Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltáréneke.

108 Kész a szívem, Istenem,
    felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
    Ébredj lelkem!
Ébredj fel lant és hárfa,
    ébresszük fel a hajnalt!
Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
    Dicséreted éneklem a népek között!
Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
    hűséged a felhőkig ér!
Istenem, dicsőséged növekedjen
    feljebb a Mennynél,
    dicséreted borítsa be a Földet!
Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével!
    Hallgass meg engem,
    hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!

Isten így szólt szent helyén:
    „Örömmel nektek adom örökségül
    Sikem városát és Szukkót völgyét!
Gileád és Manassé az enyém lesz,
    Efraim lesz a sisakom,
    Júda meg királyi jogarom,
Moáb a mosdótálam,
    amelyben lábamat mosom,
Edom a szolgám lesz,
    és sarumat hordozza,
a filiszteusokat pedig legyőzöm,
    és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”

10-11 De most elhagytál bennünket, Istenem!
    Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Most ki vezet be engem az erős városba,
    hogy elfoglaljam?
    Ki vezet egészen Edomig?
12 Istenem, segíts meg bennünket
    ellenségeinkkel szemben!
Hiszen az emberek segítsége
    semmit sem ér!

13 Istennel mégis győzelmet aratunk,
    mert ő tapossa földre ellenségeinket!

108  Ének. Dávid zsoltára.

Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!

14 Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.