Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]

38 Örökkévaló, kérlek,
    ne büntess meg haragodban,
    ne ostorozz meg felindulásodban!
Nyilaid megsebeztek,
    rám nehezedett hatalmas kezed.
Megvertél haragodban,
    egész testem sebekkel borítva,
    még csontjaim is összetörted!

Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
    összecsaptak a hullámok fejem felett!
Ostoba vétkeim miatt
    sebek borítják el bőrömet,
    gennyesek és bűzösek.
A fájdalomtól görnyedten járok,
    hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
Derekam égő fájdalommal kínoz,
    minden porcikám sajog.
Összetörtem és kimerültem,
    szívem fáj, és jajgatok.

Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
    hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
    szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
    még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
    hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
    hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.

13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
    egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
    aki nem hallja, mit mondanak róla,
    mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
    mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
    ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
    szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
    bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
    Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
    rám támadnak, pedig csak jót akarok.

21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
    Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
    ments meg engem, Istenem!

Footnotes

  1. Zsoltárok 38:1 zsoltár emlékeztetőül Az ókori görög fordításban (LXX): „Szombat ünnepére”.

38  Dávid zsoltára emlékeztetõül.

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!

23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!