Zsoltárok 38
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
Footnotes
- Zsoltárok 38:1 zsoltár emlékeztetőül Az ókori görög fordításban (LXX): „Szombat ünnepére”.
Psalm 38
The Message
38 1-2 Take a deep breath, God; calm down—
don’t be so hasty with your punishing rod.
Your sharp-pointed arrows of rebuke draw blood;
my backside stings from your discipline.
3-4 I’ve lost twenty pounds in two months
because of your accusation.
My bones are brittle as dry sticks
because of my sin.
I’m swamped by my bad behavior,
collapsed under an avalanche of guilt.
5-8 The cuts in my flesh stink and grow maggots
because I’ve lived so badly.
And now I’m flat on my face
feeling sorry for myself morning to night.
All my insides are on fire,
my body is a wreck.
I’m on my last legs; I’ve had it—
my life is a vomit of groans.
9-16 Lord, my longings are sitting in plain sight,
my groans an old story to you.
My heart’s about to break;
I’m a burned-out case.
Cataracts blind me to God and good;
old friends avoid me like the plague.
My cousins never visit,
my neighbors stab me in the back.
My competitors blacken my name,
devoutly they pray for my ruin.
But I’m deaf and mute to it all,
ears shut, mouth shut.
I don’t hear a word they say,
don’t speak a word in response.
What I do, God, is wait for you,
wait for my Lord, my God—you will answer!
I wait and pray so they won’t laugh me off,
won’t smugly strut off when I stumble.
17-20 I’m on the edge of losing it—
the pain in my gut keeps burning.
I’m ready to tell my story of failure,
I’m no longer smug in my sin.
My enemies are alive and in action,
a lynch mob after my neck.
I give out good and get back evil
from God-haters who can’t stand a God-lover.
21-22 Don’t dump me, God;
my God, don’t stand me up.
Hurry and help me;
I want some wide-open space in my life!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson