Jeremiás 48
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Fenyegető prófécia Moáb ellen
48 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról[a]:
„Jaj Nebónak[b], mert elpusztították!
Kirjátaim erős várát elfoglalták,
népét megalázták,
erődítményét lerombolták.
2 Moáb dicsősége porba hanyatlott!
Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen,
hogy kiirtsák népét,
és ne legyen nemzet többé.
Te is elnémulsz, Madmén,
nem menekülhetsz a kard elől!
3 Hórónaimból rémült kiáltozás hallik,
pusztítás és pusztulás minden felől!
4 Szétzúzták Moábot,
s gyermekei hangosan zokognak.
5 Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba,
Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.
6 Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek,
legyetek olyanok, mint bokor[c] a sivatagban!”
7 „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál,
Moáb, téged is foglyul ejtenek,
még istenedet, Kemóst is elhurcolják,[d]
papjaival és fejedelmeivel együtt!
8 Minden városra pusztítók törnek,
nem menekülhet meg egy sem.
Elpusztulnak a völgyek,
elpusztítják a fennsíkot is
— ahogy az Örökkévaló megmondta.
9 Hintsetek sót Moáb földjére,
mert kietlen sivataggá lesz!
Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”[e]
10 „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”
11 „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi[f]. 12 Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.[g] 13 Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben,[h] amelyben bízott.”
14 „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái:
»Mind hősök vagyunk,
harcra termett vitéz harcosok«?
15 Az ellenség felvonult városaitok ellen,
le is rombolta őket.
Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.”
— ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme,
bukásának napja sietve közeleg.
17 Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek!
Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok:
»Jaj, hogy összetört a királyi jogar!
Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«
18 Dibón[i] lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból,
üljetek a földre, a porba,
mert Moáb pusztítója feljött ellened,
s lerombolja minden váradat.
19 Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek!
Kérdezzétek a menekülőket,
mi történt velük, miért futnak!
20 Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. —
Sírjatok, jajgassatok, mert vége van!
Hirdessétek az Arnón-patak[j] partján:
minden elpusztult,
minden romokban hever!”
21 „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat, 22 Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim, 23 Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón, 24 Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”
25 „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.
26 „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is! 27 Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”
28 „Meneküljetek városaitokból
a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói!
Lakjatok ott,
mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”
29 „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb,
milyen nagyra tartja magát,
folyton kérkedik,
és mindenki mást lenéz!”
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot,
üres kérkedését.
Tudom, hogy dicsekvése hamis,
tettei semmit sem érnek!”
31 Siratom Moábot,
jajgatok és kesergek miatta,
gyászolom Kír-Heresz lakóit.
32 Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért,
mert ágaid a tengerig és Jazérig értek!
De a pusztító téged is elért,
rátört szüretedre,
elvitte szőlődet és gyümölcseidet!
33 Kiveszett az öröm és vigasság
Moáb földjéről és gyümölcsöseiből,
nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók,
üresen állnak a borsajtók,
nincs vidám szüreti mulatság sehol.
34 Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik.
Még Nimrim vizei is kiapadtak.
35 „Kiirtom Moábból azokat,
akik a magaslatokon áldoznak,
isteneiknek tömjént füstölnek!”
— mondja az Örökkévaló.
36 Egész lelkemmel gyászolom Moábot,
mint a gyász-síp.
Siratom Kír-Heresz lakóit,
mint temetéskor a síp,
mert minden vagyonuk odaveszett!
37 „Bizony, minden fej kopaszra nyírva,
minden férfi lenyírta a szakállát,
karjukat bevagdalták,
derekukon zsákruha.[k]
38 Az utcákon siratást hallani,
a házak tetején jajgatást,
mert széttörtem Moábot,
mint a cserépkorsót,
amely nem kell már senkinek!”
— mondja az Örökkévaló.
39 Jaj, hogy darabokra tört!
Hogy jajgatnak mind!
Milyen szégyenletesen megfutamodott!
Rémületes, ami történt Moábbal,
s még gúnyolják is szomszédai.
40 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Ellenség csap le Moábra,
hirtelen és sebes repüléssel,
mint a zsákmányra zuhanó sas.
Szárnyát kiterjeszti fölötte,
mint ahogy zsákmányát a sas betakarja,
mikor a földre száll.
41 Erős várait beveszik,
erődítményeit elfoglalják.
Moáb harcosainak szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
42 Moáb nem lesz többé nemzet,
mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!
43 Rettegés, verem és csapda
vár rád, Moáb lakója
— az Örökkévaló mondja ezt neked!
44 Aki elfut a rettegés elől,
verembe esik,
aki kimászik a veremből,
csapdába kerül,
mert én büntetem meg Moábot,
én hozom rá megbüntetése esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
45 „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők,
de ott is tűz éri el őket,
mert láng csap ki Hesbónból,
tűz üt ki Szihón[l] palotáiból,
megégeti Moáb fejedelmeit,
zajongó büszke harcosait.
46 Jaj neked, Moáb!
Véged van, Kemós népe!
Fiaid fogságba kerülnek,
leányaid eladják rabszolgának.”
47 „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.
Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.
Footnotes
- Jeremiás 48:1 Hasonló prófécia olvasható Ézs 15-ben.
- Jeremiás 48:1 Nebó Egy hegy neve Moáb országában. Itt egész Moáb országát jelképezi.
- Jeremiás 48:6 bokor Szó szerint: „aroér”, amely egy sivatagi bokornak, és egyúttal Moáb egyik városának neve.
- Jeremiás 48:7 Kemóst is elhurcolják Az ókorban a győztesek gyakran a legyőzöttek bálványait is zsákmányul vitték magukkal.
- Jeremiás 48:9 Ez a vers a héber szövegben nehezen érthető.
- Jeremiás 48:11 A 11. versben a hasonlat háttere a bor érlelésének ma is szokásos módja: miután a must kiforr, a bort még többször át kell tölteni egy másik edénybe, tisztítani, szűrni, érlelni, amíg végleges zamatát és illatát elnyeri. Ha hagyják állni az összetört szőlőszemek fölött, vagyis a „seprőjén”, akkor gyatra minőségű lesz.
- Jeremiás 48:12 összetörik… is Valószínűleg azt jelenti: „elpusztítják Moáb városait”.
- Jeremiás 48:13 Bételben Utalás arra a szentélyre, amelyet Jeroboám király épített Bételben, s ahol Izráel népe bálványisteneket imádott — valószínűleg Baált. Lásd 1Kir 12: 28–33.
- Jeremiás 48:18 Dibón Város Moáb országában.
- Jeremiás 48:20 Arnón-patak Patak Moáb határán.
- Jeremiás 48:37 A 37 vers a korabeli gyász-szokásokat sorolja fel.
- Jeremiás 48:45 Szihón Hesbón királya volt Mózes idejében. Lásd 4Móz 21:25–30.
Jeremiás 48
Hungarian Károli
48 Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.
2 Nincs már dicsõsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak õ ellene, [mondván:] Jertek el és veszessük el õt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!
3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!
4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.
5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtõin az ellenség hallatja vészkiáltását.
6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!
7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.
8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.
9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az õ városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.
10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértõl!
11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétõl fogva, és pihent az õ seprejében, és edénybõl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az õ szaga.
12 De ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják õt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.
13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.
14 Mimódon mondjátok: Hõsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?
15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!
16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jõ és igen siet az õ veszedelme!
17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az õ nevét; mondjátok: Hogy eltört az erõs vesszõ, a dicsõ pálcza!
18 Szállj le a dicsõségbõl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erõsségeidet.
19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülõt, [és] ezt mondd: Mi történt?
20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!
21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.
22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.
23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.
24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.
25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.
26 Részegítsétek le õt, mert hõsködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az õ okádásában, és legyen csúfság õ is.
27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felõle, kevélyen hánytad magadat?
28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kõsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belõl rak fészket.
29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az õ felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az õ szívének elbizakodottságát.
30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az õ szertelenkedését, és az õ fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.
31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir- Heres férfiaiért nyög [az én lelkem.]
32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szõlõje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.
33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelbõl és a Moáb földérõl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklõ nem énekel.
34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az õ szavok; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.
35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az õ isteneinek.
36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.
37 Mert minden fõ kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.
38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellõ, azt mondja az Úr.
39 Jajgatnak, [ezt mondván:] Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.
40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.
41 Bevétettek a városok, és az erõsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.
42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.
43 Félelem, verem és tõr [jõ] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.
44 A ki elfut a félelem elõl, a verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, a tõrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az õ megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.
45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elõl futók; de tûz jõ ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébõl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.
46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.
47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idõ mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center