4 Mózes 8-10
Hungarian Károli
8 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
3 És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
4 A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mû az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.
5 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg õket.
7 Így cselekedjél pedig velök, hogy megtisztítsad õket: hintsd reájok a tisztulás vizét, és az egész testöket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.
8 Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bûnért való áldozatul.
9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyûjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét.
10 Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra.
11 Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr elõtt, Izráel fiai részérõl, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.
12 A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.
13 És állassad a lévitákat Áron elé, és az õ fiai elé, és lóbáld meg õket áldozatul az Úrnak.
14 És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim.
15 És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg õket, és lóbáld meg õket áldozatul.
16 Mert bizony nékem adattak õk Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az õ anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsõszülöttei [helyett] vettem õket magamnak.
17 Mert enyém minden elsõszülött Izráel fiai között, emberbõl és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.
18 A lévitákat pedig minden elsõszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.
19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az õ fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.
20 Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, mindazt úgy cselekedék õ velök Izráel fiai.
21 És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá õket Áron áldozatul az Úr elõtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye õket.
22 Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az õ szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron elõtt és az õ fiai elõtt; a miképen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, akképen cselekedének velök.
23 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
24 Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendõs korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.
25 Ötven esztendõs korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.
26 Hanem segítse az õ atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az õ tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az õ szolgálatukban.
9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földébõl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsõ hónapban, mondván:
2 Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.
3 E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden õ rendtartása szerint, és minden õ szertartása szerint készítsétek el azt.
4 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.
5 És elkészíték a páskhát az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
6 Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.
7 És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?
8 És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felõletek?
9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.
11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.
12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13 A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az õ népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az õ bûnének terhét.
14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig.
16 Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.
17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhõ a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhõ megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.
18 Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhõ áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19 Még ha a felhõ sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.
20 Megesék, hogy a felhõ kevés napon át lõn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.
21 Megesék, hogy a felhõ estvétõl fogva ott lõn reggelig; mikor azért reggel a felhõ felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lõn] [ott]; mikor azért a felhõ felszáll vala, õk is indulának.
22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lõn] [ott;] a meddig késik vala a felhõ a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, õk is indulnak vala.
23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.
10 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.
3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.
6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.
10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.
12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.
13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.
22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.
29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.
36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.
4 Mózes 8-10
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az arany mécstartó
8 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: 2 „Mondd meg Áronnak: az arany mécstartón úgy helyezze el a hét olajmécsest, hogy azok előre világítsanak”.
3 Áron így is tett: úgy helyezte el a mécseket, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek mondta. 4 A mécstartó színaranyból készült, ötvösmunkával. Egyetlen darabból kalapálták ki az aljától a szárain lévő virágokig. Pontosan arra a mintára készült, amelyet az Úr megmutatta Mózesnek.
A léviták szolgálatba állítása
5 Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 6 „Válaszd külön a lévitákat Izráel népéből és végezd el megtisztításuk szertartását, hogy rituálisan tiszták legyenek! 7 Ezt kell tenniük, hogy megtisztuljanak: először hintsd rájuk a megtisztulás vizét, azután borotválják le a hajukat és egész testüket, majd mossák ki ruháikat, és mosakodjanak meg.
8 Hozzanak egy bikaborjút és a hozzá tartozó lisztáldozatot: olajjal gyúrt finomlisztet. Azután egy másik bikaborjút is hozzanak bűnáldozatul. 9 Állítsd a lévitákat a Találkozás Sátora elé, és hívd össze Izráel egész közösségét. 10 Azután ahogy ott állnak az Örökkévaló jelenlétében, Izráel fiai tegyék rá kezüket a lévitákra. 11 Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az Örökkévalónak Izráel népe részéről, hogy ezentúl a léviták végezzék az Örökkévaló szolgálatának munkáit.
12 Azután a léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az Örökkévalónak, engesztelésül a lévitákért. 13 Így ajánld föl a lévitákat az Örökkévalónak, és állítsd őket szolgálatba, hogy legyenek Áronnak és fiainak, a papoknak segítői.
14 Így válaszd külön a lévitákat Izráel népének többi részétől, hogy személyesen nekem szolgáljanak. 15 Miután így rituálisan megtisztítottad és felajánlottad őket az Örökkévalónak, a léviták megkezdhetik gyakorlati szolgálatukat[a] a Találkozás Sátoránál. 16 Izráel népének elsőszülöttjei helyett a lévitákat fogadtam magamhoz, hogy személyesen nekem szolgáljanak, ezért Izráel népe őket egészen nekem adta.
17 Izráelben minden elsőszülött az én tulajdonom, mind az emberek, mind a háziállatok között! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből. 18 Azonban Izráel elsőszülöttjeit a lévitákkal helyettesítettem. 19 A lévitákat pedig ajándékba adtam Áronnak és fiainak, a papoknak, hogy Izráel többi leszármazottjai helyett a léviták végezzék a Találkozás Sátoránál a gyakorlati szolgálatokat. A léviták segítsenek a papoknak az áldozatoknál, amelyek által engesztelést szereznek Izráel népe számára, és ne legyen csapás Izráel népén, amikor a szent hely közelébe jönnek.”
20 Mózes, Áron és Izráel egész közössége engedelmeskedett az Örökkévalónak, és a lévitákkal kapcsolatban mindenben aszerint jártak el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta. 21 A léviták elvégezték a megtisztulás szertartását, és kimosták ruháikat. Áron pedig felajánlotta őket az Örökkévalónak szentelt ajándékul, azután engesztelést szerzett nekik az áldozat bemutatásával — így tisztította meg őket. 22 Csak ezután lettek alkalmasak a szolgálat ellátására a Találkozás Sátoránál, Áronnak és fiainak, a papoknak az irányításával. Mindenben úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.
23 Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 24 „A lévita férfiakra ez a különleges rendelkezés érvényes: 25 éves koruktól fogva álljanak szolgálatba a Találkozás Sátoránál! 25 Amikor pedig betöltik ötvenedik évüket, vonuljanak vissza a felelős szolgálattól. 26 Továbbra is segítsék a testvéreiket, a szent helyen szolgálatot végző lévitákat, de ők maguk már ne végezzenek felelős szolgálatot. Így szabd meg a léviták szolgálatát”.
A Páska ünnepének törvényei
9 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy Izráel népe kijött Egyiptomból: 2-3 „A megszabott időben, vagyis ennek a hónapnak 14. napján este tartsa meg Izráel népe a Páska ünnepét! Mindent pontosan úgy tegyetek, ahogyan megmondtam nektek!”
4 Mózes tehát elmondta a népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét. 5 Ők pedig engedelmeskedtek, és az első hónap 14. napján este megünnepelték a Páskát a Sínai-pusztában. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.
6 Volt azonban néhány férfi a táborban, akik nem vehettek részt a Páska-ünnepen, mert holttest érintése miatt rituálisan tisztátalanokká váltak. Tehát Mózeshez és Áronhoz jöttek azon a napon, 7 és ezt mondták: „Igaz, hogy holttest érintése miatt tisztátalanokká váltunk, de miért kellene emiatt teljesen kimaradnunk az Örökkévalónak szentelt áldozat bemutatásából? Miért nem ünnepelhetjük meg mi is a megszabott időben a Páska ünnepét Izráel népével együtt?”
8 Mózes ezt felelte nekik: „Várjatok, amíg meghallom, hogy az Örökkévaló hogyan rendelkezik felőletek”.
9 Az Örökkévaló pedig ezt válaszolta Mózesnek: 10 „Ezt mondd Izráel népének: Ha közületek, vagy utódaitok közül valaki a Páska ünnepe idején éppen úton van, vagy holttest érintése miatt tisztátalanná vált, az is megtarthatja a Páska ünnepét, csakhogy egy későbbi időpontban. 11 A második hónap 14. napján este tartsa meg ezt az ünnepet, és akkor egye meg a páskabárányt kovásztalan kenyérrel és keserű fűszerekkel. 12 A páskabárány csontját ne törje meg, és ne hagyjon abból másnap reggelre semmit — ahogyan azt a páska törvénye szerint elrendeltem nektek.
13 De azt a személyt, aki a Páska ünnepének idején nincsen úton, vagy nincs tisztátalan állapotban, és mégsem vesz részt a Páska megünneplésében, ki kell zárni népe közül. Viselnie kell büntetését, mert nem mutatta be az áldozatot az Örökkévalónak a megfelelő időben.
14 Ami a közöttetek lakó idegeneket illeti, ha ők is meg akarják tartani a Páska ünnepét az Örökkévalónak, megtehetik, de akkor nekik is mindent úgy kell tenniük, ahogy azt a Pászkára vonatkozólag nektek parancsoltam. A Páska szempontjából ugyanazok a parancsok vonatkoznak Izráel népére és a közöttetek lakó idegenekre”.
Az elindulás és letáborozás ideje(A)
15 Amikor a Találkozás Sátorát, vagyis a Szövetség Sátorát[b] fölállították, az Örökkévaló jelenlétének felhője borult föléje és betakarta. Estétől reggelig a felhő úgy világított, mintha tűz égne benne. 16 Ettől kezdve így volt ez mindig: nappal állandóan betakarta a Sátrat a felhő, amely éjjel tűznek látszott.
17 Amikor a felhő fölszállt a Sátorról, Izráel népe tábort bontott, útnak indult és követte a felhőt. Ahol pedig a felhő megállapodott, ott ismét tábort vertek. 18 Az Örökkévaló jeladása szerint vándoroltak és táboroztak Izráel fiai.
Ameddig a felhő nem mozdult a Sátor fölül, addig ők sem mentek tovább, 19 még akkor sem, ha a felhő sokáig egy helyben állt. Követték az Örökkévaló jeladását, és nem mozdultak ők sem. 20 Előfordult, hogy a felhő csak néhány napig időzött a Sátor fölött — de akkor is csak a felhőt követve maradtak, vagy mentek tovább. 21 Volt úgy, hogy a felhő csak egyetlen éjjel maradt egy helyben, és másnap reggel már tovább is indult. A tábor ilyenkor is azonnal követte. Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult. 22 Ha néhány napig, egy teljes hónapig, vagy még hosszabb ideig nem mozdult a felhő a Sátor fölül —, Izráel népe sem indult útnak, hanem sátraikban időztek. De amikor a felhő fölszállt a Szent Sátorról, a tábor is útnak eredt.
23 Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak le, és az ő parancsa szerint indultak el. Engedelmeskedtek az Örökkévaló rendelkezéseinek és parancsainak, amelyeket Mózesen keresztül kaptak.
A két ezüst trombita
10 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Készíts két ezüst trombitát! Ötvösmunkával készítsd őket, mindegyiket egy-egy darab ezüstből formálják ki. Ezek szolgáljanak Izráel közösségének összehívására és a tábor elindítására. 3 Amikor a közösséget kell összehívni, mind a kettőt fújjátok meg. Ilyenkor Izráel népének egész közössége gyűljön hozzád, a Találkozás Sátorának bejárata elé. 4 Ha csak a törzsek vezetőit, a nemzetségfőket kell összegyűjteni hozzád, akkor csak az egyik trombitát fújjátok meg.
5 Amikor pedig a tábornak kell elindulnia — és ilyenkor mindig a Találkozás Sátorának keleti oldalán táborozó törzsek induljanak először —, akkor rövid hangokat fújjatok mindkét trombitával. 6 Amikor másodszor is rövid hangokat fújtok, akkor induljanak a Sátor déli oldalán táborozó törzsek. A táborok elindításához mindig rövid hangokat fújjatok. 7 De amikor a közösséget akarjátok összehívni, hosszú hangokat fújjatok, ne rövideket. 8 Az ezüst trombitákat csak Áron fiai, a papok fújhatják meg.
Ezeket a rendelkezéseket örök törvényként tartsátok meg nemzetségről nemzetségre!
9 Amikor majd a saját országotokban éltek, és a benneteket szorongató ellenség seregével készültök megütközni, akkor is ezekkel a trombitákkal fújjatok rövid hangokat, emlékeztetve Isteneteket, az Örökkévalót, hogy odafigyeljen rátok, és megszabadítson benneteket ellenségeitektől. 10 Viszont hosszú hangokat fújjatok mindkét trombitával, ha az ünnepeket és a szent összegyülekezést akarjátok jelezni a népnek! Így adjatok jelt az öröm napjain, az ünnepeken, és minden hónap kezdetén: az Újhold ünnepén, meg az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatásakor, emlékeztetve Isteneteket, hogy odafigyeljen rátok! Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”
Izráel népe elindul a Sínai-hegytől
11 Az Egyiptomból való elindulás utáni 2. évben, a 2. hónap 20. napján az Örökkévaló felhője fölszállt a Szövetség Sátoráról. 12 Tehát Izráel népe elindult a Sínai-puszta táborából, és táborhelyről táborhelyre haladva eljutottak Párán pusztájába, ahol az Örökkévaló felhője egy időre megállapodott.
13 Ekkor történt először, hogy úgy indultak útnak, ahogyan azt az Örökkévaló Mózes által megparancsolta. 14 Júda törzsének tábori zászlaja indult elsőnek, utána vonult Júda altáborának három serege. Nahsón, Amminádáb fia vezette őket. 15 Issakár törzsének vezetője Netanél, Cúár fia, 16 Zebulon törzsének vezetője pedig Eliáb, Hélón fia volt.
17 Miután a Találkozás Sátorát lebontották, a gersóni és merári nemzetségek elindultak a Sátor részeivel Júda altábora után.
18 Utánuk következett Rúben törzsének tábori zászlaja, amelyet Rúben altáborának három serege követett. Elicúr, Sedéúr fia vezette őket. 19 Simeon törzsének vezetője Selumiél, Cúrisaddaj fia, 20 Gád törzsének vezetője pedig Eljászáf, Deúél fia volt.
21 Utánuk indultak a keháti nemzetségek, akik a Sátorban lévő szent tárgyakat vitték. Így azután, mire ők a következő táborhelyre érkeztek, a többiek már újra fölállították a Sátrat, ahová a kehátiak egyenesen bevitték a szent tárgyakat.
22 Utánuk indult el Efraim törzsének tábori zászlaja, amelyet Efraim altáborának három serege követett. Elisáma, Ammihúd fia vezette őket. 23 Manassé törzsének vezetője Gamliél, Pacádúr fia, 24 Benjámin törzsének vezetője pedig Abidán, Gideóni fia volt.
25 Utánuk indult el Dán törzsének tábori zászlaja, amelyet Dán altáborának három serege követett. Ez volt Izráel egész seregének utóvédje. Ahiezer, Ammisaddaj fia vezette őket. 26 Ásér törzsének vezetője Pagiél, Okrán fia, 27 Naftáli törzsének vezetője pedig Ahira, Énán fia volt.
28 Ez volt Izráel táborának és seregeinek vonulási rendje, amikor a tábor útnak indult.
29 Mózesnek volt egy sógora, Hóbáb, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia. Mózes így kérlelte Hóbábot: „Most el kell indulnunk, hogy eljussunk arra a helyre, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért. Gyere velünk te is, és jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek!”
30 De Hóbáb ezt felelte: „Inkább visszatérek a saját földemre és rokonaimhoz”.
31 Mózes tovább unszolta: „Kérlek, ne hagyj el bennünket, mert te jól ismered ezt a pusztaságot, és tudod, hol lehet tábort verni. Te lehetsz a táborunk »szeme!« 32 Ha velünk jössz, te is részesülhetsz mindabban a jóban, amit az Örökkévaló tesz velünk!”
33 Tehát elindultak az Örökkévaló hegyétől, és három napig vonultak. Az Örökkévaló Szövetségládáját a papok a nép előtt vitték, hogy helyet találjanak a nép számára, ahol megpihenhet. 34 Ahogy az előző táborhelyről útnak indultak, az Örökkévaló felhője egész nap fölöttük haladt, és beárnyékolta a tábort.
35 Amikor a papok fölvették a vállukra a Szövetségládát, és elindultak vele, Mózes ezt mondta:
„Kelj föl, Örökkévaló!
Szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid színed elől!”
36 Amikor pedig a Szövetségládát hordozó papok megálltak, ezt mondta Mózes:
„Térj vissza, Örökkévaló, és pihenj le
Izráel megszámlálhatatlan ezreinél!”
Footnotes
- 4 Mózes 8:15 gyakorlati szolgálatukat Vagyis a Szent Sátor fölállítását, szétszedését és szállítását.
- 4 Mózes 9:15 Találkozás… Sátorát Ezen a helyen a Szent Sátor két különböző megnevezése együtt fordul elő, de ugyanarról van szó.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center