²³ Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki. ²⁴ Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal^[a] tartozott. ²⁵ Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot. ²⁶ A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!« ²⁷ A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.

²⁸ Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«

²⁹ Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«

³⁰ Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti. ³¹ Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.

³² Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél! ³³ Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!« ³⁴ Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.

³⁵ Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”