Ézsaiás 23-27
Hungarian Károli
23 Jövendölés Tírus ellen.
Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és [abba] bemenet! A Kitteusok földérõl jelentetett meg nékik.
2 Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be [egykor.]
3 Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!
4 Pirulj Sidon, mert szól a tenger [és] a tenger erõssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, [és ]nem neveltem szûzeket.
5 Mihelyt e hír Égyiptomba [eljut,] Tírus e híre miatt szenvednek [ott is].
6 Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!
7 Ez-é a ti örvendezõ [város]tok? melynek eredete õsidõkbõl való; és most lábai viszik õt, bujdosni messzire!
8 Ki végezé ezt a koronás Tírus felõl? melynek kereskedõi fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei.
9 A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsõségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.
10 Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!
11 Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felõl, hogy elpusztítsák erõsségeit;
12 És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplõsített szûz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!
13 Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá õrtornyait, lerombolá [Tírus] palotáit, rommá tevé azt.
14 Jajgassatok Tarsis hajói, mert erõsségtek elpusztíttatott!
15 És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendõ multán Tírus [sorsa] a parázna nõ éneke szerint lészen:
16 Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nõ; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jõjj!
17 És lesz hetven esztendõ multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!
18 S lészen az õ nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr elõtt lakozóké lészen az õ nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.
24 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;
3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5 A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7 Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.
8 Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9 Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;
10 Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.
14 Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.
15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16 A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!
18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!
21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22 És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.
25 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság.
2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül.
3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged!
4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.
5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbõl, lakodalmat erõs borból; velõs, kövér eledelekbõl, megtisztult erõs borból;
7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8 Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr szólott.
9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12 És magas falaid erõsségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
26 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!
2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!
14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
27 Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erõs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringõ kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.
2 Ama napon a színború szõlõrõl énekeljetek:
3 Én, az Úr, õrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megõrzöm azt;
4 Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jõ elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;
5 Avagy fogja meg erõsségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!
6 Jövendõben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.
7 Avagy az õt verõnek verése szerint verte õt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?
8 Mérték szerint ítélted õt, midõn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.
9 Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bûne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minõk a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!
10 Mert az erõs város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.
11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok elõjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtõje, és nem kegyelmez néki alkotója.
12 És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétõl Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.
13 És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljõnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiûzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr elõtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
Ézsaiás 23-27
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia Tírusz pusztulásáról
23 Súlyos kijelentés Tíruszról:
Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztultak otthonaitok,
nincs ott már sem ház, sem kikötő!
Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.
2-3 Némuljatok el a rémülettől,
akik a parton laktok, szidóni kereskedők,
akiknek hajói bejárták a széles tengereket,
hogy titeket gazdagítsanak!
Hiszen számotokra kereskedtek
Nílus-völgyi gabonával,
sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok.
Így lettetek az egész világ kalmárai.
4 Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger,
ezt mondja a Tenger Bástyája:[a]
„Nem vajúdtam, nem is szültem,
nem neveltem fiakat, sem leányokat!”[b]
5 Tírusz pusztulásának hírére
gyötrődve bánkódik Egyiptom is.
6 Ti parton lakók, meneküljetek Társisba!
Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!
7 Mi lett a híres városotokból?
Mivé lett a vidám Tírusz,
amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik,
s amelynek kereskedői
oly sok távoli vidéken megtelepedtek?[c]
8 Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét,
a koronás város pusztulását,
amelynek kereskedői fejedelmek voltak,
és kalmárait az egész föld tisztelte?
9 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így,
hogy megalázza a büszkék dicsekedését,
s megszégyenítse,
akiket nagyra tartanak a földön.
10 Szabad vagy már, Társis népe,
mint a gátak nélküli folyó!
Lehullott rólad, s nem szorítja derekad
Tírusz öve többé.
11 Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé,
és királyságokat döntött le.
Parancsolt a népeknek,
hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét,
s annak összes erődítményét.
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Szidón, te szűz,[d] nem fogsz többé örülni,
mert ellenségeid letaposnak!
Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére,
de ott sem lelsz nyugalmat!”
13 Nézzétek a káldeusok országát!
Hogy elpusztult!
Nincs többé!
Asszíria megostromolta Babilont,
földig rombolta palotáit,
elvadult pusztasággá tette.
14 Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztult Tírusz erődítménye!
15 Tíruszra akkor a feledés homálya borul,
s így marad hetven évig: elfeledve,
egy király éveinek száma szerint.
Azután ismét felkel Tírusz,
mint az ének mondja:
16 „Fogd a citerát és énekelj,
járd körül a várost,
te rég elfeledett szajha!
Pengesd csak citerád,
énekeld a régi dalokat,
hátha emlékszik még rád valaki!”
17 Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét. 18 De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.
Látomás a föld pusztulásáról
24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[e]
felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap.
Szolga és ura nem különbözik többé,
sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
adós és hitelező,
aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld,
egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld,
elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet,
lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is,
mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob,
megszűnik az örömteli zsivaj,
nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás,
sem nótaszó,
keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
de minden öröm elszállt,
minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[f] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[g],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[h]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[i] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[j] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[k] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[l]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[m]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[n]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
27 Azon a napon az Örökkévaló kivonja
éles, erős és hatalmas kardját,
és a Leviátán[o] ellen fordítja.
Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót:
megöli a tengerben lévő szörnyet.
Ének az Örökkévaló szőlőjéről
2 Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:
3 „Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet,
szüntelen gondozom, idejében öntözöm,
éjjel-nappal őrködöm felette,
hogy senki se bántsa.
4 Nincs bennem harag,
de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe,
harcba szállok az ellen,
s a gazzal együtt elégetem!
5 De ha megragadja a kezem,
oltalmamra bízza magát,
s békét köt velem, megmenekülhet.
Hát kössön békét velem!
6 Mikor ők eljönnek,
Jákób népe gyökeret ver,
Izráel kivirul, kivirágzik,
a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”
Az Örökkévaló újra összegyűjti Izráelt
7 Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló,
ahogy azokat, akik Izráelt verték?
Úgy öldökölte saját népét,
mint azokat, akik népét öldökölték?
8 Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram,
mikor száműzetésbe küldted:
így pereltél vele.
Elfújtad, elsodortad őket,
mint a viharos keleti szél.
9 Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét,
a megbocsátás gyümölcse az lesz,
hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait,
szobraikat és oszlopaikat ledönti.
10 Mert az erős várost elhagyják lakói,
magányosan pusztul, elfelejtik,
sivár lesz és néptelen, mint a sivatag.
A helyén tehenek legelnek,
lerágják a bokrokat, heverésznek.
11 Majd asszonyok jönnek,
rőzsét gyűjtenek,
száraz ágakat, tűzrevalónak.
Jaj, elpusztul ez a föld,
mert lakói értelmetlenek!
Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük,
nem irgalmaz nekik Alkotójuk.
12 Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját
az egész földön,
az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig.[p]
Bizony, összegyűjti Izráel fiait,
szemenként, mint a búzát!
13 Azon a napon felharsan a sófár erős hangja:
visszajönnek, összegyűlnek megint,
akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett
Asszíriától Egyiptomig.
Együtt imádják az Örökkévalót
Jeruzsálem szent hegyén.
Footnotes
- Ézsaiás 23:4 Tenger Bástyája Jelképes név, Tírusz városát jelenti.
- Ézsaiás 23:4 Nem vajúdtam… leányokat Valószínűleg azt jelenti, hogy „olyanná lettem, mintha nem szültem volna soha…” — vagyis a megszemélyesített Tírusz siratja megölt gyermekeit.
- Ézsaiás 23:7 oly… megtelepedtek Vagy: „… oly távoli vidékről telepedtek ide?”
- Ézsaiás 23:12 szűz A megszemélyesített város: Szidón.
- Ézsaiás 24:1 földet Jelentheti Izráel földjét, országát, népét, vagy az egész Földet is.
- Ézsaiás 24:21 ég serege Valószínűleg a levegőégben lévő gonosz szellemi fejedelmekről van szó. Lásd Ef 6:12.
- Ézsaiás 24:22 Összegyűjti… börtönbe Valószínűleg a Seolra utal, ahová a meghaltakat zárják be.
- Ézsaiás 25:8 elveszti a halált örökre Ez az ókori görög fordításban (LXX) így szerepel: „A halált elnyelik a győzelemben.”
- Ézsaiás 25:10 Moábot Vagy: „az ellenséget”.
- Ézsaiás 26:4 Jah Jahve Isten egyik héber neve, amely aránylag ritkán fordul elő a Szentírásban.
- Ézsaiás 26:11 féltőn szereted Az eredeti héber szó erős indulatot jelent: szeretet, gyűlölet, féltékenység és harag egyaránt lehet.
- Ézsaiás 26:13 idegen… rajtunk Az „idegen urak” úgy hangzik a héberben, mint a „Baálok” — vagyis idegen istenek, bálványok. Az „uralkodtak” azt is jelentheti: „ők voltak a férjeink”.
- Ézsaiás 26:15 A 15. vers így is fordítható: „Összegyűjtötted népedet, amelyet szeretsz. A népet, amelyet távoli földekre szórtál szét.”
- Ézsaiás 26:19 megholtakat Szó szerint: „a halottak szellemeit”.
- Ézsaiás 27:1 Leviátán Valószínűleg valamilyen sárkányt, vagy tengeri szörnyet jelent. Talán azonos a Ráháb nevű szörnyeteggel, aki Isten ellen harcolt.
- Ézsaiás 27:12 az… patakjáig Ez a két határvonal keretezi északról és délről azt a területet, amelyet Isten Ábrahámnak és utódainak ígért.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center