Józsué 4
Hungarian Károli
4 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2 Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.
3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.
4 Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;
5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,
6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?
7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.
8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.
9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.
10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép elõtt.
12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.
13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.
14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:
16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.
17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!
18 És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.
19 A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.
20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.
21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.
23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg általjövénk rajta.
24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.
Józsué 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Tizenkét kő az átkelés emlékére
4 Miután az egész nép átkelt a Jordán túlsó partjára, az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: 2 „Válassz ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet-egyet, 3 és parancsold meg nekik, hogy mindegyikük vegyen fel a Jordán medréből egy-egy követ arról a helyről, ahol a papok állnak. Vigyék a köveket oda, ahol ma este táboroztok, és ott helyezzék el.”
4 Józsué tehát kiválasztott 12 férfit, minden törzsből egyet, 5 és ezt mondta nekik: „Menjetek be a Jordán medrének közepébe: oda, ahol Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládája van, s hozzatok onnan egy-egy követ. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vegyetek a vállatokra. 6 Legyenek ezek emlékeztető jelül egész Izráel számára! Később, ha majd a gyermekeitek megkérdezik, hogy mit jelentenek ezek a kövek, 7 mondjátok el nekik, hogy amikor az Örökkévaló Szövetségládája átment a Jordánon, a folyó vize megállt előtte. Ezek a kövek legyenek emlékeztető jelül Izráel gyermekeinek örökre!”
8 A nép teljesítette Józsué parancsát: felhoztak 12 követ a Jordán medréből. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vettek fel onnan, elvitték a táborhelyre, és ott helyezték el, ahogyan az Örökkévaló azt Józsuénak parancsolta. 9 Józsué elrendelte, hogy ezen kívül 12 másik kőből is rakjanak emlékoszlopot a Jordán medrének közepén, pontosan ott, ahol a papok álltak. Ezek ma is ott vannak.
10 Tehát a nép sietett átmenni a Jordán medrén, és mindazt megtették, amit az Örökkévaló Józsuénak parancsolt. Ezeket már Mózes is elrendelte Józsuénak. Ez idő alatt a papok, akik a Szövetségládát hordozták, ott álltak a meder közepén. 11 Amikor pedig már mindenki átkelt, akkor a papok is átmentek a túlsó oldalra az Örökkévaló Szövetségládájával. Ezt az egész nép figyelte.
12 Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének harcosai Izráel többi törzsei előtt keltek át harcra készen, ahogyan ezt Mózes megparancsolta nekik. 13 Ennek a két és fél törzsnek a harcosai összesen 40 000 fős csapatot alkottak, amely harcra készen vonult az Örökkévaló előtt a jerikói síkságon.
14 Ezen a napon az Örökkévaló fölmagasztalta Józsuét Izráel népe előtt. Ettől kezdve egész életében őt is úgy tisztelték, mint Mózest.
15 Az Örökkévaló szólt Józsuénak: 16 „Mondd meg a papoknak, akik a Szövetségládát hordozzák, hogy jöjjenek ki a Jordán medréből.”
17 „Jöjjetek föl onnan!” — szólt Józsué a papoknak, 18 akik ekkor kijöttek a mederből a folyó partjára. Amint az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok lába a partot érintette, a Jordán vize ismét megindult, megtöltötte medrét, sőt, még az árterét is elborította úgy, ahogy korábban is volt.
19 Izráel népe tehát az első hónap 10. napján átkelt a Jordánon, és aznap este már Gilgál mellett táboroztak, Jerikó keleti határán.
20 A 12 kőből, amelyet a Jordán közepéből hoztak magukkal, Józsué emlékoszlopot rakott Gilgál mellett. 21 Azután kihirdette a népnek: „Amikor majd gyermekeitek megkérdezik az apjukat, hogy miért vannak itt ezek a kövek, 22 mondjátok el nekik, hogy Izráel népe itt kelt át a Jordán kiszáradt medrén! 23 Istenünk, az Örökkévaló kiszárította értünk a Jordán vizét, amíg mi keresztüljöttünk a folyó medrén. Ugyanúgy csodát tett értünk, mint a Vörös-tengernél, amelyet ehhez hasonlóan szárított ki, hogy átkelhessünk rajta. 24 Azért tette ezt, hogy a föld minden nemzete megtudja, milyen hatalmas az Örökkévaló, és hogy ti mindvégig tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center