Add parallel Print Page Options

Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezébõl Méteg Ammát.

És megveré a Moábitákat [is, ]és kötéllel méré meg õket, lefektetvén õket a földre; két kötéllel méré azokat, a kik megölendõk, és egy teljes kötéllel azokat, a kik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lõnek.

Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Czóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze [az Eufrátes] folyó vizéig.

És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres [lovak]nak és [csak] száz szekérbe [valót] hagyott meg közülök.

Eljövének pedig a Siriabeliek Damaskusból, hogy megsegítsék Hadadézert, Czóbának királyát; és levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.

És helyeze Dávid állandó sereget a damaskusi Siriába; és a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.

És elvevé Dávid az arany paizsokat is, melyek Hadadézer szolgáin valának, és bevivé azokat Jeruzsálembe.

Hoza annakfelette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.

Mikor pedig meghallá Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek minden seregeit;

10 Küldé Tói Jórámot, az õ fiát Dávid királyhoz, hogy békességesen köszöntse õt, és áldja, hogy harczolt Hadadézer ellen és megverte õt (mert Hadadézer Tóival is hadakozik vala). És a [Tói fia] kezében aranyból, ezüstbõl és rézbõl való edények valának,

11 Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és aranynyal együtt, a melyet [az Úrnak] szentele mind ama népektõl, a kiket meghódoltatott;

12 A Siriabeliektõl, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertõl, Czóbának királyától nyert prédából.

13 És hírnevet szerze Dávid, a mikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolczezeret.

14 Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.

15 Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.

16 Fõvezére volt Joáb, Sérujának fia, Jósafát pedig, Ahiludnak fia, emlékíró vala.

17 Sádók pedig, Akhitóbnak fia, és Akhimélek, Abjátárnak fia papok valának, és Sérája íródeák.

18 Benája Jéhójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok [elõljárója,] a Dávid fiai pedig fõk valának.

Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem õ vele Jonathánért?

[Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.

Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.

És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tõn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.

Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.

Akkor fejet hajta [Méfibóset,] és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?

Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.

10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.

11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nékem], szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.

12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának.]

13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és õ mind a két lábára sánta vala.

Dávid győzelmes hadjáratai

Ezután Dávid hadakozott a filiszteusokkal, legyőzte őket, és elvette tőlük Meteg-Ammát.[a] Győzelmet aratott a moábiak fölött is. Megparancsolta, hogy a moábi foglyok sorban feküdjenek le a földre, majd minden harmadik sorból szabadon engedte a foglyokat, a többieket pedig kivégeztette. Az életben hagyott moábiak Dávid alattvalói lettek, és ajándékokat hoztak neki.

Dávid elment az Eufrátesz folyó melletti területre, és ott egy emlékoszlopot állított.[b] Ekkor győzte le Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, és igen sok zsákmányt és hadifoglyot ejtett: 1 000 harci szekeret, 7 000 lovat[c] és 20 000 gyalogost. A lovak közül száz harci szekérbe valót meghagyott magának, de a többit megbénította.

Amikor a damaszkuszi arámok sereget küldtek Hadadezer, Cóbá királya segítségére, Dávid őket is legyőzte, és a harcban 22 000 katonát levágott közülük. Ezután Dávid helyőrséget helyezett Damaszkuszba, s annak a királyságnak a lakói is Dávid alattvalói lettek, és rendszeresen ajándékokat vittek neki.

Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.

Dávid zsákmányul ejtette és Jeruzsálembe vitte azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái viseltek. Ezen kívül nagyon sok bronztárgyat zsákmányolt Betahból[d] és Bérótajból, Hadadezer városaiból.

9-10 Hadadezer sokat hadakozott Tói, Hamát királya ellen. Ezért amikor Tói meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezer seregét, elküldte fiát, Jórámot, hogy köszöntse és áldja meg Dávidot, amiért közös ellenségüket legyőzte. Jórám sok aranyból, ezüstből és bronzból készült ajándékot is vitt Dávidnak, 11 aki ezeket mind az Örökkévalónak szentelte. Ugyanígy tett Dávid azokkal az arany- és ezüsttárgyakkal is, amelyeket a többi legyőzött néptől zsákmányolt: 12 az arámoktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól, amálekiektől és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától.

13 Dávid nagy hírnevet szerzett, amikor az edomiak[e] 18 000 fős seregét is legyőzte a Sós-völgyben. 14 Ezután Edom egész területén helyőrségeket állított fel, és az edomiak mind Dávid alattvalói lettek.

Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.

Dávid királyságának tisztségviselői

15 Dávid király egész Izráel népe felett uralkodott, helyes ítéleteket hozott, és igazságot szolgáltatott mindenkinek. 16 Hadseregét a fővezére, Jóáb, Cerúja fia vezette. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása. 17 A papi szolgálatot ketten látták el: Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia. Szerájá királyi íródeák, 18 Benája, Jójádá fia pedig a kerétiek és pelétiek[f] parancsnoka volt. Dávid fiai magas rangú vezetők[g] lettek.

Dávid gondoskodik Jonatán fiáról

Egyszer Dávid ezt kérdezte: „Ki van még életben Saul családjából? Ha van még valaki, hűséggel és szeretettel akarok bánni vele Jonatánért.”

Saul családjának volt egy szolgája, akit Cíbának hívtak. Dávid maga elé hívatta, és megkérdezte tőle: „Te vagy Cíbá?”

„Szolgálatodra, királyom, én vagyok az” — felelte Cíbá.

„Mondd meg nekem, Cíbá — folytatta a király —, van-e még valaki életben Saul családjából, mert hűséggel és szeretettel akarok bánni vele, ahogy erre Isten előtt megesküdtem.”

Cíbá így felelt: „Igen, Uram, Jonatán fia még él, csakhogy mindkét lábára sánta.”

„Hol él?” — kérdezte Dávid.

„Lódebár városában, Ammiél fiának, Mákírnak házában” — válaszolt Cíbá.

Dávid ezután odaküldte szolgáit, hogy Meribbaalt hozzák elé. Amikor Meribbaal, Jonatán fia, Saul unokája a király elé járult, tisztelettel arcra borult Dávid előtt, aki megszólította: „Meribbaal!”

„Uram, valóban én vagyok az, szolgálatodra!”

„Ne félj, Meribbaal — bíztatta a király —, apád, Jonatán kedvéért hűséggel és szeretettel bánok veled. Visszaadom neked Saulnak, nagyapádnak minden birtokát, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz ülni[h], s velem együtt étkezel majd!”

Meribbaal újra meghajolt a király előtt, és így válaszolt: „Uram, bár én csak annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!”

Ezután a király hívatta Cíbát, Saul családjának szolgáját, és megparancsolta neki: „Cíbá, uradnak, Saulnak és családjának minden birtokát ma Meribbaalnak, urad unokájának adtam. 10 Viseld gondját a birtoknak, műveld meg a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt! Takarítsd be annak termését urad családja[i] számára, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! Ő maga pedig mindig asztalomnál fog vendégeskedni.”

Cíbá — akinek 15 fia és 20 szolgája volt — 11 így felelt a királynak: „Úgy lesz, uram, királyom, ahogyan parancsoltad. Szolgád mindent úgy fog tenni, ahogy mondtad.”

Ettől kezdve Meribbaal mindig a király asztalánál étkezett, mint a király fiai. 12 Meribbaalnak volt egy Mika nevű kisfia. Cíbá és családja, meg a szolgái mindannyian Meribbaal szolgái lettek. 13 Maga Meribbaal — aki mind a két lábára sánta volt — Jeruzsálemben lakott, és mindig a király asztalánál étkezett.

Footnotes

  1. 2 Sámuel 8:1 Meteg-Ammát Vagy: „a Gát városa körüli területet”, vagy: „a város körüli falvakat”. Lásd 1Krón 18:1.
  2. 2 Sámuel 8:3 Dávid… állított Vagy: „Dávid elment, hogy az Eufrátesz folyó melletti területre is kiterjessze uralmát.”
  3. 2 Sámuel 8:4 1 000 harci… lovat Ez található az ókori görög fordításban (LXX) és az egyik qumráni tekercsben. A masszoréta héber szövegben ez áll: „1 700 lovat”.
  4. 2 Sámuel 8:8 Betah Az ókori görög fordítás (LXX) egyes kéziratai szerint: „Tebah”. Lásd 1Krón 18:8.
  5. 2 Sámuel 8:13 edomiak Az ókori görög fordítás (LXX) és a Szíriai kézirat szerint. A masszoréta héber szövegben: „arámiak”.
  6. 2 Sámuel 8:18 kerétiek és pelétiek Valószínűleg nem izráeli származású hivatásos katonák voltak, akik a királyi testőrcsapatot alkották.
  7. 2 Sámuel 8:18 magas… vezetők Ez szerepel a párhuzamos helyen (1Krón 18:17) és az ókori görög fordításban (LXX). A masszoréta héber szövegben: „papok” olvasható.
  8. 2 Sámuel 9:7 asztalomnál fogsz ülni Ez a kifejezés azt jelenti, hogy Meribbaal a királyi udvarhoz tartozik, és minden szükségére a király visel gondot.
  9. 2 Sámuel 9:10 családja Szó szerint: „háza(népe)”. Ez az ókori görög fordításból (LXX) származik. A masszoréta héber szövegben helyette ez áll: „fia”.

18  Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezébõl.

A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lettek.

Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.

Dávid pedig nyere õ tõle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.

És mikor eljövének Damaskusból a Siriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.

És rendele Dávid [tiszttartókat] Siriában, a hol Damaskus van; és lettek a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.

És vevé Dávid az arany paizsokat, a melyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.

És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.

Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a Hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:

10 Küldé Dávid királyhoz az õ fiát, Hadorámot, hogy köszöntené õt és megáldaná, mivelhogy megharczolt vala Hadadézerrel és megverte vala õt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak ]sok arany, ezüst és rézedényt,

11 És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.

12 Abisai pedig, a Séruja fia, az Edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolczezeret.

13 És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.

14 Így uralkodék Dávid az egész Izráel felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.

15 Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elõljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.

16 Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák.

17 És Benája, a Jójada fia, a Kereteusok és Peleteusok elõljárója volt; a Dávid fiai pedig elsõk a király mellett.

Dávid győztes hadjáratai(A)

18 Ezután Dávid győzelmet aratott a filiszteusok fölött, és uralma alá vetette őket. Gát városát a környező falvakkal együtt elvette tőlük, és a saját birodalmához csatolta.

Ugyancsak legyőzte a moábiakat, és adófizető szolgáivá tette őket.

Hamát városa mellett legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának a seregét, aki ki akarta terjeszteni az uralmát az Eufrátesz folyóig. Dávid nagy hadizsákmányt szerzett. Zsákmányul ejtett 1 000 harci szekeret, és sok hadifoglyot szerzett: 7 000 lovast és 20 000 gyalogost. A harci szekereket, száz szekér kivételével, mind szétrombolta.

Damaszkuszból egy arám hadsereg jött, hogy Hadadezert, Cóbá királyát megsegítse Dávid ellen. Dávid azonban legyőzte az arámokat is, és 22 000 katonát megölt közülük. Ezután helyőrséget létesített Arám fővárosában, Damaszkuszban, s ettől kezdve az arámok Dávid adófizető szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

Dávid gazdag hadizsákmányt is szerzett: Hadadezer vezéreinek az aranypajzsait, amelyeket Jeruzsálembe vitt, azután igen nagy mennyiségű bronzot is Hadadezer városaiból: Tibhatból és Kúnból. Ezekből készítette később Salamon király a Templom oszlopait, a víztároló medencéket és a különböző templomi eszközöket.

9-10 Amikor Tói, Hamát királya meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának az egész seregét, elküldte a fiát, Hadórámot Dávidhoz, hogy üdvözölje, és hogy köszönetet mondjon neki. Tói ugyanis ellenséges viszonyban volt Hadadezerrel, és harcoltak egymás ellen. Hadórám ajándékul hozott Dávidnak mindenféle arany-, ezüst- és bronztárgyakat, 11 amelyeket azután Dávid az Örökkévalónak szentelt, és a Templomban helyezett el a hadizsákmányból származó arany- és ezüsttárgyakkal együtt, amelyeket a hadjáratai során szerzett az edomiaktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól és az amálekiektől.

12 Abisaj, Cerújá fia vezetésével Dávid serege legyőzte az edomiakat a Sós-völgyben, és 18 000 harcost megölt közülük. 13 Ezután Abisaj helyőrséget állított Edomba, és ettől kezdve az edomiak Dávid szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

Dávid fontosabb vezetői(B)

14 Így hát Dávid egész Izráel fölött uralkodott, mint király. Egész népét igazságosan kormányozta, helyes döntéseket hozott, és azokat véghez is vitte. 15 Hadseregének a főparancsnoka Jóáb, Cerúja fia volt, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a krónikás. 16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig az írástudó. 17 Dávid testőrségének (a kerétiek és pelétiek csapatának) a parancsnoka: Benája, Jehójádá fia volt. Dávid fiai pedig a király mellett voltak, mint elsőrangú vezetők.