Add parallel Print Page Options

Bölcsesség vendégségbe hív

Felépítette házát a bölcsesség,
    kifaragta mind a hét oszlopát.[a]
Mindent elkészített: ételeket, borokat,
    asztalt terített vendégeinek.
Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit,
    s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:
„Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
    Hívja a tapasztalatlanokat is:
„Jöjjetek, legyetek vendégeim,
    egyetek-igyatok asztalomnál,
hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek,
    és járjatok az értelem ösvényein!”

Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet,
    csak bajt szerez magának.
Ha meginted a gonoszt,
    megvádol téged, és neked támad.
Ne intsd meg a büszke és öntelt embert,
    csak meggyűlöl érte,
intsd meg a bölcset,
    és szeretni fog!
Tanítsd a bölcset,
    és még bölcsebb lesz,
tanácsold azt, aki igazságos,
    és tanul belőle!

10 A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót.
    A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.
11 Bölcsesség szaporítja meg napjaidat,
    éveket ad életed éveidhez.
12 Ha bölccsé leszel, magad látod hasznát,
    ha büszke és csúfolódó, te vallod kárát.

Ostobaság is hívogat

13 Az öntelt ostobaság,
    mint fecsegő és tudatlan asszony,
14 kiül háza kapujába, a dombtetőn,
    székében ül a város fölött,
15 hívja a járókelőket,
    szólongatja az arra menőket:
16 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
    Hívja a tapasztalatlanokat is:
17 „A lopott víz édes,
    a titokban evett kenyér gyönyörűséges!”
18 De azok nem tudják,
    hogy házában a holtak árnyai laknak,
nem veszik észre,
    hogy vendégei a sír mélyébe süllyedtek!

Footnotes

  1. Példabeszédek 9:1 hét oszlopát A régi Izráelben az számított jól megépített háznak, amelynek tetejét hét oszlop tartotta.

Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.

Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.

14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:

17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!

18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!