Jeremiás 22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az Örökkévaló üzenete Júda királyának
22 Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet! 2 Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül! 3 Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul! 4 Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt.
5 De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.”
6 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról[a]:
„Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád,
vagy mint a Libanon hegycsúcsai,
mégis olyanná teszlek,
mint egy lakatlan romváros!
7 Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat,
a jól felszerelt fegyvereseket!
Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat,
tűzbe borítják gerendáidat!
8 Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?« 9 Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«”
Prófécia Sallum királyról
10 Ne sirassátok azt, aki meghalt[b],
ne gyászoljátok,
inkább azért sírjatok, aki még él[c],
akit száműzetésbe hurcol az ellenség,
mert ő soha nem tér vissza,
szülőföldjét nem látja többé!
11 Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról[d], aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza, 12 hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.”
Prófécia Jójákim királyról
13 „Jaj annak, aki házát gazsággal építi,
annak emeleteit pedig jogtalansággal,
aki ingyen dolgoztatja szomszédait,
és a munkásainak nem adja meg bérüket!
14 Jaj annak, aki azt mondja:
»Nagy palotát építek magamnak,
tágas felső szobákkal« —,
és ablakokat készít rajta,
belülről cédrussal burkolja,
majd vörösre festi!
15 Az tesz téged igazán királlyá,
hogy több cédrusból építesz, mint elődeid?
Hiszen apád is evett-ivott,
mint minden ember,
de igazságosan élt és uralkodott,
ezért jól is ment a sora.
16 Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak,
ezért ment jól a sora.
Így él, aki ismer és tisztel engem!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
17 De szíved és szemed
csak a saját hasznodat keresi!
Ártatlanok halálát kívánod,
s erőszakkal elnyomod népedet.”
18 Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról:
„Senki sem siratja, mikor meghal:
»Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!«
Senki sem siratja:
»Jaj, Uram! Jaj, királyom!
Jaj, oda a dicsőség!«
19 Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből,
kidobják a városból,
s úgy földelik el,
mint egy szamarat!”
Fenyegető prófécia Júda ellen
20 „Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts,
Básán hegyein jajgass,
az Abárim tetején sírj hangosan,
mert »szeretőid« mind elpusztultak![e]
21 Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod,
de nem akartál hallgatni rám.
Ifjúságod óta az a szokásod,
hogy nem fogadod meg szavam!
22 Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél,
és összes szeretőd fogságba megy.
Te pedig megszégyenülsz
minden gonosz tetted miatt.
23 Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz[f]!
Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni,
ha elfog a fájdalom,
mint szülő asszonyt a vajúdás!”
Prófécia Konjáhú királyról
24 „Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya! 25 Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének. 26 Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten. 27 Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”
28 Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú?
Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek?
Miért hajították el őt és családját
messze földre, amelyet nem ismertek?
29 Ország, ország, ország,
halld meg az Örökkévaló szavát!
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit,
mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott!
Mert utódai nem követik Dávid trónján,
senki sem uralkodik Júdában közülük.”
Footnotes
- Jeremiás 22:6 királyi házáról A 6–9. versekben az Örökkévaló a megszemélyesített királyi palotát szólítja meg. Valójában ez az üzenet a palota lakóinak szól.
- Jeremiás 22:10 aki meghalt Ez Jósiás királyra vonatkozik. Lásd 2Kir 23:29–30.
- Jeremiás 22:10 aki még él Ez Jóáház királyra, Jósiás fiára vonatkozik. Lásd 2Kir 23:31–33.
- Jeremiás 22:11 Sallum Jóáház király másik neve. Lásd 2Kir 23:30–33.
- Jeremiás 22:20 A 20. versben három hegység neve szerepel. A „szeretőid” fordítható így is: „barátaid”, vagy „szövetségeseid” — a 22. versben is. A 20–23. versekben az Örökkévaló szól Jeruzsálem, vagy egész Júda népéhez.
- Jeremiás 22:23 libanoni… fészkelsz Utalás Júda királyának cédrusfából épült palotájára.
Jeremiás 22
Hungarian Károli
22 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.
5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.
7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.
8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?
9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.
10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.
11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.
12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!
17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.
18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.
19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.
21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?
24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.
28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?
29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center