Add parallel Print Page Options

22  És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.

De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.

10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.

11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.

12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.

13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Read full chapter

Példázat a királyi lakodalomról(A)

22 Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.

Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«

A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.

Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« 10 A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.

11 Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.

12 »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.

13 A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«

14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”

Read full chapter