4 Mózes 16

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Kórah lázadást szít Mózes ellen

16 A pusztai vándorlás idején történt, hogy Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogtak és fellázadtak Mózes ellen. Kórah Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia volt. Dátán és Abirám Eliáb fiai voltak. Ón Pelet fia volt. Dátán, Abirám és Ón Rúben törzsébe tartoztak. Maguk mellé állítottak még vagy 250 férfit Izráel népéből: különböző ismert vezetőket, akiket a közösség választott. ³ Összegyűltek, odamentek Mózes és Áron elé, és ezt mondták nekik: „Mózes és Áron! Túl sok hatalmat tulajdonítotok magatoknak! Mit képzeltek ti magatokról? Azt hiszitek, különbek vagytok az Örökkévaló népénél? Hiszen ez az egész közösség szent, és az Örökkévaló közöttünk van!”

⁴ Mózes egy szót sem válaszolt, csak arccal a földre borult. ⁵ Azután fölkelt, és ezt felelte Kórahnak és társainak: „Holnap reggel az Örökkévaló maga fogja megmutatni, ki tartozik hozzá, ki a szent, ki jöhet közel hozzá.^[a] Csak az közeledhet az Örökkévalóhoz, akit ő kiválaszt. ^6-7 Te, Kórah, és a társaid mindannyian jöjjetek ide holnap, hozzatok füstölőket, tegyetek bele parazsat, és rá füstölőszert! Így álljatok meg az Örökkévaló előtt! Akit az Örökkévaló kiválaszt, az a szent. Ti vagytok azok, léviták, akik túl sokat akartok magatoknak!”

^8-9 Majd még ezt is mondta Mózes Kórahnak: „Figyeljetek ide, léviták! Izráel Istene kiválasztott titeket Izráel népe közül, hogy közel jöhessetek hozzá. Hiszen nektek adta a kiváltságot, hogy ellássátok a különféle gyakorlati tennivalókat a Találkozás Sátora szállítása és felállítása körül, meg különböző egyéb módokon szolgálhatjátok az egész közösséget! Mindez kevés nektek? ¹⁰ Az Örökkévaló megengedte neked, Kórah, és testvéreidnek, a lévitáknak, hogy közel jöhessetek hozzá! Ti pedig kevesellitek ezt, és papok is akartok lenni? ¹¹ Bizony, nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az Örökkévaló ellen! Kicsoda Áron, hogy ellene fordultok, és panaszkodok ellene?”

¹² Azután Mózes üzent Dátánnak és Abirámnak, Eliáb fiainak, hogy jöjjenek hozzá. De azok elutasították. „Dehogy megyünk! — mondták. — ¹³ Nem elég, hogy kihoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy itt, a pusztában megölj bennünket? Most még parancsolgatsz is nekünk, mint valami fejedelem? ¹⁴ Nem éppen tejjel és mézzel folyó földre vezettél bennünket! Csak ígérted, de nem adtál nekünk sem szántóföldeket, sem szőlőskerteket örökségül! Meddig fogod még becsapni ezt a népet? Dehogy megyünk!”

¹⁵ Mózes emiatt nagyon megharagudott, és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, te tudod, hogy nem bántottam őket, s nem ártottam nekik! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem! Kérlek, ne fogadd el áldozataikat!”

¹⁶ Azután ezt mondta Kórahnak: „Holnap te és a társaid álljatok meg az Örökkévaló előtt. Áron is ott lesz. ¹⁷ Mindegyikőtök hozza a saját füstölőjét, és tegyen rá tömjént. Tehát összesen 250 füstölőt hozzatok, és Áron is hozza a sajátját”.

Mózes és Áron közbenjár Izráelért

¹⁸ Így is történt: másnap reggel mind a 250 férfi összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Mindenki hozta a füstölőjét, benne izzó parázzsal és rajta tömjénnel. Ott volt Mózes és Áron is. ¹⁹ Kórah összehívta Izráel egész közösségét Mózes és Áron ellen: valamennyien ott álltak a Sátor bejáratánál. Akkor az Örökkévaló dicsősége megjelent — mindenki jól látta.

²⁰ Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt: ²¹ „Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”

²² Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene!^[b] Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”

²³ Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: ²⁴ „Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”

²⁵ Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz. ²⁶ Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!” ²⁷ Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.

Kórahot és társait elnyeli a föld

²⁸ Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez. ²⁹ Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. ³⁰ De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.

³¹ Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt. ³² Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt. ³³ Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből. ³⁴ Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”

³⁵ Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.

³⁶ Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta: ^37-38 „Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.

³⁹ Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt, ⁴⁰ ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.

Áron áldozata megállítja a csapást

^41-42 A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte. ⁴³ Mózes és Áron oda ment a Sátor elé, ⁴⁴ és az Örökkévaló szólt Mózeshez:

⁴⁵ „Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.

⁴⁶ Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”

⁴⁷ Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért. ⁴⁸ Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást. ⁴⁹ De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak. ⁵⁰ Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.