Add parallel Print Page Options

Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, felindítá az Úr Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:

Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;

Valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az õ Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, õ az Isten, ki Jeruzsálemben [lakozik.]

És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyrõl, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, aranynyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkénytesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van.

Fölkelének azért Júda és Benjámin családfõi és a papok és a Léviták, és mindnyájan, a kiknek felindítá az Isten lelköket, hogy felmenjenek az Úr házának építésére, mely Jeruzsálemben van.

És minden körültök lakók segíték õket ezüst edényekkel, aranynyal, jószággal, barommal, drágaságokkal, mindazon kivül, a mit önkénytesen adának.

Czírus király pedig elõhozatá az Úr házának edényeit, melyeket Nabukodonozor hozatott vala el Jeruzsálembõl, s az õ isteneinek házába helyezett vala;

Elõhozatá ezeket Czírus, a persák királya, Mithredáthes kincstartó kezeihez, a ki is átszámolá azokat Sesbassárnak, Júda fejedelmének.

És számok ez vala: harmincz arany medencze, ezer ezüst medencze, huszonkilencz kés,

10 Harmincz arany pohár, négyszáztíz másrendbeli ezüst pohár, és ezer más edény.

11 Minden arany és ezüst edényeknek száma ötezernégyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe.

Ezek pedig a tartománynak fiai, kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket Nabukodonozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az õ városába.

Kik jövének Zorobábellel, Jésuával, Nehémiással, Serájával, Rélájával, Mordokhaival, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvaival, Rehummal, Baanával. Izráel népe férfiainak száma [ez:]

Paros fiai kétezerszázhetvenkettõ;

Sefátja fiai háromszázhetvenkettõ;

Árah fiai hétszázhetvenöt;

Pahath-Moáb fiai, Jésua [és] Joáb fiaitól, kétezernyolczszáztizenkettõ;

Élám fiai ezerkétszázötvennégy;

Zattu fiai kilenczszáznegyvenöt;

Zakkai fiai hétszázhatvan;

10 Báni fiai hatszáznegyvenkettõ;

11 Bébai fiai hatszázhuszonhárom;

12 Azgád fiai ezerkétszázhuszonkettõ;

13 Adónikám fiai hatszázhatvanhat;

14 Bigvai fiai kétezerötvenhat;

15 Ádin fiai négyszázötvennégy;

16 Áter fiai, Ezékiástól, kilenczvennyolcz;

17 Bésai fiai háromszázhuszonhárom;

18 Jórá fiai száztizenkettõ;

19 Hásum fiai kétszázhuszonhárom;

20 Gibbár fiai kilenczvenöt;

21 Bethlehem fiai százhuszonhárom;

22 Netófah férfiai ötvenhat;

23 Anathóth férfiai százhuszonnyolcz;

24 Azmáveth fiai negyvenkettõ;

25 Kirjáth-Árim, Kefira és Beéróth fiai hétszáznegyvenhárom;

26 Ráma és Géba fiai hatszázhuszonegy;

27 Mikmás férfiai százhuszonkettõ;

28 Béthel és Ái férfiai kétszázhuszonhárom;

29 Nebó fiai ötvenkettõ;

30 Magbis fiai százötvenhat;

31 A másik Élám fiai ezerkétszázötvennégy;

32 Hárim fiai háromszázhúsz;

33 Lód, Hádid és Ónó fiai hétszázhuszonöt;

34 Jérikó fiai háromszáznegyvenöt;

35 Szenáa fiai háromezerhatszázharmincz;

36 A papok: Jedája fiai, Jésua családjából, kilenczszázhetvenhárom;

37 Immér fiai ezerötvenkettõ;

38 Pashur fiai ezerkétszáznegyvenhét;

39 Hárim fiai ezertizenhét;

40 A Léviták: Jésuának és Kadmiélnek fiai, Hodávia fiaitól, hetvennégy.

41 Az énekesek: Asáf fiai százhuszonnyolcz;

42 A kapunállók fiai: Sallum fiai, Ater fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai, összesen százharminczkilencz.

43 A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai;

44 Kérósz fiai, Sziaha fiai, Pádón fiai,

45 Lebána fiai, Hagába fiai, Akkub fiai,

46 Hágáb fiai, Salmai fiai, Hanán fiai,

47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reája fiai,

48 Resin fiai, Nekóda fiai, Gazzám fiai,

49 Uzza fiai, Pászéah fiai, Bészai fiai,

50 Aszna fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai.

51 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,

52 Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,

53 Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,

54 Nesiah fiai, Hatifa fiai;

55 Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Haszszófereth fiai, Peruda fiai,

56 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

57 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hássebaim fiai, Ámi fiai.

58 Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai háromszázkilenczvenkettõ.

59 És ezek, a kik feljövének Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerub-Addán- Immérbõl, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráel közül valók-é:

60 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai hatszázötvenkettõ.

61 És a papok fiai közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget, és ezek nevérõl nevezteték;

62 Ezek keresték írásukat, tudniillik a nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;

63 És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem pap ítél az Urimmal és Tummimmal.

64 Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.

65 Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek száma hétezerháromszázharminczhét - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszázan.

66 Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;

67 Tevéik négyszázharminczöt, hatezerhétszázhúsz szamárral.

68 A családfõk közül pedig, mikor megérkezének az Úr házához, mely Jeruzsálemben van, némelyek önkénytesen adakozának az Isten házára, hogy fölépítenék azt az õ helyén;

69 Tehetségök szerint adának az építés költségére aranyban hatvanegyezer dárikot, s ezüstben ötezer mánét, és száz papi ruhát.

70 És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a nép fiai, mind az énekesek, mind a kapunállók, mind a Léviták szolgái városaikban, s így az egész Izráel a maga városaiban vala.

Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban [lakozának,] felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.

És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.

És [erõs] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.

És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s [áldozának] égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.

És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.

Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.

És adának pénzt a [kõ- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.

Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.

És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - [mind] Léviták.

10 S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.

11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfõk közül, a vének, a kik látták vala az elsõ házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az õ szemök elõtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;

13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.

Círusz király szabadon engedi a foglyokat(A)

Ezek Círusz, a Perzsa Birodalom királya uralkodásának első évében[a] történtek. Az Örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ezt szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában. Mindez azért történt, hogy az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás próféta által mondott[b], megvalósuljon. A rendelet így szólt:

„Ezt mondja Círusz, Perzsia királya:

»Az Örökkévaló, a Menny Istene, a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a júdeai Jeruzsálembe. Legyen veletek Istenetek, az Örökkévaló! Menjetek, és építsétek fel ott az Örökkévalónak, Izráel Istenének templomát — annak az Istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik! A többiek pedig — akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak — segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek! Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, háziállatokat és egyéb szükséges dolgokat! Adjanak önkéntes ajándékokat Isten jeruzsálemi temploma számára!«”

Ezt hallva mindazok, akiknek szellemét az Örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe, és ott felépítsék az Örökkévaló Templomát. Voltak közöttük papok, léviták és családfők Júda és Benjámin törzséből. Szomszédaik mind segítették őket: ezüsttárgyakat, aranyat, háziállatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a Templom számára adományoztak. Círusz, a Perzsa Birodalom királya is előhozatta az Örökkévaló Templomának az eszközeit. Ezeket még Nebukadneccar király vitte el Jeruzsálemből, és helyezte el a saját isteneinek templomában. Círusz parancsát követve, Mitredát, a kincstár felügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.

Ezek szerepeltek a leltárban: aranytányérok 30 db, ezüsttányérok 1 000 db, kések 29 db, 10 aranyserlegek 30 db, ezüstserlegek — az előbbiekhez hasonlók — 410 db, egyéb edények 1 000 db.

11 Mindösszesen 5 400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbaccar, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek.

A hazatérők névsora(B)

A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére. Ezek azok, akik Zerubbábellel[c] együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Reúm és Baaná.

Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint:

Parós leszármazottjai 2 172

Sefatja leszármazottjai 372

Árah leszármazottjai 775

Pahat-Moáb leszármazottjai, Jésua és Jóáb családjából 2 812

Élám leszármazottjai 1 254

Zattu leszármazottjai 945

Zakkaj leszármazottjai 760

10 Báni leszármazottjai 642

11 Bébaj leszármazottjai 623

12 Azgád leszármazottjai 1 222

13 Adónikám leszármazottjai 666

14 Bigvaj leszármazottjai 2 056

15 Ádin leszármazottjai 454

16 Átér leszármazottjai, Hizkijjá családjából 98

17 Bécaj leszármazottjai 323

18 Jóra leszármazottjai 112

19 Hásum leszármazottjai 223

20 Gibbár leszármazottjai 95

21 Betlehemből 123

22 Netófából 56

23 Anatótból 128

24 Azmávetből 42

25 Kirját-Árimból, Kefirából és Beérótból összesen 743

26 Rámából és Gebából összesen 621

27 Mikmászból 122

28 Bételből és Ajból összesen 223

29 Nebóból 52

30 Magbísból 156

31 a másik Elámból 1 254

32 Hárimból 320

33 Lódból, Hádidból és Ónóból összesen 725

34 Jerikóból 345

35 Szenáából 3 630

36 A papok közül ezek tértek vissza:

Jedajá leszármazottjai, Jésua családjából 973

37 Immér leszármazottjai 1 052

38 Pashúr leszármazottjai 1 247

39 Hárim leszármazottjai 1 017

40 A léviták közül:

Jésua és Kadmiél leszármazottjai, Hódavjá családjából 74

41 Az énekesek közül:

Aszáf leszármazottjai 128

42 A Templom kapuőrségéhez tartozók közül:

Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazottjai közül 139

43 A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza:

a Cíhá, Haszufá, Tabbáót,

44 Kérósz, Sziahá, Pádón,

45 Lebáná, Hagábá, Akkúb,

46 Hágáb, Samlaj, Hánán,

47 Giddél, Gahar, Reája,

48 Recín, Nakódá, Gazzám,

49 Uzza, Pászéah, Bészaj,

50 Aszná, Meúnim, Nefúszim,

51 Bakbúk, Hakúfá, Harhúr,

52 Baclút, Mehídá, Harsá,

53 Barkósz, Sziszerá, Temah,

54 Necíah és Hatífá családjába tartozó leszármazottak.

55 Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül a következő családokba tartozók tértek vissza:

a Szótaj, Hasszóferet, Perudá,

56 Jalá, Darkón, Giddél,

57 Sefatjá, Hattíl, Pókeret-Haccebáim és Ámi családjába tartozó leszármazottak.

58 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak leszármazottjai közül összesen 392 férfi tért haza.

59 Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.

60 Ők Delája, Tobijja és Nekoda leszármazottjai voltak, összesen 652 férfi.

61 A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt:

Hobajja, Hakkóc és Barzillaj leszármazottjai. Az utóbbiak őse a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított.

62 Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből. 63 A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.

64 Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42 360 férfi volt. 65 Ezen fölül 7 337 férfi és női rabszolgájuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött.

66-67 Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 öszvért, 435 tevét és 6 720 szamarat hoztak magukkal.

68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az Örökkévaló Templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten Temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén. 69 Anyagi erejükhöz mérten adakoztak az újjáépítés költségeire. Összesen a következőket adták: 61 000 aranydrahmát, 5 000 mina ezüstöt[d] és 100 öltözet ruhát a papok számára.

70 A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapuőrség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környező vidéken telepedtek le. A többiek — Izráel népének nagy része — mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.

Az oltár felépítése

Elérkezett a hetedik hónap,[e] és Izráel népe egész Júda tartományában szétszórtan lakott, mindenki a maga városában. Ebben a hónapban nagy ünnepek ideje volt: a Sátorok ünnepe és a Nagy Engesztelő Áldozat ünnepe ekkor következett — ezért valamennyien egy emberként Jeruzsálembe gyűltek. Ekkor Jésua, Jócádák fia a többi papokkal együtt, és Zerubbábel, Sealtiél fia a rokonaival együtt összefogtak, hogy újra felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta — annak megfelelően, ahogy az meg van írva Mózesnek, az Isten emberének Törvényében.

Az eredeti helyén építették újjá az oltárt, annak ellenére, hogy nagyon féltek a körülöttük lakó népektől. Attól kezdve, hogy az oltár felépült, minden reggel és este bemutatták az égőáldozatot az Örökkévalónak. Azután megtartották a Sátorok ünnepét — aszerint, ahogy azt a Törvény előírta. Bemutatták az előírt égőáldozatokat az ünnep minden napján, annak rendje-módja szerint, azután a rendszeres égőáldozatokat, továbbá az Újhold napján és az Örökkévaló többi ünnepein szükséges áldozatokat, valamint azokat, amelyeket az emberek önként adtak az Örökkévalónak. Tehát, a hetedik hónap első napjától kezdve mutatták be az égőáldozatokat az Örökkévalónak — bár akkor még az Örökkévaló Templomának az újjáépítéséhez nem kezdtek hozzá.

A Templom újjáépítése

A száműzetésből hazatértek pénzt adtak össze, hogy a kőfaragók és az ácsok kezdjék el a munkát. Ugyancsak összegyűjtöttek sok ételt, italt és olívaolajat a szidóni és tíruszi munkásoknak, hogy szállítsanak a Libanon-hegységből cédrusfákat a tengeren Jáfó kikötőjébe. Mindez annak megfelelően történt, ahogy azt Círusz, a Perzsa Birodalom királya elrendelte.

A második év második hónapjában[f] — attól számítva, hogy a száműzetésből hazatértek Jeruzsálembe Isten Templomához — Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia hozzákezdtek az Örökkévaló Templomának újjáépítéséhez. Segítettek nekik a saját rokonaik, a többi papok, a léviták, és mindazok, akik velük együtt tértek vissza a száműzetésből. Az építési munkák vezetésével a húsz éves, vagy annál idősebb lévitákat bíztak meg.

Ezek a következők voltak: Jésua és a fiai meg a testvérei, Kadmiél és a fiai (Júda leszármazottjai), Hénádád fiai és azoknak testvérei és fiai, a lévitákkal együtt. Ők vállalták, hogy vezetői lesznek azoknak, akik az Isten Templomát építik. 10 Amikor az építők elkészítették az Örökkévaló Templomának az alapját, akkor ezt megünnepelték. A papok felöltöztek a papi ruhákba, kezükbe vették a trombitákat, a léviták, Aszáf fiai pedig a húros hangszereket, és mind a maguk helyére álltak. Dicsérték az Örökkévalót énekkel és hangszerekkel aszerint, ahogyan azt Dávid, Izráel királya, a maga idejében meghagyta. 11 Az énekesek csoportjai egymásnak felelgetve[g] énekelték az ismert dicsőítő zsoltárokat:

„Jó az Örökkévaló!
    Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.

Az egész nép hangos örömujjongással dicsérte az Örökkévalót, mivel az ő Templomának az alapja már elkészült.

12 Ugyanakkor, sokan az idősebbek közül — papok, léviták és családfők, akik még látták épségben az eredeti Templomot — sírtak, amikor az új alapot látták. Azonban az idősebbek között is sokan örömükben kiáltottak. 13 A sírás és az örömkiáltás hangja összekeveredett, mert az egész nép hangosan kiáltott — és ez igen messzire elhallatszott.

Footnotes

  1. Ezsdrás 1:1 első évében Vagyis Kr.e. 538-ban.
  2. Ezsdrás 1:1 Jeremiás… mondott Lásd Jer 25:12–14.
  3. Ezsdrás 2:2 Zerubbábel Valószínűleg azonos az Ezsd 1:8-ban szereplő Sésbaccarral, Júda helytartójával.
  4. Ezsdrás 2:69 61 000 aranydrahmát, 5 000 mina ezüstöt Ez kb. 530 kg aranyat és 2 900 kg ezüstöt jelent. A drahma 8,6 g tömegű aranyérme volt, amelyet Dáriusz perzsa király veretett.
  5. Ezsdrás 3:1 hetedik hónap Vagyis Kr.e. 538 szeptember-október.
  6. Ezsdrás 3:8 második… hónapjában Vagyis Kr.e. 536 tavaszán.
  7. Ezsdrás 3:11 felelgetve Valószínűleg a léviták énekelték a zsoltár egyik részét, a nép pedig a másikat. Ebben az esetben feltehetőleg a 111–118. és a 136. zsoltárokat.