Zsoltárok 35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávidé.
35 Örökkévaló, te küzdj azokkal, akik velem küzdenek,
harcolj azokkal, akik harcolnak ellenem!
2 Ragadd meg fegyvereidet,
és siess segítségemre,
3 lándzsád és csatabárdod
sújtson üldözőimre!
Mondd nekem:
„Itt vagyok, hogy megmentselek!”
4 Szégyen és vereség érje azokat,
akik életemre törnek!
Fordítsanak hátat, fussanak el,
akik vesztemet kívánják!
5 Mint polyva a szélben, úgy szóródjanak szét,
fejvesztve meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala kergesse szét őket!
6 Sötét, síkos úton meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala üldözze őket!
7 Mert ártatlan vagyok, mégis csapdát állítottak,
ok nélkül vermet ástak nekem!
8 Érje őket hirtelen veszedelem,
saját csapdájuk fogja meg őket,
és a verembe maguk essenek!
9 Én pedig ujjongani fogok az Örökkévalóban,
és szabadításának örvendezek!
10 Egész bensőmmel énekelem:
„Nincs hozzád fogható, Örökkévaló!
Mert megmented a gyengét az erősebbtől,
kiszabadítod a szegényt a rablók kezéből!”
11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
körülvettek, mint az idegenek,
szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
és gúnyoltak.
17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!
18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
de gonosz tervet szőnek azok ellen,
akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
Kérlek, ne hallgass!
Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
Kelj fel, és ítélj a javamra!
Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
Örökkévaló Istenem!
Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
Bizony, örül szolgái sikerének!”
28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
és minden nap dicsérlek!
Psalm 35
The Message
35 1-3 Harass these hecklers, God,
punch these bullies in the nose.
Grab a weapon, anything at hand;
stand up for me!
Get ready to throw the spear, aim the javelin,
at the people who are out to get me.
Reassure me; let me hear you say,
“I’ll save you.”
4-8 When those thugs try to knife me in the back,
make them look foolish.
Frustrate all those
who are plotting my downfall.
Make them like cinders in a high wind,
with God’s angel working the bellows.
Make their road lightless and mud-slick,
with God’s angel on their tails.
Out of sheer cussedness they set a trap to catch me;
for no good reason they dug a ditch to stop me.
Surprise them with your ambush—
catch them in the very trap they set,
the disaster they planned for me.
9-10 But let me run loose and free,
celebrating God’s great work,
Every bone in my body laughing, singing, “God,
there’s no one like you.
You put the down-and-out on their feet
and protect the unprotected from bullies!”
11-12 Hostile accusers appear out of nowhere,
they stand up and badger me.
They pay me back misery for mercy,
leaving my soul empty.
13-14 When they were sick, I dressed in black;
instead of eating, I prayed.
My prayers were like lead in my gut,
like I’d lost my best friend, my brother.
I paced, distraught as a motherless child,
hunched and heavyhearted.
15-16 But when I was down
they threw a party!
All the nameless misfits of the town came
chanting insults about me.
Like barbarians desecrating a shrine,
they destroyed my reputation.
17-18 God, how long are you going
to stand there doing nothing?
Save me from their brutalities;
everything I’ve got is being thrown to the lions.
I will give you full credit
when everyone gathers for worship;
When the people turn out in force
I will say my Hallelujahs.
19-21 Don’t let these liars, my enemies,
have a party at my expense,
Those who hate me for no reason,
winking and rolling their eyes.
No good is going to come
from that crowd;
They spend all their time cooking up gossip
against those who mind their own business.
They open their mouths
in ugly grins,
Mocking, “Ha-ha, ha-ha, thought you’d get away with it?
We’ve caught you hands down!”
22 Don’t you see what they’re doing, God?
You’re not going to let them
Get by with it, are you? Not going to walk off
without doing something, are you?
23-26 Please get up—wake up! Tend to my case.
My God, my Lord—my life is on the line.
Do what you think is right, God, my God,
but don’t make me pay for their good time.
Don’t let them say to themselves,
“Ha-ha, we got what we wanted.”
Don’t let them say,
“We’ve chewed him up and spit him out.”
Let those who are being hilarious
at my expense
Be made to look ridiculous.
Make them wear donkey’s ears;
Pin them with the donkey’s tail,
who made themselves so high and mighty!
27-28 But those who want
the best for me,
Let them have the last word—a glad shout!—
and say, over and over and over,
“God is great—everything works
together for good for his servant.”
I’ll tell the world how great and good you are,
I’ll shout Hallelujah all day, every day.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson