A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(A)

22 Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek. ² A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel

³ A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott. ⁴ Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák. ⁵ A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik. ⁶ Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.

Az utolsó Páska-vacsora^(B)

⁷ Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt. ⁸ Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”

⁹ Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”

¹⁰ Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy, ¹¹ és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival? ¹² Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”

¹³ A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.

Az Új Szövetség megkötése^(C)

¹⁴ Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt. ¹⁵ Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt! ¹⁶ Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”

¹⁷ Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian! ¹⁸ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”

¹⁹ Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” ²⁰ Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.

Ki az áruló?

²¹ De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem! ²² Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”

²³ Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.

Ki a legnagyobb?

²⁴ Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük. ²⁵ Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶ Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája! ²⁷ Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.

²⁸ Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben. ²⁹ Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok. ³⁰ Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”

Én imádkoztam érted^(D)

³¹ „Simon, Simon^[a] a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, ³² de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”

³³ Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Péter, én mondom neked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor letagadod még azt is, hogy ismersz engem!”

Készüljetek fel a nehéz időkre!

³⁵ Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket pénz, tartalék ruha és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?”

Ők pedig így feleltek: „Nem, mindenünk megvolt.”

³⁶ Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „De most, akinek van pénze vagy tarisznyája, vegye magához! Ha pedig nincs kardja, adja el a felsőruháját, és az árán vegyen egyet! ³⁷ Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam ennek az Írásnak:

Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be is fog teljesedni.”

³⁸ A tanítványok ekkor így feleltek: „Nézd, Uram, itt van két kard!”

Ő pedig így válaszolt: „Elég!”

A Gecsemáné-kertben^(E)

³⁹ Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. ⁴⁰ Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”

⁴¹ Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott: ⁴² „Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom!^[c] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴³ Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, ⁴⁴ aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.^{[d] 45} Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak. ⁴⁶ Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”

Jézust letartóztatják^(F)

⁴⁷ Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.

⁴⁸ Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?” ⁴⁹ Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, vágjuk-e őket a kardunkkal?” ⁵⁰ Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

⁵¹ De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.

⁵² Majd odafordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! ⁵³ Amikor nap mint nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De most eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(G)

⁵⁴ Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. ⁵⁵ Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. ⁵⁶ Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”

⁵⁷ De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” ⁵⁸ Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”

De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”

⁵⁹ Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”

⁶⁰ De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”

Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. ⁶¹ Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” ⁶² Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.

Jézust kicsúfolják^(H)

⁶³ A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, csúfolni és verni kezdték. ⁶⁴ Bekötötték a szemét, és ezt mondták neki: „Na, most prófétáld meg, ki ütött rád!” ⁶⁵ Sok egyéb módon is gúnyolták, és szidalmazták.

Jézust kihallgatják a vallási vezetők^(I)

⁶⁶ Amikor felvirradt a reggel, összegyűltek a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust eléjük, vagyis a Főtanács elé állították, és megkérdezték tőle: ⁶⁷ „Te vagy-e a Messiás? Mondd meg nekünk!”

Ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem, ⁶⁸ ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. ⁶⁹ De mostantól fogva az Emberfia ott ül majd Isten hatalmának jobb oldalán.”

⁷⁰ Ekkor azok megkérdezték: „Szóval, te vagy az Isten Fia?”

Ő így felelt: „Igen, én vagyok az.”

⁷¹ Ők pedig ezt mondták: „Nincs szükségünk több tanúvallomásra! Most tőle magától hallottuk, hogy ezt mondta!”

Jézus megmossa a tanítványai lábát

13 Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.

² Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. ³ Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. ⁴ Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. ⁵ Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.^[a]

⁶ Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

⁸ Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.

⁹ Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”

¹⁰ Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” ¹¹ Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.

¹² Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? ¹³ Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. ¹⁴ Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵ Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. ¹⁶ Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷ Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.

¹⁸ Nem mindnyájatokról beszélek. Ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«^{[b] 19} Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.^{[c] 20} Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

Egyikőtök elárul engem!^(A)

²¹ Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan^[d] lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”

²² A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél. ²³ Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet. ²⁴ Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.

²⁵ Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”

²⁶ Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. ²⁷ Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” ²⁸ De senki sem értette, hogy ez mit jelent. ²⁹ Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.

³⁰ Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.

Új parancsot adok: szeressétek egymást!

³¹ Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült. ³² Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.

³³ Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.

³⁴ Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! ³⁵ Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Péter fogadkozása^(B)

³⁶ Ekkor Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mész?”

Jézus így válaszolt: „Most még nem jöhetsz velem oda, ahová megyek, de később majd követsz engem.”

³⁷ Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet is odaadnám érted!”

³⁸ Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”