Jób 30
Hungarian New Translation
Jóbtól elfordultak az emberek
30 Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
2 Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
3 Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5 Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
7 A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
9 És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam.
10 Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
11 Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben.
12 Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak.
13 Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük.
14 Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám.
15 Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg.
Jób Istentől kér segítséget
16 Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
18 Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad.
19 Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20 Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem.
21 Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
22 Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
23 Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24 De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
25 Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
26 Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
27 Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai,
28 Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez.
29 A sakálok testvére lettem, és a struccok társa.
30 Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt.
31 Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
Jób 30
Hungarian Károli
30 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society