Ézsaiás 43-44
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ne félj, mert megváltottalak!
43 De most azt mondja az Örökkévaló,
aki teremtett téged, Jákób,
aki téged alkotott, Izráel:
„Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Mikor vízen kelsz át,
veled vagyok.
Ha folyókon,
azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül,
téged meg nem éget,
lángja nem emészt meg,
3 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Izráel Szentje, Szabadítód.
Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe.
Etiópiát és Szebát adtam érted,
hogy enyém lehess.
4 Mivel drága vagy nekem,
kedves és értékes,
s mert nagyon szeretlek,
hát népeket adok érted,
s életedért cserébe nemzeteket.
5 Ne félj, mert melletted vagyok,
elhozom keletről fiaidat,
összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
6 Parancsolok északnak: add ide fiaimat!
Szólok délnek: ne tartsd vissza őket!
Hozzátok vissza fiaimat messziről,
s leányaimat a föld pereméről!
7 Mindenkit, aki nevemet viseli,
akit dicsőségemre teremtettem,
akit magam alkottam és formáltam.
8 Hozzátok elő a népet,[a]
amely vak, pedig van szeme,
és süket, noha van füle!”
9 „Gyűljetek össze mind, ti nemzetek,
népek, gyülekezzetek!
Közületek ki tudta ezt előre?
Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket,
hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”
Az én tanúim ti vagytok, népem!
10 „Az én tanúim ti vagytok, népem
— mondja az Örökkévaló —,
és szolgám, akit azért választottam,
hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
és megértsétek:
Én Vagyok, csak én!
Előttem nem volt más Isten,
és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló,
rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok,
én szabadítottalak meg titeket,
én jelentettem ki a múltat és jövőt.
Igen, én tettem ezt,
nem valami idegen isten!
Ti vagytok tanúim,
hogy én vagyok Isten egyedül!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam,
ezután is én leszek Isten egyedül!
Nincs senki, aki kezemből kivehetne,
nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”
14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje:
„Értetek küldök seregeket Babilóniába,
megalázom a káldeusokat.
Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon,
amelyekre oly büszkék voltak.[b]
15 Én vagyok az Örökkévaló,
én vagyok számotokra a Szent,
Izráel Teremtője, s a Királyotok!”
Ne gondoljatok többé a régi dolgokra!
16 Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át,
ösvényt a mély vízen keresztül.
17 Kihozta az egyiptomiakat,
harci szekerekkel és lovasokkal,
az egész hatalmas sereget,
amely most ott fekszik,
többé föl nem kel soha,
mert életük lángja kialudt,
ellobbant, mint a mécses.
Ezt mondja az Örökkévaló,
aki mindezeket tette:
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra,
ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek!
Már sarjad is, mint a zsenge vetés,
nem vettétek észre?
A pusztában utat készítek,
a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem,
a pusztai sakálok és struccok,
mert a kietlenben vizet fakasztok,
a sivatagban folyókat nyitok,
hogy inni adjak népemnek,
választottaimnak.
21 Igen, a népnek,
amelyet magamnak alkottam,
s amely hirdeti majd dicséretemet.”
22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
vétkeid sokaságával fárasztottál.
25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással!
Add elő érveidet!
Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett,
vezetőid[c] is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam,
hogy szent helyem papjait meggyalázzák,
engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák,
és megszégyenítsék Izráelt.”
Vizet öntök a szomjas földre
44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2 Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,[d]
3 mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4 Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
6 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:
„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
nincs más Isten rajtam kívül.
7 Kicsoda olyan, mint én?
Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
vagy hirdesse ki a jövendőt,
mondja meg, mi következik!
8 De ti ne féljetek a jövőtől,
ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
régóta tudattam veletek,
ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
Nincs más Kőszikla,
bizony, nincs!”
A bálványimádás kigúnyolása
9 Akik bálványokat készítenek,
mind értelmetlenek,
kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
Kicsoda készít bálványszobrot,
amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
mind csalódni fognak.
Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
majd megrémülnek
és megszégyenülnek valamennyien!
12 A kovács forgatja szerszámait,
izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[e] a fát,
körzővel méri,
gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
befűt vele, kenyeret süt,
melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
és azt imádja!
Saját kezével készítette,
mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
húst sütött a parázson,
jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
„De jól felmelegedtem,
míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
hiszen te vagy istenem!”
18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
meg sem gondolja,
hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
aki hamuban gyönyörködik,
s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
ezért nem veszi észre,
hogy amit istenként imád:
puszta hazugság!
Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
Izráel, te engem szolgálsz,
nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
hát térj vissza hozzám, Izráel!”
23 Énekeljen az ég és a föld,
mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
dicsőségét megmutatta Izráel által!
Prófécia Círuszról
24 Ezt mondja az Örökkévaló,
Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
a bölcseket meghátrálásra készteti,
s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
aki szolgáinak szavát beteljesíti,
s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
»Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
»Száradj ki!«
és a folyóknak:
»Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[f]
»Pásztorom vagy,
aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
fektessék le alapjaidat!«”
Footnotes
- Ézsaiás 43:8 népet Valószínűleg Izráel népéről van szó. Lásd Ézs 6:9–10.
- Ézsaiás 43:14 Értetek… voltak Vagy: „Küldök valakit Babilon ellen, hogy betörjön kapuin. Akkor a káldeusok győzelemkiáltása sírássá változik.”
- Ézsaiás 43:27 vezetőid Vagy: „szószólóid” — vagyis, akik mások érdekében szót emelnek.
- Ézsaiás 44:2 Jesúrún Izráel népének egyik jelképes neve. Azt jelenti: „derék, becsületes, jó”. 5Móz 33:5, 26.
- Ézsaiás 44:13 zsinórral megjelöli A régi időkben, amikor hosszabb egyenes jelölésére volt szükség, egy festékes zsinórt feszítettek ki a mérendő felületen. Azután megpendítették, s így egyenes vonalú nyomot hagyott.
- Ézsaiás 44:28 Círusz A Perzsa Birodalom királya Kr.e. 550–530 között, aki uralkodása kezdetén szabadon bocsátotta a száműzetésben élő Izráel népét, sőt elrendelte, hogy hazamenve építsék újjá Jeruzsálemben az Örökkévaló Templomát.
1 Tesszalonika 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A thesszalonikai gyülekezet születése
2 Testvéreim, magatok is jól tudjátok, hogy amikor nálatok jártunk, az nem volt hiábavaló erőfeszítés. 2 Mielőtt hozzátok érkeztünk volna, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket — amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított minket, hogy a ti városotokban is szabadon hirdessük az Istentől származó örömüzenetet. Hirdettük is, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak. 3 Üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, a viselkedésünk egyenes és őszinte. 4 Bennünket maga Isten tett próbára és talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömüzenetet. Ezért azt nem úgy hirdetjük, hogy azzal az emberek tetszését nyerjük meg, hanem Istenét, aki a szívünket és a szándékainkat vizsgálja.
5 Jól tudjátok, hogy soha nem hízelegtünk nektek. Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét. Isten a tanúnk erre! 6 Nem igyekeztünk az emberek elismerését megszerezni, sem a tiéteket, sem másokét.
7 Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket.[a] Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az édesanya dajkálja gyermekét. 8 Annyira megszerettünk titeket, hogy nemcsak az örömhírt adtuk át nektek, hanem még a saját lelkünket is odaadtuk volna értetek. Bizony, valóban nagyon kedvesek vagytok nekünk! 9 Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal a saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt.
10 Ti vagytok a tanúink és Isten is, hogy milyen becsületesen, igazságosan és ártatlanul éltünk közöttetek, hívők között. 11 Úgy bántunk veletek, mint az apa a gyermekeivel: egyenként vigasztaltunk és bátorítottunk benneteket. 12 Kértük, hogy Isten tetszésére éljetek, aki a Királyságába és dicsőségébe hív titeket.
13 Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok az üzenetét, amelyet átadtunk nektek. Nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.
14 Testvéreim, ti is sorstársaivá lettetek Isten Júdeában élő, Krisztusban hívő gyülekezeteinek. Ti is ugyanúgy szenvedtetek a saját honfitársaitoktól, mint ahogy ők a hitetlen júdeaiaktól, 15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Ezek nem tetszenek Istennek és minden embernek ellenségei, 16 hiszen próbálnak minket megakadályozni abban, hogy az Izráelen kívüli népeknek is hirdessük az örömüzenetet. Pedig szükséges, hogy azok a nemzetek is hallják az örömhírt, hogy ők is üdvösségre jussanak. Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár, de Isten haragja már utol is érte őket.
Igyekeztünk meglátogatni titeket
17 Testvéreim, egy kis ideig el kellett válnunk tőletek, bár lélekben mindig veletek maradtunk. Az utóbbi időben azonban már nagyon szerettünk volna látni benneteket. 18 Ezért minden erőnkkel igyekeztünk eljutni hozzátok — különösen én, Pál, aki többször is megpróbáltam hozzátok utazni, a Sátán azonban mindeddig megakadályozott. 19 Mert ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
Footnotes
- 1 Tesszalonika 2:7 Egyes kéziratok még hozzáfűzik: „… de mi olyanok lettünk közöttetek, mint a gyermekek”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center