Jézus megdicsőülése^(A)

17 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.

² És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.

³ És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.

⁴ Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek."

⁵ Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!"

⁶ Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.

⁷ Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!"

⁸ Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

⁹ Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül."

¹⁰ Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?"

¹¹ Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.

¹² Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is."

¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

A holdkóros fiú meggyógyítása^(B)

¹⁴ Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,

¹⁵ és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is.

¹⁶ Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani."

¹⁷ Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!"

¹⁸ Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.

¹⁹ Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?"

²⁰ Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (

²¹ Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról^(C)

²² Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik,

²³ megölik, de a harmadik napon feltámad." Ekkor igen elszomorodtak.

Jézus megfizeti a templomadót

²⁴ Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?"

²⁵ "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?"

²⁶ Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok.

²⁷ De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted."

Jézus jövendölése a templomról^(A)

24 Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

² Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."

A nagy megpróbáltatás ideje^(B)

³ Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"

⁴ Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

⁵ Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.

⁶ Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

⁷ Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

⁸ De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

⁹ Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.

¹⁰ Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

¹¹ Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

¹² Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.

¹³ De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

¹⁴ Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."

¹⁵ "Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -,

¹⁶ akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,

¹⁷ aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit,

¹⁸ és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.

¹⁹ Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!

²⁰ Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök.

²¹ Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.

²² Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

Az Emberfia eljövetele^(C)

²³ "Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek!

²⁴ Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.

²⁵ Íme, előre megmondtam nektek!

²⁶ Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!

²⁷ Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.

²⁸ Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk."

²⁹ "Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.

³⁰ És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

³¹ És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig."

³² "Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³³ Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.

³⁴ Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.

³⁵ Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³⁶ "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

³⁷ Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.

³⁸ Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába,

³⁹ és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,

⁴¹ két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

⁴² Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!"

⁴³ "Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába.

⁴⁴ Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

Az okos és a gonosz szolga^(D)

⁴⁵ "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében?

⁴⁶ Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!

⁴⁷ Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

⁴⁸ Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram,

⁴⁹ és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel:

⁵⁰ megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja;

⁵¹ akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

A tíz szűz

25 "Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.

² Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

³ A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,

⁴ az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.

⁵ Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.

⁶ Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!

⁷ Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.

⁸ A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.

⁹ Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.

¹⁰ Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.

¹¹ Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

¹² Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket."

¹³ "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

A talentumok^(E)

¹⁴ "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.

¹⁵ Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.

¹⁶ Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt.

¹⁷ Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt.

¹⁸ Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.

¹⁹ Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.

²⁰ Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.

²¹ Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!

²² Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem.

²³ Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!

²⁴ Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.

²⁵ Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied.

²⁶ Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?

²⁷ Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém.

²⁸ Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

²⁹ Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.

³⁰ A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

Az utolsó ítéletről

³¹ "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.

³² Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

³³ A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja."

³⁴ "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.

³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,

³⁶ mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

³⁷ Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?

³⁸ Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?

³⁹ Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?

⁴⁰ A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

⁴¹ "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.

⁴² Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,

⁴³ jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.

⁴⁴ Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?

⁴⁵ Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.

⁴⁶ És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre."

Jézus harmadszor szól szenvedéséről^(F)

26 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

² "Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék."

³ Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,

⁴ és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.

⁵ De ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között."

Jézus megkenetése Betániában^(G)

⁶ Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt,

⁷ odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.

⁸ Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: "Mire való ez a pazarlás?

⁹ Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni."

¹⁰ Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,

¹¹ mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.

¹² Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő.

¹³ Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!"

Júdás elárulja Jézust^(H)

¹⁴ Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,

¹⁵ és így szólt: "Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.

¹⁶ Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

Az utolsó vacsora^(I)

¹⁷ A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"

¹⁸ Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."

¹⁹ A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

²⁰ Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

²¹ Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem."

²² Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?"

²³ Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

²⁴ Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

²⁵ Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki.

²⁶ Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"

²⁷ Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,

²⁸ mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

²⁹ De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."

Az Olajfák hegyén^(J)

³⁰ Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.

³¹ Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.

³² De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."

³³ Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom."

³⁴ Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."

³⁵ Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

A Gecsemáné-kertben^(K)

³⁶ Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom."

³⁷ Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.

³⁸ Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!"

³⁹ Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te."

⁴⁰ Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?

⁴¹ Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

⁴² Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."

⁴³ Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.

⁴⁴ Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.

⁴⁵ Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.

⁴⁶ Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."

Jézus elfogatása^(L)

⁴⁷ Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

⁴⁸ Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő, azt fogjátok el!"

⁴⁹ Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: "Üdvözlégy, Mester!" - és megcsókolta őt.

⁵⁰ Jézus ezt mondta neki: "Barátom, hát ezért jöttél!" Akkor odamentek, rátették a kezüket, és elfogták.

⁵¹ Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, kardjához kapott, kirántotta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

⁵² Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.

⁵³ Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?

⁵⁴ De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?"

⁵⁵ Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: "Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.

⁵⁶ Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

Jézus a nagytanács előtt^(M)

⁵⁷ Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.

⁵⁸ Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájának udvaráig, és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.

⁵⁹ A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák,

⁶⁰ de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,

⁶¹ akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: "Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni."

⁶² A főpap felállt, és így szólt hozzá: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"

⁶³ Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!"

⁶⁴ Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin."

⁶⁵ A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.

⁶⁶ Mit gondoltok?" Azok így feleltek: "Méltó a halálra!"

⁶⁷ Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,

⁶⁸ és ezt mondták: "Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!"

Péter megtagadja Jézust^(N)

⁶⁹ Péter ezalatt kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: "Te is a galileai Jézussal voltál."

⁷⁰ Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: "Nem tudom, mit beszélsz."

⁷¹ Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: "Ez a názáreti Jézussal volt."

⁷² Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: "Nem ismerem azt az embert."

⁷³ Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: "Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is árulkodik rólad."

⁷⁴ Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert." És nyomban megszólalt a kakas.

⁷⁵ Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: "Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Aztán kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Jézust átadják Pilátusnak^(O)

27 Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.

² Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

Júdás halála^(P)

³ Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,

⁴ és ezt mondta: "Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el." De azok ezt mondták: "Mi közünk hozzá? A te dolgod."

⁵ Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.

⁶ A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: "Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj."

⁷ Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.

⁸ Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.

⁹ Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: "És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,

¹⁰ és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr."

Jézus Pilátus előtt^(Q)

¹¹ Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Jézus.

¹² De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

¹³ Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?"

¹⁴ Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

Jézus és Barabbás^(R)

¹⁵ Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.

¹⁶ Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

¹⁷ Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"

¹⁸ Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

¹⁹ Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta."

²⁰ A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

²¹ Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabbást."

²² Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!"

²³ Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!"

²⁴ Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!"

²⁵ Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!"

²⁶ Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

Jézus megcsúfolása^(S)

²⁷ Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot.

²⁸ Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,

²⁹ tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: "Üdvözlégy, zsidók királya!"

³⁰ Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.

Jézus megfeszítése^(T)

³¹ Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

³² Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

³³ Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

³⁴ epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.

³⁵ Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;

³⁶ azután leültek ott, és őrizték.

³⁷ Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

³⁸ Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

³⁹ Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,

⁴⁰ és ezt mondták: "Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!"

⁴¹ Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

⁴² "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

⁴³ Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok."

⁴⁴ A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

Jézus halála^(U)

⁴⁵ Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.

⁴⁶ Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

⁴⁷ Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: "Illést hívja."

⁴⁸ Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

⁴⁹ A többiek pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse."

⁵⁰ Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

⁵¹ És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

⁵² A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

⁵³ Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴ Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!"

⁵⁵ Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

⁵⁶ Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése^(V)

⁵⁷ Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

⁵⁸ Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

⁵⁹ József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

⁶⁰ és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.

⁶¹ Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

A sír őrzése

⁶² Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

⁶³ és így szóltak: "Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!

⁶⁴ Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél."

⁶⁵ Pilátus azonban ezt válaszolta: "Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok."

⁶⁶ Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.