5 Mózes 32
Hungarian Károli
32 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
2 Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!
3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
4 Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!
5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.
7 Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10 Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;
11 Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:
12 Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.
13 A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;
14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.
15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ üdvösségének kõszikláját.
16 Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.
18 A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.
19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.
20 És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség!
21 Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom õket.
22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
24 Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
26 Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az õ Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!
31 Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
32 Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.
33 Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
36 Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.
37 És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?
38 A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.
40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.
42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!
43 Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak vérét, bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!
44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, õ és Józsué a Nún fia.
45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.
50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az õ népeihez;
51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
5 Mózes 32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
az Örökkévalót,
megvetetted
szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek,
más isteneknek,
akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
19 Látta ezt az Örökkévaló,
és felháborodott,
eltaszította haragjában
fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
— mondta —,
lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
s mindent megemészt
a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
emésztő láz
és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
porban csúszó kígyók mérge
öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
csecsemőt és öreget
egyaránt elér.
26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
még emléküket is
eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
az ellenség gúnyolódásától,
hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
erős kezünk győzte le őket!«”
28 Milyen értelmetlen ez a nép,
nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
— még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
viperák gyilkos marása.
34-35 „Enyém a büntetés joga,
enyém a bosszúállás
— mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
amely rájuk vár,
és sebesen közeledik.”
36 Megítéli népét az Örökkévaló,
de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
nincs többé sem szolga,
sem szabad.
37 „Hol vannak hát isteneitek?
— kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38 akik megették áldozataitok húsát,
megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
ha tudnak!
39 Lássátok meg végre,
hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
megsebesítek és meggyógyítok,
s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
marokra fogom, megsuhintom,
ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
az ellenség vezéreivel.”
43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
az ő népével együtt!
Mert megtorolja
szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
de népét és földjét
a bűntől megtisztítja.[d]
44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.
Mózes fölmegy a Nebó-hegyre
45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”
Footnotes
- 5 Mózes 32:3 Dicsérjétek Istenünket Vagy: „Hirdessétek Isten dicsőségét…”.
- 5 Mózes 32:8 Izráel fiainak Ez a masszoréta héber szöveg fordítása. Az ókori görög fordításban (LXX), és néhány qumráni héber kéziratban ezen a helyen „Isten fiainak” szerepel.
- 5 Mózes 32:15 Jesurún Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”.
- 5 Mózes 32:43 a bűntől megtisztítja Szó szerint: „eltakarja”, „engesztelést szerez érte”.
- 5 Mózes 32:51 nem szenteltetek meg Más szóval: „nem képviseltetek engem a nép előtt úgy, ahogy kellett volna”, vagy: „nem tiszteltetek a nép előtt”. Lásd 4Móz 20:1–13.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center