Add parallel Print Page Options

„A Templomba felvezető ének.”

132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
    és szenvedéseire!
Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
    megfogadta Jákób Erős Istenének:
„Addig nem megyek be házamba,
    nem fekszem ágyamba,
addig nem alszom,
    nem is szunnyadok,
míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
    lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”

Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[a]
    megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[b]
Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
    Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
    te és hatalmas Szövetséged Ládája!
Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
    néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
    ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
    és vissza nem vonja soha:
    „Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
    és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
    akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”

13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
    Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
    itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
    még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
    népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
    felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
    Dávidon pedig koronája ragyog!”

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

133 Milyen jó és kedves,
    mikor a testvérek harmóniában,
    jó egyetértésben élnek!
Olyan ez, mint illatos olaj Áron fején,
    amely lecsordul szakállán,
    beborítja egész ruháját!
Olyan, mint a Hermón hűsítő harmata,
    amely leszáll Sion hegyeire.
Oda küld az Örökkévaló áldást
    és örök életet.

„A Templomba felvezető ének.”

134 Áldjátok az Örökkévalót mind,
    akik szolgáljátok őt!
Áldjátok, akik Templomában
    szolgáljátok őt éjjelente!
Emeljétek föl karotokat szentélye felé,
    áldjátok az Örökkévalót!
Áldjon meg téged a Sionról az Örökkévaló,
    aki a Mennyet és Földet teremtette!

Footnotes

  1. Zsoltárok 132:6 Efráta Betlehem egyik része, ahol Dávid született és felnőtt.
  2. Zsoltárok 132:6 Kirját-Jeárim Júdához tartozó város Jeruzsálemtől nyugatra. Egy ideig itt őrizték a Szövetségládát. Lásd 1Krón 13.

Az Új Szövetség megerősítése

17 A következő dologban, amelyben most rendelkezem, nem tudlak benneteket megdicsérni. Mert amikor összejöttök, annak több a kára, mint a haszna! 18 Először is, úgy hallom, hogy amikor a helyi gyülekezetben összejöttök, akkor is csoportokra váltok szét. Azt hiszem, ez valóban így is van. 19 Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy különböző szakadások történjenek közöttetek, hiszen így válik mindenki előtt nyilvánvalóvá, hogy kik azok, akik ezt a próbát kiállták.

20 Amikor tehát összegyűltök, valójában nem is az Úrvacsorában[a] vesztek részt, 21 hiszen, amikor leültök enni, mindegyikőtök a saját ételét eszi, amelyet otthonról hozott. Így azután az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik. 22 Hát nincs saját otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Ennyire lebecsülitek Isten gyülekezetét, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket? Mit mondjak erre? Megdicsérjelek benneteket? Ezért biztosan nem!

23 Mert én közvetlenül az Úrtól kaptam, amire titeket is tanítottalak: az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor kiszolgáltatták, fogta a kenyeret, 24 s miután hálát adott Istennek, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” 25 Ugyanígy, a vacsora után felemelte a borral teli poharat, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom áldozatul. Ezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám, valahányszor ebből isztok!” 26 Így tehát, amikor esztek ebből a kenyérből és isztok ebből a borból, akkor valójában az Úr Jézus halálát hirdetitek. Ezt pedig mindaddig tegyétek, amíg az Úr maga vissza nem jön!

27 Aki tehát nem úgy eszik a kenyérből, vagy nem úgy iszik az Úr poharából, ahogy az méltó az Úrhoz, az vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28 Ezért mindenki vizsgálja meg magát, csak azután egyen abból a kenyérből és igyon abból a pohár borból. 29 Mert aki úgy eszi és issza, hogy nem becsüli meg az Úr testét és annak jelentőségét, az ítéletet hoz magára. 30 Ezért van köztetek sok gyengélkedő és beteg, és sokan ezért haltak meg. 31 Ha alaposan megvizsgálnánk magunkat, akkor nem kellene ítélet alá kerülnünk. 32 Amikor azonban az Úr ítél meg, akkor azért fegyelmez bennünket, hogy megmutassa a helyes utat, és hogy ne kelljen véglegesen elítélnie bennünket a hitetlenekkel együtt.

33 Ezért testvéreim, ha összejöttök, hogy az Úrvacsorában részt vegyetek, várjátok meg egymást! 34 Ha valaki olyan éhes, hogy nem tud a többiekre várni, az előbb egyen otthon, hogy ne ítélet származzon abból, ha összejöttök! A többi kérdést majd akkor beszéljük meg, ha meglátogatlak titeket.

Read full chapter

Footnotes

  1. 1 Korintusi 11:20 Úrvacsora Különleges jelentőségű étkezés. Jézus maga mondta a tanítványainak, hogy ilyen módon emlékezzenek az ő halálára. Lásd Lk 22:14–20.