Jób 23
Hungarian New Translation
Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
23 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám?
7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
8 De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.
12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13 Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.
14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15 Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle.
16 Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
Jób 23
Hungarian Károli
23 Felele pedig Jób, és monda:
2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.
4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.
5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.
9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.
10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.
12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.
15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.
16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society