Add parallel Print Page Options

51  Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.

És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják õt, és földét kiüresítik, mert mindenfelõl ellene lesznek a veszedelem napján.

A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:

És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az õ utczáin.

Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az õ Istenétõl, a Seregek Urától, noha az õ földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.

Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.

Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek.

Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az õ sebét, hátha meggyógyul!

Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el õt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az õ ítélete, és felemelkedett a felhõkig.

10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.

11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása.

12 Babilonnak kõfalain tûzzétek ki a zászlót, erõsítsétek meg az õrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.

13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!

14 Megesküdt a Seregek Ura az õ lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felõled.

15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével.

16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhõket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esõhöz, és kihozza a szelet az õ tárházaiból.

17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az õ öntése és nincs benne lélek.

18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az õ megfenyíttetésök idején elvesznek.

19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve!

20 Põrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.

21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülõt.

22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet,

23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetõt és az õ igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fõembereket.

24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az õ gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.

25 Ímé, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.

26 És belõled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr.

27 Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok õ ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.

28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az õ hadnagyait és minden fõemberét, és az õ birodalmának egész földét.

29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye.

30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erõsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.

31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az õ városa mindenfelülrõl.

32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.

33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az õ tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljõ az õ aratásának ideje.

34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.

35 Az én rajtam esett erõszak és az én testem Babilonra [térjen,] azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!

36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az õ tengerét, és kiapasztom az õ forrását.

37 És Babilon kõrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.

38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.

39 Az õ kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem õket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.

40 Elõhozom õket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.

41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!

42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.

43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.

44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl.

45 Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl.

46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtõl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendõben hír jõ, és a másik esztendõben is a hír, hogy erõszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra!

47 Azért ímé, eljõnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden õ megöltjei elhullanak õ közötte.

48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felõl eljõnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.

49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.

50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertõl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.

51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.

52 Azért ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az õ faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.

53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerõsíti is az õ erõs magaslatát, pusztítók törnek reá tõlem, azt mondja az Úr.

54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébõl nagy romlás.

55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belõle a nagy zajt, és zúgnak az õ habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az õ szavok harsogása.

56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az õ kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet.

57 És megrészegítem az õ fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kõfala földig lerontatik, és az õ büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak.

59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor õ Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.

60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felõl.

61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,

62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertõl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.

63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.

64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.

52  Huszonegy esztendõs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.

És gonoszt cselekedék az Úr szemei elõtt, mint Jojákim cselekedett vala.

Mert az Úr haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, míglen elveté õket színe elõl. Sedékiás ugyanis engedetlen lõn a babiloni királynak.

És az õ uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, õ maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelõl sánczot vetének fel ellene.

És megszállva lõn a város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.

A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedikén nagy éhség támada a városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.

És bevéteték a város, és a harczosok mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapu felé, a két kõfal között, a melyek a király kertjénél valának (a Káldeusok pedig a város mellett valának köröskörül) és menének az úton, a mely sík földre viszen.

A Káldeusok serege pedig ûzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellõle.

Megfogák azért a királyt, és vivék õt a babiloni királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda reá.

10 És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.

11 Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté õt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté õt halála napjáig.

12 Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendõ pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni király elõtt, eljöve Jeruzsálembe.

13 És felégeté az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tûzzel.

14 És Jeruzsálem egész kõfalát köröskörül lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.

15 A községnek szegényeibõl pedig és a többi nép közül, a kik a városban megmaradtak vala, és a szökevények közül, a kik elszöktek vala a babiloni királyhoz, és a sokaságnak maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.

16 De a föld szegényei közül ott hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szõlõmûveseket és szántóvetõket.

17 A rézoszlopokat pedig, a melyek az Úr házában valának és a talpakat és a réztengert, a mely az Úr házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.

18 A fazekakat is és a lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezõket és a rézedényeket, a melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék.

19 És a csészéket, a serpenyõket, a medenczéket és a fazekakat, a gyertyatartókat, a tömjénezõket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.

20 Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt valának, a melyeket Salamon király csináltatott vala az Úr házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.

21 És az oszlopok közül az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a magassága, és tizenkét sing zsinór éri vala át köröskörül, vastagsága pedig négy ujjnyi, [és belõl] üres vala.

22 Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala, és a hálók és gránátalmák a gömbön köröskörül mind rézbõl valának, és ilyen a második oszlop, és [ilyenek] a gránátalmák is.

23 A gránátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen száz gránátalma vala a hálón felül köröskörül.

24 Elvivé a vitézek feje Seráját is, a fõpapot, és Sofóniást a második papot, és az ajtónak három õrizõjét.

25 És a városból elvive egy fõembert, a ki felügyelõjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közül, a kik állanak vala a király elõtt, a kik a városban találtatának, és a seregek fõíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan férfiút a föld népe közül, a kik a városban találtatának.

26 És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé õket a babiloni királyhoz Riblába.

27 És levágatá õket a babiloni király és megöleté õket Riblában, a Hamát földén, és fogságra viteték Júda az õ földérõl.

28 Ennyi az a nép, a melyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendõben, háromezer és huszonhárom Júdabeli.

29 A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembõl nyolczszáz és harminczkét lélek.

30 Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek.

31 Lõn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Evil-Merodák, a babiloni király az õ uralkodásának elsõ esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé õt a tömlöczbõl.

32 És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, a kik vele [valának] Babilonban.

33 És felcserélé tömlöczbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.

34 És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.

51 Ezt mondja az Örökkévaló:

„Nézzétek! Pusztító szelet küldök Babilon ellen,
    a káldeusok népe ellen:
idegenek seregét,
    akik felforgatják és szétszórják Babilont,
    mint forgószél a polyvát.
Rázúdulnak mindenfelől a veszedelem napján,
    és csupaszra pusztítják országát.
Íjászok, nyilazzatok Babilonra,
    harcosok, öltözzetek páncélba ellene.
Ne kíméljétek ifjait,
    irtsátok ki egész seregét!
Babilon katonái elhullanak a káldeusok földjén,
    sebesültek hevernek a város utcáin.”

Mert Izráelt nem hagyta el Istene,
    sem Júdát az Örökkévaló, a Seregek Ura,
bár földjük megtelt bűneikkel,
    annyit vétkeztek Izráel Szentje ellen!

Fussatok ki Babilonból,
    ki-ki mentse az életét!
Ne vesszetek el ti is Babilon bűnei miatt,
    mert most az Örökkévaló bosszút áll rajta,
    s megfizet neki!

Arany serleg volt Babilon az Örökkévaló kezében,
    megrészegítette az egész földet.
Borából ittak mind a nemzetek,
    s eszüket vesztették tőle.
Milyen hirtelen esett el,
    milyen váratlan tört össze!
Sirassátok hát el,
    vagy hozzatok balzsamot sebére,
    talán még felgyógyul!

Gyógyítgattuk Babilont,
    de hiába, mert gyógyíthatatlan!
Hagyjátok hát magára,
    térjen vissza ki-ki a maga földjére!
Babilon ítélete az égig ér,
    pusztulásának robaja a fellegekig.

10 Az Örökkévaló javunkra ítélt.
    Jöjjetek, hirdessük ki ezt az örömhírt Sion hegyén,
    Istenünknek, az Örökkévalónak nagy tetteit!

11 Az Örökkévaló felindította a médek királyait, mert általuk akarja lerombolni Babilóniát. Így áll bosszút Templomának elpusztítóin. A támadó sereg tisztjei kiáltanak: „Élesítsétek nyilaitokat! Vállra a pajzsokat! Emeljétek magasra a zászlókat! 12 Adjatok jelt a rohamra Babilon falai ellen! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őrszemeket! Állítsátok lesbe a csapatot!”

Bizony, az Örökkévaló nemcsak eltervezte, véghez is vitte, amit előre megmondott Babilon lakosairól!

13 Babilon, te gazdag város a folyók mellett,
    számodra eljött a vég ideje,
    nem rabolsz már többé soha!

14 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura önmagára:
„Ellenségeid hatalmas seregét
    hozom rád, Babilon,
s úgy elborítanak,
    ahogy a sáskák felhője elsötétíti az eget.
Bizony, ellenségeid diadaléneket
    énekelnek fölötted!”

Zsoltár(A)

15 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
    alkotta a lakható világot bölcsességével,
    kiterjesztette az eget értelmével.
16 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
    pára száll föl a földről,
villámok cikáznak és zápor zuhog,
    szélvihart hív elő raktáraiból.

17 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
    Megszégyenülnek mind az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
    csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,
18     nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
    mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.

19 De nem ilyen Jákób Istene!
    Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül:
    Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!

Az Örökkévaló fegyvere

20 „Csatabárdom vagy te,
    jó harci fegyverem!
Szétzúzok veled nemzeteket,
    összetörök királyságokat,
21 szétzúzok lovas seregeket,
    összetöröm a harci szekeret és hajtóját,
22 szétzúzok férfit és asszonyt,
    összetörök fiatalt és öreget,
    összetörök ifjút és szüzet,
23 szétzúzok nyájat és pásztort,
    összetöröm a szántóvetőt és igavonó állatát,
    összetörök kormányzót és fejedelmet!

24 Szemetek láttára bosszút állok Babilonon és a káldeusokon, megfizetek nekik minden gonoszságukért, amelyet Sionban elkövettek — ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Babilon végső pusztulása

25 „Nézd! Ellened fordulok, te pusztító hegy,
    amely az egész földet pusztítja
    — mondja az Örökkévaló —,
rád támadok, ledoblak a szikláról,
    s kiégett heggyé teszlek!
26 Soha többé nem vesznek belőled
    sem sarokkövet, sem alapkövet!
Örökké kietlen sivatag leszel!”
    — mondja az Örökkévaló.

27 Emeljétek[a] a zászlót, adjatok jelt,
    fújjátok meg a sófárt a nemzetek között!
Népek, készüljetek a harcra Babilon ellen,
    Ararát, Minni és Askenáz országából
gyűjtsétek össze a seregeket,
    állítsatok hadvezért az élükre!
Gyűljenek össze a lovasok,
    mint roppant sáskasereg!
28 Készüljenek a nemzetek a háborúra,
    készüljenek a médek királyai, helytartói és fejedelmei,
    készüljenek az uralmuk alatt álló népek is!
29 Megindul a föld, félelmében reszket,
    mert az Örökkévaló végrehajtja, amit eltervezett:
    lakatlan sivataggá teszi Babilon földjét.
30 Feladták a küzdelmet Babilon harcosai,
    félve húzódtak vissza erős váraikba,
minden erejük elhagyta őket,
    reszketnek, mint az asszonyok.
Az ellenség betörte a kapukat,
    a város házai égnek,
31 futár futárt követ,
    hírnök hírnök után siet,
    jelentik Babilon királyának,
    hogy egész városa elesett:
32 elfoglalta az ellenség a folyó révhelyeit,
    fölgyújtotta a nádasokat,
    Babilon harcosai rémülten menekülnek.

33 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Babilon népe olyan, mint a szérűskert, mikor ledöngölik. Ezután már hamarosan következik az aratás.”

34 „Nebukadneccar, Babilónia királya
    fölfalt bennünket, összetört minket,
    mindenünket elrabolta.
Elnyelt, mint egy szörnyeteg,
    gyomrát megtöltötte legjobb részeinkkel,
    a maradékot meg kiköpte!”
35 Mondja hát Sion lakosa:
„Bánjanak úgy Babilonnal, ahogy velünk bánt!
    Bűnhődjön a véres erőszakért!”
Mondja ezt Jeruzsálem:
    „Álljanak bosszút a káldeusokon
    sok-sok megölt gyermekemért!”
36 Az Örökkévaló pedig ezt mondja Jeruzsálemnek:
    „Én magam veszem kezembe ügyed védelmét,
és bosszút állok érted Babilonon:
    kiszárítom tengerét és forrásait.
37 Kietlen pusztává lesz Babilon,
    sakálok tanyája,
rémületes romhalom,
    ahol senki sem lakik.”

38 „Együtt ordítanak, mint az oroszlánok[b],
    hangoskodnak, mint a civakodó oroszlánkölykök.
39 Mikor a bortól fölhevülnek,
    én rendezek nekik lakomát,
s leitatom őket, hogy vigadozzanak,
    azután álomba merüljenek.
Örök álomba,
    melyből föl nem ébrednek soha
    — ezt én mondom, az Örökkévaló!
40 Így viszem őket a leöletésre,
    mint bárányokat, kosokat és bakokat a vágóhídra.”

Gyászének Babilonról

41 Hogy elesett Sésak![c]
    Hát mégis elfoglalták az egész föld büszkeségét?!
Hogy történhetett meg ez vele?
    Bizony, kietlen és rémületes pusztasággá lett
    a népek szeme előtt!
42 Elöntötte Babilont a tenger[d] áradása,
    elborították zúgó hullámai.
43 Városait elpusztították,
    földje kietlen sivataggá száradt,
lakatlan pusztaság lett,
    ahol a madár se jár,
    még az átutazók is elkerülik.

44 „Megbüntetem Bél bálványát, Babilon istenét.
    Kiragadom szájából, amit benyelt.
Babilon falai leomlanak,
    nem jönnek hozzá többé a nemzetek!”

Jöjj ki népem Babilonból!

45 „Jöjjetek ki Babilonból!
    Népem, menekülj ki belőle!
Mentse ki-ki az életét,
    az Örökkévaló lángoló haragja elől!
46 Ne ijedjetek meg a hírektől,
    ne essetek kétségbe,
    mikor rossz hírek érkeznek!
Minden évben más-más rémhírt hallotok:
    erőszak az országban,
    s király király ellen indít háborút.”

47 „Bizony, eljön az idő,
    mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
    megalázom egész országát,
    és halottaik szerteszét hevernek majd utcáin.
48 Pusztítók törnek rá észak felől,
    s Babilon bukásán örvendezik akkor
az ég, a föld, és összes lakosuk
    — mondja az Örökkévaló. —
49 Bizony Babilonnak is el kell buknia,
    mivel sokakat megöltek Izráelben.
Elesik Babilon,
    ahogy sokan elestek keze által
    az egész világon.”

50 „Akik megmenekültetek a fegyvertől,
    jöjjetek ki onnan, meg ne álljatok!
Emlékezzetek az Örökkévalóra a távoli országokban,
    jusson eszetekbe Jeruzsálem!”
    — mondja az Örökkévaló.

51 Hogy szégyenkeztünk, mikor meghallottuk a gyalázat hírét! Szégyen borította arcunkat, mikor megtudtuk, hogy idegenek hatoltak be az Örökkévaló Templomába!

Végrehajtom ítéletem Babilonon

52 Az Örökkévaló ezt mondja:
„Bizony, eljön az idő,
    mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
és a káldeusok földjén mindenütt
    haldokló sebesültek hörögnek!
53 Ha Babilon az égig emelkedne,
    ha magas várait még jobban megerősítené,
    akkor is pusztítókat küldök ellene!”
    — mondja az Örökkévaló.

54 Jajkiáltás hangzik Babilonból,
    nagy pusztítás zaja a káldeusok földjéről.
55 Mert az Örökkévaló most pusztítja el Babilont,
    elnémítja benne a lármát, a város zaját.
    Ellenségei megrohanják,
    elborítják, mint az árvíz.
Csatakiáltás hangzik fölötte,
    mint harsogó hullámok robaja.
56 Rátör a pusztító Babilonra,
    harcosait foglyul ejtik,
    íjait összetörik,
mert a bosszúállás Istene az Örökkévaló,
    aki méltányosan megfizet.

57 „Megrészegítem Babilon fejedelmeit,
    bölcseit, kormányzóit,
    hivatalnokait és erős harcosait.
Elalszanak örökre,
    föl nem ébrednek soha!”
— ezt mondja a Király,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura.

58 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Babilon széles várfalait földig rombolják,
    magas kapuit tűz égeti meg.
Így válik semmivé,
    amiért a népek fáradoztak!
Amit a nemzetek építettek,
    tűz emészti meg.”

Jeremiás Babilonba küldi a könyvtekercset

59-60 Jeremiás próféta külön leírta egy könyvtekercsbe mindezeket a próféciákat, amelyek Babilónia ellen szóltak, és mindazokat a csapásokat, amelyeknek be kell következniük Babilónián. Ezt a tekercset átadta Szerájának[e], Nérijjá fiának, (aki Mahszéjá fia), Cidkijjá, Júda királya egyik bizalmas szolgájának.

Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében[f] Babilóniába ment, és kíséretében volt Szerája is, a király szállásmestere.

61 Jeremiás ezt mondta Szerájának: „Itt ez a könyvtekercs. Amikor Babilon városába érkezel, feltétlenül olvasd föl hangosan minden szavát! 62 Azután így imádkozz: »Örökkévaló, te jelentetted ki, hogy ezt a helyet teljesen el fogod pusztítani úgy, hogy semmi sem marad belőle. Sem ember, sem állat nem fog itt élni, hanem örökre lakatlan sivatag lesz.« 63 Amikor pedig befejezed a fölolvasást, köss egy követ a tekercsre, és dobd bele az Eufrátesz folyó közepébe! 64 Akkor ezt mondd: »Ahogy ez a könyvtekercs elsüllyedt, és nem jön fel többé, úgy süllyedjen el Babilon a csapások miatt, amelyekkel sújtom!«”

Itt végződnek Jeremiás beszédei.

Cidkijjá uralkodása(B)

52 Cidkijjá huszonegy éves korában lett Júda királya, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnaból. Cidkijjá — Jójákim királyhoz hasonlóan — olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tekint. Végül az Örökkévaló annyira megharagudott Jeruzsálem és Júda népére, hogy elűzte őket magától, és ezek a rettenetes dolgok történtek velük.

Jeruzsálem elfoglalása(C)

Cidkijjá király föllázadt Babilónia királya ellen. Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának 9. évében[g], a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá, és tábort vert. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték. Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig[h] tartott. Abban az évben, a 4. hónap 9. napján már olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek semmiféle ennivaló nem jutott. Ezen a napon Cidkijjá katonái rést ütöttek a kőfalon, és mindannyian elmenekültek. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.

A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott fölötte. 10-11 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították. Ugyanakkor kivégezték Júda összes vezetőjét is. Babilónia királya kettős lánccal megkötöztette Cidkijját, majd Babilonba vitette. Ott börtönbe vetette, és Cidkijjá ott is maradt halála napjáig.

Jeruzsálem és a Templom lerombolása(D)

12 Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében[i], az 5. hónap 10. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának testőrparancsnoka. 13 Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. 14 A káldeus sereg körös-körül lerombolta a várfalakat is.

15 Azután Nebuzaradán száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben életben maradtak. Ezek egy része a legszegényebbek közé tartozott,[j] más részük valamilyen mesterember volt. 16 Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét is a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.

17 Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdó-medencék állványait. Mindezek bronzból készültek. 18 Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.

19 Hasonlóképpen elvitték az összes aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt is: csészéket, parázs-tálakat, tömjénezőket, tálakat, serpenyőket, mécstartókat és kelyheket. 20 Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett, mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.

Ezek a következők voltak: két oszlop, egy nagy medence, meg az alatta lévő tizenkét bika-szobor, amely a medencét tartotta. 21 Az üreges oszlopok magassága 18 könyök[k], kerületük 12 könyök, vastagságuk négyujjnyi volt. 22-23 Az oszlopfő is bronzból készült, 5 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül 100 gránátalma formájú dísz függött. Ezekből szemből nézve azonban csak 96 volt látható. A két oszlop teljesen egyforma volt.

24 Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanját, a helyettesét, a Templom három kapuőrét, 25 a katonák parancsnokát, a király hét tanácsosát, a hadsereg vezetőjének írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még 60 közembert, akiket a városban talált. 26 Az egész fogolycsoportot Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé — 27 aki Hamát vidékén halálra ítélte és kivégeztette valamennyit.

Így jutott fogságba és száműzetésbe Júda népe. 28 Azoknak a száma[l], akiket Nebukadneccar király száműzetésbe hurcolt, a következő:

uralkodásának 7. évében[m] 3 023 fő Júdából,

29 uralkodásának 18. évében[n] 832 fő Jeruzsálemből,

30 uralkodásának 23. évében[o] 745 fő Júdából — ez utóbbiakat Nebuzaradán hurcolta el.

Ez összesen 4 600 fő.

Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak(E)

31 Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében[p] történt, a 12. hónap 25. napján. 32 Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyokat, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. 33 Jójákin rabruháit kicseréltette, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. 34 Babilónia királyának parancsára Jójákin ellátásáról állandóan gondoskodtak.

Footnotes

  1. Jeremiás 51:27 A 27–32 versek mintha látomásban mutatnák meg Babilon városának ostromát és elestét.
  2. Jeremiás 51:38 A 38–40. versek háttere valószínűleg az a lakoma, amelyről Dán 5 is beszámol. Azon az éjjelen — miközben Babilónia királya és fejedelmei ittak és lakomáztak — Círusz király serege elfoglalta Babilon városát.
  3. Jeremiás 51:41 Sésak Babilon egyik jelképes neve.
  4. Jeremiás 51:42 tenger Itt jelképesen értendő: a népek és hadseregek sokaságát jelenti, katonai inváziót.
  5. Jeremiás 51:59 Szerája Jeremiás írnokának, Bárúknak a testvére volt.
  6. Jeremiás 51:59 negyedik évében Vagyis Kr.e. 594-ben.
  7. Jeremiás 52:4 Ez Kr.e. 588 elején történt.
  8. Jeremiás 52:5 Vagyis Kr.e. 587-ig.
  9. Jeremiás 52:12 Vagyis Kr.e. 587-ben.
  10. Jeremiás 52:15 Ezek… tartozott Ez a rész nem szerepel az ókori görög fordításban (LXX). Lehetséges, hogy a héber kézirat készítésekor véletlenül másolták ide a következő versből.
  11. Jeremiás 52:21 könyök Ókori hosszmérték, kb. 52 cm.
  12. Jeremiás 52:28 száma A kor szokásának megfelelően valószínűleg csak a felnőtt férfiakat vették számba.
  13. Jeremiás 52:28 Vagyis Kr.e. 598–597-ben.
  14. Jeremiás 52:29 Vagyis Kr.e. 588–587-ben.
  15. Jeremiás 52:30 Vagyis Kr.e. 582–581-ben.
  16. Jeremiás 52:31 Vagyis Kr.e. 561-ben.

Annakokáért voltak ugyan az elsõ [szövetségnek] is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.

Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,

Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,

Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani.

Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,

A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.

Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.

A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt,

10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezõk.

11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,

12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.

15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

16 Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ halála bekövetkezzék.

17 Mivel a végrendelet holtak után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.

18 Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkül.

19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20 Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat.

23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk.

25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, a kik õt várják idvességökre.

A Szent Sátor rendje

A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.

A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.

Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét. 10 Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.

Az Új Szövetség rendje

11 Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.

12 Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.

13 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. 14 Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.

15 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.

16 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. 17 A végrendelet[d] ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. 18 Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. 19 Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. 20 Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”[e] 21 Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. 22 A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.

Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel

23 A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. 24 Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.

25 Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét. 26 Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.

27 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, 28 ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.

Footnotes

  1. Zsidókhoz 9:3 Szentek Szentje A Szent Sátornak, illetve a jeruzsálemi Templomnak az a legbelső része, ahová csak a főpap mehetett be évente egyszer, hogy Istennel találkozzon. Itt volt a Szövetségláda, és itt kellett bemutatni a Nagy Engesztelő Áldozatot (a vért). A 8. versben is.
  2. Zsidókhoz 9:4 Szövetségláda Fából készült láda, amely arannyal volt beborítva. Ebben volt a Törvény két kőtáblája. Nevezik Frigyládának is.
  3. Zsidókhoz 9:5 kegyelem helye A Szövetségláda fedelét nevezték így, ahová a főpap évente egyszer az áldozati bárány vérét hintette a nép bűneiért.
  4. Zsidókhoz 9:17 végrendelet Az a hivatalos irat, amelyben valaki meghatározza, hogy a halála után ki örökli a vagyonát. A görög szó, amelyet „végrendelet”-tel fordítottunk, jelent „szövetség”-et is.
  5. Zsidókhoz 9:20 Idézet: 2Móz 24:8.