Jób 10-13
Hungarian Károli
10 Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.
2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!
8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.
13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!
20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.
11 Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.
5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;
16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.
17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.
18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.
20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
12 Felele erre Jób, és monda:
2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.
15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.
16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.
21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.
24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
13 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
Jób 10-13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
10 „Lelkemből megutáltam az életemet!
Szabadjára engedem panaszomat,
kiöntöm lelkem keserűségét,
hadd szóljak szabadon!
2 Azt mondom Istennek: Ne ítélj el,
hadd tudjam, mivel vádolsz engem!
3 Mi hasznod belőle, ha engem nyomorgatsz,
miért veted meg kezed alkotását?
Miért pártolod a gonoszok szándékait?
4 Pedig szemeid nem emberszemek,
te nem úgy látsz, mint a halandó!
5 Napjaid nem olyanok, mint a mi napjaink,
esztendeid nem mérhetők az ember idejéhez.
6 Miért kutatod hát bűneimet,
miért keresed vétkemet?
7 Pedig tudod, hogy ártatlan vagyok,
s nincs, aki kezedből kimentsen engem!
8 Kezed formálta testem,
s most mégis ellenem fordulsz, hogy elpusztíts?!
9 Emlékezz rá, hogy agyagból formáltál,
s most ismét porrá zúzol kíméletlenül?
10 Úgy öntöttél formába,
mint a tejet, mikor sajtot készítenek.
11 Te öltöztettél fel hússal és bőrrel,
te illesztetted egybe csontjaim és inaim.
12 Megelevenítettél, körülvettél hűséges szereteteddel,
gondviselésed őrizte szellemem.
13 Szívedben ezt mélyen elrejtetted,
hiszen tudom, hogy ezt tervezted felőlem.
14 Ha vétkezném, te azt is látnád,
s bűnömet nem nézed el.
15 Jaj nekem, ha bűnös vagyok!
De ha ártatlan, akkor sem emelhetem fel a fejem,
mert elborít az átok és gyalázat.
Torkig vagyok a megaláztatással!
16 Ha nagyra tartanám magam,
rögtön rám rohannál, mint éhes oroszlán,
csodáidat ellenem fordítanád,
17 tanúkat állítanál, hogy vádoljanak,
haragod fellángolna,
és sereged felsorakozna ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?
Jobb lett volna holtan születnem,
19 mint aki van is, meg nincs is,
kinek sírja az anyaméh!
20 Napjaim oly rövidek!
Fordulj el tőlem, kérlek,
hadd viduljak fel egy kissé,
21 mielőtt a halál árnyékának földjére költözöm,
ahonnan nincs visszaút,
22 ahol sűrű sötétség és homály,
szüntelen káosz uralkodik,
ahol még a fény is sötétség!”
Cófár prédikál Jóbnak
11 Majd a naamái Cófár szólalt meg:
2 „Sok szavadra, Jób, senki se feleljen?!
Annak legyen igaza, aki többet beszél?
3 Hát azt hiszed, értelmetlen érvelésed elnémít minket?
Ha így gúnyolódsz, nincs, aki rád pirít?
4 Hiszen azt állítod, hogy igazad van mindenben!
Hogy bátran megállhatsz Isten előtt!
5 Bárcsak Isten maga szólna,
bárcsak ő beszélne veled!
6 Bárcsak tanítana a bölcsesség titkára,
amely kétszer annyit ér, mint az okoskodás!
Tudd meg hát:
Isten még el is engedett büntetésedből!
7 De vajon végére tudsz-e járni Isten titkainak?
Elérheted a Mindenható tudásának tökéletességét?
8 Hiszen magasabb az, mint a Menny maga,
hogy is érhetnéd fel?!
Mélyebb, mint a holtak hazája,
hogyan mérhetnéd meg?!
9 Bizony Isten bölcsessége nagyobb, mint az egész világ!
Szélesebb, mint a végtelen óceán!
10 Ha elfog, és börtönébe zár,
vagy a bíró elé idéz,
mit tehetsz ellene?
11 Jól ismeri a semmirekellő gonosztevőket.
Ha látja a bűnt, talán nem törődik vele?
12 Hamarabb szül a vadszamár emberfiat,
mint, a hitvány ember bölcs szívet szerez!
13 Jób, te csak fordítsd a szíved Isten felé,
és emeld fel imára kezed!
14 Ha minden bűntől megtisztítod szíved,
ha otthonodban nem marad semmi hamisság,
15 akkor bátran emelheted arcodat Istenhez,
akkor megerősödsz, és félelmed elrepül.
16 Szenvedésed végképp elfelejted,
s azt kérdezed: hol van már a tavalyi hó?
17 Életed ragyogóbb lesz, mint a déli verőfény,
még legsötétebb órád is fénylik, mint a hajnal.
18 Akkor biztonságban élhetsz,
és remény táplálja lelked,
körülnézel, és nyugodtan lefekhetsz.
19 Mikor alszol, senki nem ijeszt fel,
és sokan keresik barátságodat.
20 Az istentelen azonban hiába vár segítséget,
nem menekülhet meg!
Egyetlen reménye: a halál.”
Jób harmadik válasza
12 Erre Jób így válaszolt:
2 „Bizony, csak ti vagytok bölcsek,
s kihal a földről veletek minden értelem!
3 Ennyi eszem nekem is van,
én sem vagyok ostobább nálatok!
Csak üres bölcselkedés minden szavatok!
4 Kigúnyolnak saját barátaim!
Céltáblája lettem csúfolódásuknak!
Pedig ha Istenhez kiáltottam, ő meghallgatott.
Most mégis kicsúfolnak barátaim,
noha igazságos és ártatlan vagyok!
5 Aki jólétben él, megveti a nyomorultat,
sőt, megtapossa azt, aki elesett!
6 A rablók otthona bezzeg békességes!
Akik Istent bosszantják, nyugodtan élnek,
akiknek saját erejük az istenük!
7 Kérdezd csak az állatokat,
tanítanak téged,
vagy az ég madarait,
ők is megmondják!
8 Vagy vizsgáld meg a földet,
az is előadja,
még a tenger halai is
elbeszélik neked!
9 Ki olyan vak, hogy ne látná, ne tudná:
az Örökkévaló keze teremtette mindezeket?!
10 Az ő kezében van minden élőlény lelke,
minden embernek ő ad leheletet.
11 Nem az ember füle próbálja meg, amit hall,
nem az ínye kóstolja meg az ételt?
12 Azt mondjátok: a bölcsesség az öregek kincse,
az értelem az idősek birtoka.
13 Pedig egyedül Isten a bölcs és erős,
övé a tanács és az értelem!
14 Ha ő leront valamit, az nem épül fel soha,
ha börtönbe zár, nincs, aki kinyissa.
15 Ha visszatartja az esőt, kiszárad a föld,
ha kiárasztja a vizeket, elborítják a mezőt.
16 Nála lakik a bölcsesség és az erő,
kezében van, aki eltévedt, és a tévelyítő.
17 Megszégyenít bölcs tanácsadókat,
bolonddá tesz okos vezetőket.
18 Megszabadítja láncuktól a királyok rabjait,
és kötelet köt a királyok derekára.
19 Mezítláb küldi el a papokat,
s megfosztja erejüktől a hatalmasokat.
20 Elnémítja azokat, akikben az emberek bíznak,
és a vezetők ítélőképességét elveszi.
21 Szégyenbe borítja az előkelőket,
s a hatalmasok hatalmát megsemmisíti.
22 Napfényre hozza, amit a sötétség rejt,
bevilágít a halál árnyékába is.
23 Naggyá tesz népes nemzeteket,
azután lerombolja birodalmukat.
Kiterjeszti országuk határait,
majd szétszórja népüket.
24 Eszüket veszi a népek vezetőinek,
hogy úttalan utakon bolyongjanak,
25 tapogatózzanak a sötétben, mint a vakok,
és tántorogjanak, mint a részegek.”
13 „Mindezt én is láttam és tudom,
mindezt már hallottam éppen eleget!
Nincs abban semmi új, amit mondtatok.
2 Én is tudok annyit, mint ti,
nem vagyok nálatok alábbvaló!
3 Nem veletek, hanem a Mindenhatóval,
igen, vele akarok beszélni!
Istennel kívánom megvitatni ügyemet!
4 Ti csak hazug képmutatók vagytok,
mindhárman tehetetlen orvosok!
5 Bárcsak végre elhallgatnátok,
akkor legalább bölcsnek látszanátok!
6 Most hallgassatok meg engem!
Figyeljetek érvelésemre!
7 Vajon Isten érdekében beszéltek hamisan?
Vajon az ő kedvéért ravaszkodtok ennyire?
8 Őt akarjátok védeni velem szemben?
Csak azért álltok mellé, mert ő az Isten!
9 Mi lesz, ha megvizsgálja szándékotokat?
Vajon őt is becsaphatjátok-e, mint az embereket?
10 Megbüntet titeket biztosan,
ha részrehajlók vagytok!
11 Nem féltek-e ítéletétől,
nem rettentek személyétől?
12 Bölcs mondásaitok semmit sem érnek,
érveitek ingatagok, mint az agyagfalak.
13 Most hallgassatok, hadd szóljak én,
bármi is lesz velem, nem bánom!
14 Miért is haragítanám Istent magamra,
miért kockáztatnám az életem?
15 Nincs veszteni valóm,
öljön meg engem, ha akar[a],
de megvédem ügyemet előtte!
16 Mert aki istentelen és bűnös,
az nem állhat meg Isten előtt, ebben bízom én!
17 Hallgassátok hát, amit mondok,
gondosan figyeljetek szavaimra!
18 Halljátok védekezésem!
Tudom, végül felmentő ítélet vár!
19 Kicsoda vádolhat engem?
Ha van ilyen, inkább elhallgatok és meghalok.
20 Istenem, csak kettőt adj meg nekem,
akkor nem rejtőzöm el előled!
21 Vedd le rólam súlyos kezed terhét,
és ne rémíts többé!
22 Azután kérdezz, és felelek,
vagy hadd kérdezzelek én, s te válaszolj!
23 Hány bűnömet tartod számon?
Hadd tudjam, mi van a rovásomon!
24 Istenem, miért rejtőzöl,
miért takarod el arcodat előlem?
Miért bánsz velem,
mint ellenségeddel?
25 Miért kergetsz, mint szél a száraz falevelet?
Minek űzöl száraz kórót?
26 Miért írsz ellenem keserű vádakat?
Most kell bűnhődnöm régi bűneimért?
27 Lábaimat kalodába zártad,
minden lépésem szemmel tartod,
határt vontál körülöttem,
melyet át nem léphetek.
28 Életem széthullik, mint a korhadó fa,
szertefoszlik, mint a molyrágta ruha.”
Footnotes
- Jób 13:15 Nincs… akar Vagy: „Hiszen bármikor megölhet engem, mégis benne bízom én!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center