Jeremiás 5
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[a],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[b] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[c] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
Footnotes
- Jeremiás 5:13 szél Szójáték, mert ez a héber szó egyaránt jelenti azt, hogy „szél” és „szellem”.
- Jeremiás 5:24 heteket Aratás előtt esőre van szüksége a gabonának. Az aratáshoz azonban éppen ellenkezőleg, száraz idő kell.
- Jeremiás 5:31 összeszövetkeztek Ez a szó az eredeti szövegben nehezen érthető.
Jeremiás 5
Hungarian Károli
5 Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hûségre törekszik, és én megbocsátok néki!
2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!
3 Uram! a te szemeid avagy nem a hûségre [néznek]-é? Megverted õket, de nem bánkódtak; tönkre tetted õket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kõsziklánál; nem akartak megtérni.
4 Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!
5 Elmegyek azért a fõemberekhez, és beszélek velök; hiszen õk ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde õk törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket!
6 Azért széttépi õket az oroszlán az erdõbõl, elpusztítja õket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az õ városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az õ bûneik, és elhatalmasodtak az õ hitszegéseik.
7 Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam õket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.
8 [Mint a] hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az õ felebarátjának feleségére nyerít.
9 Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?
10 Menjetek fel az õ kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok!
11 Mert igen hûtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!
12 Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen õ, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!
13 A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az õ dolguk!
14 Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tûzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze õket!
15 Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, õs idõbõl való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!
16 Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek.
17 És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szõlõdet és fügédet; erõsített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le.
18 De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr.
19 Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek.
20 Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván:
21 Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!
22 Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.
23 De ennek a népnek szilaj és daczos szíve van; elhajlottak és elmentek;
24 És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnõk az Urat, a mi Istenünket, a ki esõt, korai és késõi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megõrzi számunkra!
25 A ti bûneitek fordították el ezeket tõletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!
26 Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tõrt hánynak, embereket fogdosnak.
27 Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az õ házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!
28 Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.
29 Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem?
30 Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön:
31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center