Add parallel Print Page Options

A bálványimádás büntetése

13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
    ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
    meghalt.
Egyre többet vétkeznek,
    ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
    a maguk tetszése szerint,
    mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
    ezeknek áldoznak,
    és csókolgatják az aranyborjúkat!
Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[a],
    a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
    vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!

Nem ismerhetsz más Istent kívülem!

Pedig Egyiptomtól fogva
    én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
    nincs más szabadító, csak Én!
A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
    a száraz földön lettél az enyém!
Mikor aztán dús legelőre vittelek,
    jóllaktál, elbizakodtál,
    rólam meg elfelejtkeztél!
Hát én is úgy bánok majd velük,
    mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
    mint a leopárd az út mellett.
Rájuk rontok,
    mint kölykétől megfosztott medve,
    szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
    mint zsákmányát az oroszlán,
    széttépem, mint prédát a ragadozó.

Izráel, ellenem fordultál!

Vesztedre tetted, Izráel,
    hogy ellenem fordultál,
    segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
    s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
    »Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[b]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
    el is vettem felindulásomban![c]

12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
    számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
    ahogy a fájdalmak rátörnek
    a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
    mert bár eljött az ideje,
    mégsem akar megszületni.

14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
    Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
    Seol, hol a fullánkod?
    Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
    feltámad a keleti szél,
    az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
    kiapasztja kútjait,
    megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
    mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
    gyermekeiket sziklához csapják,
    terhes asszonyaikat fölhasítják.”

Footnotes

  1. Hóseás 13:3 reggeli köd Izráelben gyakori, hogy hajnalban sűrű köd jön a tenger felől, amely hamar szétoszlik, amint a nap fölkel.
  2. Hóseás 13:10 Adj… fejedelmeket Lásd 1Sám 8:4–9.
  3. Hóseás 13:11 Adtam… felindulásomban Lásd 1Sám 8:4–9.

13  Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.

Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!

Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.

Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!

Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.

A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.

De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.

Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!

Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.

10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!

11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!

12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!

13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.

14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.

15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.