ velök.
Read full chapter
Apostolok 17:16-34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Pál Athénben
16 Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. 17 Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált. 18 Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.
Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.
19 Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! 20 Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” 21 Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.
22 Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! 23 Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
24 Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, 25 és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. 26 Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.
27 Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, 28 mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«
29 S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?
30 Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. 31 Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”
32 Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” 33 Pál ezután otthagyta őket. 34 Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.
Read full chapterCopyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center