Add parallel Print Page Options

Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta:

„Haragomban megesküdtem:
    sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a]

Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített! Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”[b] Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”[c]

Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak. Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:

„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
    ne makacskodjatok!”[d]

Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról. Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét. 10 A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette. 11 Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsidókhoz 4:3 Idézet: Zsolt 95:11.
  2. Zsidókhoz 4:4 Idézet: 1Móz 2:2.
  3. Zsidókhoz 4:5 Idézet: Zsolt 95:11.
  4. Zsidókhoz 4:7 Idézet: Zsolt 95:7–8.