Az emberek keresik Jézust

²² Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük. ²³ Ugyanakkor néhány másik bárka érkezett Tibériásból, nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott. ²⁴ Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

Én vagyok az élet kenyere

²⁵ Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

²⁶ Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. ²⁷ Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”

²⁸ Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”

²⁹ Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”

³⁰ Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni? ³¹ Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”^[a]

³² Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, ³³ mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”

³⁴ Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”

³⁵ Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé! ³⁶ Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem,^[b] mégsem hisztek bennem. ³⁷ Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek, és senkit sem utasítok el, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön. ³⁸ Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. ³⁹ Ő pedig azt akarja, hogy senkit el ne veszítsek azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket támasszam fel az utolsó napon. ⁴⁰ Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.”

⁴¹ A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.” ⁴² Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”

⁴³ De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon. ⁴⁵ A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«^[c] Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek. ⁴⁶ Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.

⁴⁷ Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! ⁴⁹ Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰ De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. ⁵¹ Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”

⁵² Erre a júdeaiak hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogy lehet ez? Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”

⁵³ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét! ⁵⁴ Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵ Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital! ⁵⁶ Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én is őbenne.

⁵⁷ Engem az élő Atya küldött, és én is ő általa élek. Ugyanígy, aki engem eszik, az is élni fog általam, ⁵⁸ mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők ették ugyan azt a kenyeret — a mannát —, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él!”

⁵⁹ Jézus mindezt a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

Uram, kihez mehetnénk máshoz?

⁶⁰ Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”

⁶¹ Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta? ⁶² Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? ⁶³ A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. ⁶⁴ De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)

⁶⁵ Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”

⁶⁶ Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.

⁶⁷ Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”

⁶⁸ Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. ⁶⁹ Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”

⁷⁰ Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!” ⁷¹ Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.