2 Sámuel 21-22
Hungarian Károli
21 Lõn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé [e miatt] Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az õ vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.
2 Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).
3 És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?
4 Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az õ házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek.
5 Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a [házából,] a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk [gonoszt] gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;
6 Adj nékünk hét embert az õ maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr elõtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.
7 És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az Úr [nevére tett] esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.
8 De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak.
9 És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták õket a hegyen az Úr elõtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás elsõ napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.
10 Võn pedig Rispa, Ajának leánya [egy] zsákruhát, és kiteríté azt magának a kõsziklán az aratás kezdetétõl fogva, míg esõ lõn reájok az égbõl: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.
11 És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.
12 Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektõl, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol õket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.
13 És elhozták onnét Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak.
14 És eltemeték Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az õ atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelõdött ez által Isten az ország iránt.
15 Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az õ szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.
16 Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;
17 De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: [Soha] többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.
18 Lõn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób [városánál,] és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.
19 Azután újra lõn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek zugolyfája.
20 Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.
21 És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.
22 Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ szolgáinak kezeik által estek el.
22 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.
2 És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.
3 Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.
Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam.
Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtõl.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;
6 A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tõrei estek reám.
7 Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyérõl szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Õ.
9 Füst szállt fel orrából,
És emésztõ tûz szájából,
Izzószén gerjedt belõle.
10 Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.
11 A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,
Esõhullást, sürû felhõket.
13 Az elõtte levõ fényességbõl
Izzó szenek gerjedének.
14 És dörgött az égbõl az Úr,
És a Magasságos hangot adott.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.
16 És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétõl,
Orra leheletének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.
18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;
Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Mert megõriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.
23 Mert ítéletei mind elõttem vannak,
S rendeléseitõl nem távoztam el.
24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei elõtt való tisztaságom szerint.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.
28 Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.
31 Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Isten az én erõs kõváram,
Ki vezérli az igaznak útját.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.
35 Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.
39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.
40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem,
S [egy] hallásra engedelmeskednek,
46 Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jõnek elõ.
47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.
48 Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.
49 Ki megment engem ellenségeimtõl,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.
51 Nagy segítséget ad az õ királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az õ magvával mindörökké!
2 Sámuel 21-22
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A gibeoniak kiengesztelése
21 Egyszer három egymást követő évben éhínség sújtotta az országot. Mivel ekkor Dávid uralkodott, megkérdezte az Örökkévalót. Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Sault és háza népét gyilkosság bűne terheli, mivel gibeonitákat gyilkoltak meg.”
2 A gibeoniak nem tartoztak Izráel leszármazottjai közé, hanem emóriak voltak, akik az ország őslakosai közül megmaradtak, mert Izráel népe megesküdött nekik, hogy megkímélik őket. Saul azonban Izráel és Júda iránti buzgalmában mégis arra törekedett, hogy kiirtsa őket Izráelből és Júdából.[a]
Dávid király hívatta a gibeoniakat, 3 és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok tőlem? Hogyan tehetném jóvá Izráel ellenetek elkövetett bűnét, hogy áldjátok az Örökkévaló népét?”
4 A gibeoniak így válaszoltak: „Arannyal-ezüsttel nem lehet engesztelést szerezni. Tehát nem követelünk Saul családjától ilyesmit. Azonban nekünk nincs jogunk senkit kivégeztetni Izráelben.”
Dávid megértette, és ezt mondta: „Mit kívántok tőlem? Megteszem!”
5 „Saul pusztított bennünket — felelték a gibeoniak —, mert teljesen ki akarta irtani népünket Izráel földjéről. 6 Ezért azt kérjük, hogy adj át nekünk hét férfit Saul leszármazottjai közül. Mivel Saul az Örökkévaló választottja volt, ezt a hét férfit kivégezzük és fölakasztjuk az Örökkévaló előtt a Gibea-hegyen, ahol Saul élt.”
„Rendben van — válaszolta a király —, átadom őket.”
7 Dávid kiválasztotta ezt a hét férfit, de Meribbaalt, Jonatán fiát, Saul unokáját megkímélte, mert esküvel kötött szövetséget[b] az Örökkévaló előtt Jonatánnal. 8 Viszont kiválasztotta Armónit és Meribbaalt,[c] akiket Ricpá, Ajjá leánya szült Saulnak. Ezen kívül kiválasztotta Merabnak,[d] Saul leányának öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. 9 Ezt a hét férfit adta át a gibeoniaknak, akik egy napon kivégezték és felakasztották őket az Örökkévaló előtt, a hegyen. Ez tavasszal, az árpaaratás kezdetén történt.
10 Ezután Ricpá, Ajjá leánya zsákruhát vett, és az aratás kezdetén kiterítette azt a sziklán,[e] és ott is hagyta azt egészen az őszi esőzés kezdetéig. Ricpá ott maradt kivégzett fiainak holtteste mellett, és őrizte azokat, hogy se nappal a madarak, se éjjel a vadállatok ne férhessenek hozzájuk.
11 Dávidnak jelentették, hogy mit tett Ricpá, Saul másodfelesége. 12 Akkor Dávid intézkedett, hogy Saulnak és fiának, Jonatánnak csontjait szedjék össze, és hozzák el Jábes-Gileádból. Saul és Jonatán földi maradványait a jábes-gileádiak sok évvel korábban titokban hozták el Bétseán városfaláról, ahová a filiszteusok akasztották föl a holttesteket, miután Saul seregét legyőzték a Gilboa-hegyen.
13-14 Elhozták tehát Saul és Jonatán csontjait, meg összeszedték annak a hét férfinak a csontjait is, akiket a gibeoniak végeztek ki, és együtt eltemették ezeket Benjámin földjén, Célában, Saul apjának, Kísnek a családi sírboltjában. Mindent úgy tettek, ahogy a király parancsolta.
Ezután Isten kiengesztelődött, és meghallgatta Izráel népének imádságait.
Harc a filiszteusokkal
15 A filiszteusok ismét háborút indítottak Izráel ellen. Dávid a seregével kivonult, és harcolt ellenük. Az egyik csata közben azonban Dávid nagyon elfáradt és legyengült. 16 A filiszteusok seregében volt egy harcos, Jisbi-Benób, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.[f] Az egész hadifelszerelése vadonatúj volt, és a lándzsahegye 300 sékel[g] súlyú bronzból készült. Ez a Jisbi-Benób elhatározta, hogy megöli Dávidot. 17 Azonban Abisaj Dávid segítségére sietett, leterítette és megölte a filiszteust.
Ezután Dávidnak megesküdtek a vitézei: „Többé nem jöhetsz velünk a csatába, nehogy Izráel fáklyája kialudjon!”
18 Egy másik alkalommal Dávid serege ismét a filiszteusokkal harcolt Gób mellett. Ekkor Dávid egyik vitéze, a húsái Szibekkaj, a csatában megölte Szafot, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.
19 Azután Gób mellett ismét csatáztak a filiszteusokkal. Ekkor Elhánán, a Betlehemből való Jaaré-Óregim fia megölte a gáti Góliátot,[h] akinek akkora dárdája volt, mint a szövőszék gerendája.
20 Gát mellett is harcoltak a filiszteusokkal, akiknek seregében volt egy hatalmas termetű harcos, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Kezén-lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. 21 Ez a harcos gyalázta Izráelt, de Jonatán, Dávid bátyjának, Simeának a fia harc közben leterítette, és megölte őt.
22 Ez a négy harcos mind Gát városából származott, és a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Mind a négyen Dávid és vitézeinek keze által estek el a harcban.
Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak
22 Dávid ezt az éneket[i] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám,
erős kőváram és szabadítóm!
3 Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
Te mentesz meg az erőszaktól!
4 Az Örökkévalóhoz kiáltok,
aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál hullámai,
megrémített a pusztító áradat.
6 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
7 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
8 Remegett a föld, és reszketett,
még az egek alapja is remegett,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
9 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
villámaival összezavarta őket.
16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
ártatlanságom szerint,
mert azt tettem, amit ő jónak tart.
26 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
de szemmel tartod,
és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
31 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
36 Szabadításod védelmez engem,
újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted,
akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
44 Istenem, megszabadítottál
sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
47 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!
51 Mert te vagy az Isten,
aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Footnotes
- 2 Sámuel 21:2 Saul ezzel megszegte az esküt, s ez átkot vont maga után. Lásd Józs 9:3–15.
- 2 Sámuel 21:7 szövetséget Lásd 1Sám 20:12–23.
- 2 Sámuel 21:8 Meribbaal Ez a férfi nem azonos Jonatán fiával.
- 2 Sámuel 21:8 Merab Egyes héber kéziratok szerint. A masszoréta héber szövegben: „Mikal”.
- 2 Sámuel 21:10 sziklán Ez a szikla valószínűleg a kivégzés helye volt, ahol a holttesteket fölakasztották. Az aratás kezdetétől az őszi esőkig több hónap telt el.
- 2 Sámuel 21:16 aki… magát Szó szerint: „Rafa szolgája vagy gyermeke volt.” Lásd 1Krón 20:4–8. A 18, 20, 22 versekben is előfordul ez a kifejezés.
- 2 Sámuel 21:16 300 sékel Mai mértékkel kb. 3,5 kg.
- 2 Sámuel 21:19 Góliát Az 1Krón 20:5 szerint ez a férfi Góliát testvére, Lahmi volt.
- 2 Sámuel 22:1 éneket Ez az ének a 18. zsoltár. Csak apró eltérések vannak a kettő között.
2 Sámuel 21-22
Hungarian New Translation
Dávid kiengeszteli a gibeóniakat
21 Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz, ezt mondta neki az Úr: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat.
2 Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát.
3 Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az Úr örökségét?
4 A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek?
5 Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén,
6 annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt, az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom.
7 A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán, Saul fia.
8 Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Míkalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült.
9 Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén.
10 De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.
11 Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége.
12 Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen.
13 Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl.
14 Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
Harc a filiszteusokkal
15 De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt.
16 Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot.
17 Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.
18 Ezután újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál. Akkor vágta le a húsái Szibekkaj a refáiak leszármazottai közül való Szafot.
19 Majd újból harc tört ki a filiszteusokkal Góbnál, és Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a lándzsanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája.
20 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek a kezén is, meg a lábán is hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is a refáiak leszármazottja volt.
21 Ez gyalázta Izráelt, de levágta őt Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia.
22 Ez a négy ember a gáti refáiak leszármazottja volt, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
Dávid éneke(A)
22 Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
2 Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm,
3 Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.
4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.
6 A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.
7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
8 Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
10 Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.
11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.
12 Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.
13 Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
14 Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
16 Láthatóvá vált a tengernek a medre, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szele fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.
19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
23 Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.
26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.
27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevélyeket látod, és megalázod.
29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.
30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32 Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.
34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
37 Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.
38 Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
39 Végeztem velük, szétzúztam őket, nem kelnek föl, lábam elé hullottak.
40 Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
41 Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.
42 Néznek széjjel, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de nem válaszol.
43 Összezúztam őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
44 Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.
45 Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,
46 mert elepednek az idegenek, reszketve jönnek elő rejtekükből.
47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!
48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.
49 Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.
50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
51 Nagy győzelmet ad királyának az Úr, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
Lukács 18:24-43
Hungarian Károli
24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
25 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
29 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.
31 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
33 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.
34 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,
41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.
42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.
Read full chapter
Lukács 18:24-43
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
24 Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! 25 Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”
Ki kaphat örök életet?
26 Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”
27 Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”
28 Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”
29 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, 30 azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
31 Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32 Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33 megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” 34 A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.
Láss! A hited meggyógyított téged(B)
35 Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. 36 Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. 37 Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
39 Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
40 Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: 41 „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”
Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”
42 Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”
43 Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.
Read full chapter
Lukács 18:24-43
Hungarian New Translation
24 Jézus ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van.
25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni."
26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?"
27 Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
A tanítványok jutalma(A)
28 Ekkor így szólt Péter: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged."
29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,
30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról(B)
31 Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.
32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
33 és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad."
34 Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.
A jerikói vak meggyógyítása(C)
35 Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.
36 Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez.
37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Ekkor így kiáltott fel: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
39 Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
40 Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:
41 "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" Ő így szólt: "Uram, hogy lássak."
42 Jézus ezt mondta neki: "Láss! A hited megtartott."
43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.
Read full chapterCopyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society