Add parallel Print Page Options

Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban [lakozának,] felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.

És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.

És [erõs] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.

És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s [áldozának] égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.

És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.

Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.

És adának pénzt a [kõ- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.

Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.

És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - [mind] Léviták.

10 S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.

11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!

12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfõk közül, a vének, a kik látták vala az elsõ házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az õ szemök elõtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;

13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.

Az oltár felépítése

Elérkezett a hetedik hónap,[a] és Izráel népe egész Júda tartományában szétszórtan lakott, mindenki a maga városában. Ebben a hónapban nagy ünnepek ideje volt: a Sátorok ünnepe és a Nagy Engesztelő Áldozat ünnepe ekkor következett — ezért valamennyien egy emberként Jeruzsálembe gyűltek. Ekkor Jésua, Jócádák fia a többi papokkal együtt, és Zerubbábel, Sealtiél fia a rokonaival együtt összefogtak, hogy újra felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta — annak megfelelően, ahogy az meg van írva Mózesnek, az Isten emberének Törvényében.

Az eredeti helyén építették újjá az oltárt, annak ellenére, hogy nagyon féltek a körülöttük lakó népektől. Attól kezdve, hogy az oltár felépült, minden reggel és este bemutatták az égőáldozatot az Örökkévalónak. Azután megtartották a Sátorok ünnepét — aszerint, ahogy azt a Törvény előírta. Bemutatták az előírt égőáldozatokat az ünnep minden napján, annak rendje-módja szerint, azután a rendszeres égőáldozatokat, továbbá az Újhold napján és az Örökkévaló többi ünnepein szükséges áldozatokat, valamint azokat, amelyeket az emberek önként adtak az Örökkévalónak. Tehát, a hetedik hónap első napjától kezdve mutatták be az égőáldozatokat az Örökkévalónak — bár akkor még az Örökkévaló Templomának az újjáépítéséhez nem kezdtek hozzá.

A Templom újjáépítése

A száműzetésből hazatértek pénzt adtak össze, hogy a kőfaragók és az ácsok kezdjék el a munkát. Ugyancsak összegyűjtöttek sok ételt, italt és olívaolajat a szidóni és tíruszi munkásoknak, hogy szállítsanak a Libanon-hegységből cédrusfákat a tengeren Jáfó kikötőjébe. Mindez annak megfelelően történt, ahogy azt Círusz, a Perzsa Birodalom királya elrendelte.

A második év második hónapjában[b] — attól számítva, hogy a száműzetésből hazatértek Jeruzsálembe Isten Templomához — Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia hozzákezdtek az Örökkévaló Templomának újjáépítéséhez. Segítettek nekik a saját rokonaik, a többi papok, a léviták, és mindazok, akik velük együtt tértek vissza a száműzetésből. Az építési munkák vezetésével a húsz éves, vagy annál idősebb lévitákat bíztak meg.

Ezek a következők voltak: Jésua és a fiai meg a testvérei, Kadmiél és a fiai (Júda leszármazottjai), Hénádád fiai és azoknak testvérei és fiai, a lévitákkal együtt. Ők vállalták, hogy vezetői lesznek azoknak, akik az Isten Templomát építik. 10 Amikor az építők elkészítették az Örökkévaló Templomának az alapját, akkor ezt megünnepelték. A papok felöltöztek a papi ruhákba, kezükbe vették a trombitákat, a léviták, Aszáf fiai pedig a húros hangszereket, és mind a maguk helyére álltak. Dicsérték az Örökkévalót énekkel és hangszerekkel aszerint, ahogyan azt Dávid, Izráel királya, a maga idejében meghagyta. 11 Az énekesek csoportjai egymásnak felelgetve[c] énekelték az ismert dicsőítő zsoltárokat:

„Jó az Örökkévaló!
    Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”.

Az egész nép hangos örömujjongással dicsérte az Örökkévalót, mivel az ő Templomának az alapja már elkészült.

12 Ugyanakkor, sokan az idősebbek közül — papok, léviták és családfők, akik még látták épségben az eredeti Templomot — sírtak, amikor az új alapot látták. Azonban az idősebbek között is sokan örömükben kiáltottak. 13 A sírás és az örömkiáltás hangja összekeveredett, mert az egész nép hangosan kiáltott — és ez igen messzire elhallatszott.

Footnotes

  1. Ezsdrás 3:1 hetedik hónap Vagyis Kr.e. 538 szeptember-október.
  2. Ezsdrás 3:8 második… hónapjában Vagyis Kr.e. 536 tavaszán.
  3. Ezsdrás 3:11 felelgetve Valószínűleg a léviták énekelték a zsoltár egyik részét, a nép pedig a másikat. Ebben az esetben feltehetőleg a 111–118. és a 136. zsoltárokat.