Jób 39
Hungarian New Translation
39 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az!
14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
Jób 39
Hungarian Károli
39 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?
3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.
7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.
12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?
16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!
24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;
26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?
30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
31 A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.
32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]
34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!
36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society