Áldozati törvények

15 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ² „Mondd meg Izráel népének: Nektek adom azt a földet lakóhelyül, és be fogtok menni oda, hogy birtokba vegyétek. ³ Akkor majd különböző ajándékokat hoztok az Örökkévalónak: égőáldozatot, véresáldozatot, fogadalmi áldozatot, hálaáldozatot, vagy az ünnepeken szokásos áldozatokat. Borjút, bárányt vagy kecskét áldozzatok, amelynek illatát az Örökkévaló szívesen fogadja.

⁴ Az áldozati állattal együtt ilyenkor lisztáldozatot is hozzatok az Örökkévalónak! A lisztáldozat egy tized éfá^[a] legyen a legfinomabb lisztből, amelyet össze kell keverni egy negyed hin^[b] olívaolajjal. ⁵ Az égőáldozatul vagy véresáldozatul hozott minden egyes bárány mellé tegyetek italáldozatul egy negyed hin bort is.

⁶ Ha kost áldoztok, akkor tegyetek mellé lisztáldozatot is két tized éfá^[c] lisztből, amelyet össze kell keverni egy harmad hin^[d] olívaolajjal. ⁷ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul egy harmad hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.

⁸ Amikor bikaborjút hoztok az Örökkévalónak égő- vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy ünnepi közösségi áldozatul, ⁹ akkor tegyetek mellé lisztáldozatul három tized éfá^[e] lisztet, amelyet össze kell keverni fél hin olívaolajjal. ¹⁰ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul fél hin^[f] bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. ^11-12 Tehát így készítsétek el az áldozatokat minden egyes bikaborjú, kos, bárány vagy kecske feláldozásánál.

¹³ Ezek a rendelkezések vonatkoznak Izráel népének minden tagjára: így mutassanak be áldozatot ajándékul, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja azt. ¹⁴ Ha pedig egy közöttetek lakó idegen akar tűzáldozatot bemutatni az Örökkévalónak, akkor az idegen is ugyanígy készítse el azt, s akkor az Örökkévaló kedvesen fogadja tőle. ¹⁵ Ugyanaz a rendelkezés érvényes Izráel közösségére és a közöttetek lakó idegenekre is. Ez a törvény örökre érvényes marad, minden következő nemzedékben. ¹⁶ Ezek a törvények és rendelkezések egyformán vonatkoznak rátok, és a közöttetek lakó idegenekre.”

¹⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ¹⁸ „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd megérkeztek arra a földre, amelyre vezetlek titeket, ¹⁹ és a föld gabonát terem nektek, akkor a termésből először az Örökkévalónak adjatok lisztáldozatot. ²⁰ Amikor az új termésből először készítetek tésztát, abból az első kenyeret vigyétek az Örökkévalónak — ez lesz a ti ételáldozatotok a szérűről.^{[g] 21} Nemzedékről nemzedékre így vigyétek az Örökkévalónak az új termésből az első kenyeret ételáldozatul.”

^22-23 „Izráel népe, az Örökkévaló parancsolatokat adott Mózesen keresztül nektek, amelyek érvényben maradnak nemzedékről-nemzedékre. Ha vétkeztek ezek ellen a parancsok ellen, és nem tartjátok meg mindegyiket, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesen keresztül, akkor így kell eljárnotok:

²⁴ Ha Izráel egész közössége vétkezik, akkor vigyetek az Örökkévalónak egy bikaborjút áldozati ajándékul, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt, az előírás szerint — jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad —, valamint egy bakot bűnáldozatul. ²⁵ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve Izráel egész közösségének, és az Örökkévaló megbocsát nekik. ²⁶ Mivel tehát nem szándékos bűnről volt szó, amelyet az egész közösség követett el, és az egész közösség hozott az Örökkévalónak áldozatot a fentiek szerint, ezért az egész közösségnek — beleértve még a közöttük lakó idegeneket is — megbocsát az Örökkévaló.

²⁷ Ha egy személy nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnáldozatul egy esztendős nőstény kecskét. ²⁸ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot az Örökkévalónak, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve az illetőnek, és az Örökkévaló megbocsát neki. ²⁹ Ez a törvény egyaránt érvényes közöttetek mindenkire, akár Izráel népéhez tartozik, akár közöttetek élő idegenről van szó — feltéve, hogy az illető nem szándékosan vétkezett.

³⁰ Azonban ha valaki — akár bennszülött, akár közöttetek lakó idegen — szándékosan vétkezik, akkor az ilyet ki kell irtani népe közül, mert tettével gyalázta az Örökkévalót. ³¹ Az ilyen személy az Örökkévaló szava ellen lázadt, és megszegte az Örökkévaló parancsát, emiatt viselnie kell bűnének következményét: ki kell irtani őt népe közül”.

A szombati nyugalom megtörésének büntetése

^32-33 Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, előfordult egyszer, hogy egy férfit rajtakaptak, hogy a szombati nyugalom napján tűzifát gyűjtögetett. Odavitték hát az illetőt Mózes, Áron és az egész közösség elé. ³⁴ Mivel nem volt világos, hogyan büntessék meg, úgy határoztak, hogy őrizet alá helyezik, amíg az Örökkévaló valamilyen kijelentést ad erre nézve. ³⁵ Egy idő múlva az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Annak az embernek meg kell halnia. Vigyétek ki a táboron kívülre, és az egész közösség kövezze meg!” ³⁶ Így is történt: kivitték a táboron kívülre, és ott megkövezték. Így halt meg az a férfi. Úgy jártak el, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

A ruhán lévő rojtok

³⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ³⁸ „Mondd meg Izráel népének, hogy készítsenek a ruhájuk sarkára rojtokat, és fonjanak a rojtokba kék fonalat — így viseljék ruháikat nemzedékről nemzedékre! ³⁹ Arra szolgálnak ezek, hogy valahányszor rájuk néztek, jusson eszetekbe, hogy engedelmeskedjetek az Örökkévaló parancsainak, és ne kövessétek a saját szívetek és szemetek kívánságait. ⁴⁰ Tehát, emlékezzetek parancsaimra, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy az én számomra elkülönített szent nép legyetek. ⁴¹ Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”

Kórah lázadást szít Mózes ellen

16 A pusztai vándorlás idején történt, hogy Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogtak és fellázadtak Mózes ellen. Kórah Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia volt. Dátán és Abirám Eliáb fiai voltak. Ón Pelet fia volt. Dátán, Abirám és Ón Rúben törzsébe tartoztak. Maguk mellé állítottak még vagy 250 férfit Izráel népéből: különböző ismert vezetőket, akiket a közösség választott. ³ Összegyűltek, odamentek Mózes és Áron elé, és ezt mondták nekik: „Mózes és Áron! Túl sok hatalmat tulajdonítotok magatoknak! Mit képzeltek ti magatokról? Azt hiszitek, különbek vagytok az Örökkévaló népénél? Hiszen ez az egész közösség szent, és az Örökkévaló közöttünk van!”

⁴ Mózes egy szót sem válaszolt, csak arccal a földre borult. ⁵ Azután fölkelt, és ezt felelte Kórahnak és társainak: „Holnap reggel az Örökkévaló maga fogja megmutatni, ki tartozik hozzá, ki a szent, ki jöhet közel hozzá.^[h] Csak az közeledhet az Örökkévalóhoz, akit ő kiválaszt. ^6-7 Te, Kórah, és a társaid mindannyian jöjjetek ide holnap, hozzatok füstölőket, tegyetek bele parazsat, és rá füstölőszert! Így álljatok meg az Örökkévaló előtt! Akit az Örökkévaló kiválaszt, az a szent. Ti vagytok azok, léviták, akik túl sokat akartok magatoknak!”

^8-9 Majd még ezt is mondta Mózes Kórahnak: „Figyeljetek ide, léviták! Izráel Istene kiválasztott titeket Izráel népe közül, hogy közel jöhessetek hozzá. Hiszen nektek adta a kiváltságot, hogy ellássátok a különféle gyakorlati tennivalókat a Találkozás Sátora szállítása és felállítása körül, meg különböző egyéb módokon szolgálhatjátok az egész közösséget! Mindez kevés nektek? ¹⁰ Az Örökkévaló megengedte neked, Kórah, és testvéreidnek, a lévitáknak, hogy közel jöhessetek hozzá! Ti pedig kevesellitek ezt, és papok is akartok lenni? ¹¹ Bizony, nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az Örökkévaló ellen! Kicsoda Áron, hogy ellene fordultok, és panaszkodok ellene?”

¹² Azután Mózes üzent Dátánnak és Abirámnak, Eliáb fiainak, hogy jöjjenek hozzá. De azok elutasították. „Dehogy megyünk! — mondták. — ¹³ Nem elég, hogy kihoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy itt, a pusztában megölj bennünket? Most még parancsolgatsz is nekünk, mint valami fejedelem? ¹⁴ Nem éppen tejjel és mézzel folyó földre vezettél bennünket! Csak ígérted, de nem adtál nekünk sem szántóföldeket, sem szőlőskerteket örökségül! Meddig fogod még becsapni ezt a népet? Dehogy megyünk!”

¹⁵ Mózes emiatt nagyon megharagudott, és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, te tudod, hogy nem bántottam őket, s nem ártottam nekik! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem! Kérlek, ne fogadd el áldozataikat!”

¹⁶ Azután ezt mondta Kórahnak: „Holnap te és a társaid álljatok meg az Örökkévaló előtt. Áron is ott lesz. ¹⁷ Mindegyikőtök hozza a saját füstölőjét, és tegyen rá tömjént. Tehát összesen 250 füstölőt hozzatok, és Áron is hozza a sajátját”.

Mózes és Áron közbenjár Izráelért

¹⁸ Így is történt: másnap reggel mind a 250 férfi összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Mindenki hozta a füstölőjét, benne izzó parázzsal és rajta tömjénnel. Ott volt Mózes és Áron is. ¹⁹ Kórah összehívta Izráel egész közösségét Mózes és Áron ellen: valamennyien ott álltak a Sátor bejáratánál. Akkor az Örökkévaló dicsősége megjelent — mindenki jól látta.

²⁰ Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt: ²¹ „Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”

²² Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene!^[i] Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”

²³ Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: ²⁴ „Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”

²⁵ Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz. ²⁶ Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!” ²⁷ Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.

Kórahot és társait elnyeli a föld

²⁸ Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez. ²⁹ Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. ³⁰ De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.

³¹ Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt. ³² Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt. ³³ Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből. ³⁴ Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”

³⁵ Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.

³⁶ Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta: ^37-38 „Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.

³⁹ Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt, ⁴⁰ ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.

Áron áldozata megállítja a csapást

^41-42 A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte. ⁴³ Mózes és Áron oda ment a Sátor elé, ⁴⁴ és az Örökkévaló szólt Mózeshez:

⁴⁵ „Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.

⁴⁶ Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”

⁴⁷ Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért. ⁴⁸ Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást. ⁴⁹ De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak. ⁵⁰ Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.

Jézus Názáretben^(A)

6 Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment. ² Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni? ³ Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.

⁴ Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.” ⁵ Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket. ⁶ Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.

Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.

A tizenkét apostol kiküldése^(B)

⁷ Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. ⁸ Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. ⁹ Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből. ¹⁰ Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost! ¹¹ Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról!^[a] Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”

¹² A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket. ¹³ Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

Kinek tartották az emberek Jézust^(C)

¹⁴ Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”

¹⁵ Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.”

Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”

¹⁶ Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”

Bemerítő János halála

¹⁷ Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást, ¹⁸ annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.” ¹⁹ Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot. ²⁰ Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.

²¹ Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit. ²² Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!” ²³ Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”

²⁴ A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”

²⁵ A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”

²⁶ A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani. ²⁷ Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben. ²⁸ Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte. ²⁹ Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.