Add parallel Print Page Options

16 Mikor szóltál hozzám,
    csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
    és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
    Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
    nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
    egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért nem szűnik fájdalmam,
    miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
    mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?

Read full chapter