A gibeoniak kiengesztelése

21 Egyszer három egymást követő évben éhínség sújtotta az országot. Mivel ekkor Dávid uralkodott, megkérdezte az Örökkévalót. Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Sault és háza népét gyilkosság bűne terheli, mivel gibeonitákat gyilkoltak meg.”

² A gibeoniak nem tartoztak Izráel leszármazottjai közé, hanem emóriak voltak, akik az ország őslakosai közül megmaradtak, mert Izráel népe megesküdött nekik, hogy megkímélik őket. Saul azonban Izráel és Júda iránti buzgalmában mégis arra törekedett, hogy kiirtsa őket Izráelből és Júdából.^[a]

Dávid király hívatta a gibeoniakat, ³ és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok tőlem? Hogyan tehetném jóvá Izráel ellenetek elkövetett bűnét, hogy áldjátok az Örökkévaló népét?”

⁴ A gibeoniak így válaszoltak: „Arannyal-ezüsttel nem lehet engesztelést szerezni. Tehát nem követelünk Saul családjától ilyesmit. Azonban nekünk nincs jogunk senkit kivégeztetni Izráelben.”

Dávid megértette, és ezt mondta: „Mit kívántok tőlem? Megteszem!”

⁵ „Saul pusztított bennünket — felelték a gibeoniak —, mert teljesen ki akarta irtani népünket Izráel földjéről. ⁶ Ezért azt kérjük, hogy adj át nekünk hét férfit Saul leszármazottjai közül. Mivel Saul az Örökkévaló választottja volt, ezt a hét férfit kivégezzük és fölakasztjuk az Örökkévaló előtt a Gibea-hegyen, ahol Saul élt.”

„Rendben van — válaszolta a király —, átadom őket.”

⁷ Dávid kiválasztotta ezt a hét férfit, de Meribbaalt, Jonatán fiát, Saul unokáját megkímélte, mert esküvel kötött szövetséget^[b] az Örökkévaló előtt Jonatánnal. ⁸ Viszont kiválasztotta Armónit és Meribbaalt,^[c] akiket Ricpá, Ajjá leánya szült Saulnak. Ezen kívül kiválasztotta Merabnak,^[d] Saul leányának öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. ⁹ Ezt a hét férfit adta át a gibeoniaknak, akik egy napon kivégezték és felakasztották őket az Örökkévaló előtt, a hegyen. Ez tavasszal, az árpaaratás kezdetén történt.

¹⁰ Ezután Ricpá, Ajjá leánya zsákruhát vett, és az aratás kezdetén kiterítette azt a sziklán,^[e] és ott is hagyta azt egészen az őszi esőzés kezdetéig. Ricpá ott maradt kivégzett fiainak holtteste mellett, és őrizte azokat, hogy se nappal a madarak, se éjjel a vadállatok ne férhessenek hozzájuk.

¹¹ Dávidnak jelentették, hogy mit tett Ricpá, Saul másodfelesége. ¹² Akkor Dávid intézkedett, hogy Saulnak és fiának, Jonatánnak csontjait szedjék össze, és hozzák el Jábes-Gileádból. Saul és Jonatán földi maradványait a jábes-gileádiak sok évvel korábban titokban hozták el Bétseán városfaláról, ahová a filiszteusok akasztották föl a holttesteket, miután Saul seregét legyőzték a Gilboa-hegyen.

^13-14 Elhozták tehát Saul és Jonatán csontjait, meg összeszedték annak a hét férfinak a csontjait is, akiket a gibeoniak végeztek ki, és együtt eltemették ezeket Benjámin földjén, Célában, Saul apjának, Kísnek a családi sírboltjában. Mindent úgy tettek, ahogy a király parancsolta.

Ezután Isten kiengesztelődött, és meghallgatta Izráel népének imádságait.

Harc a filiszteusokkal

¹⁵ A filiszteusok ismét háborút indítottak Izráel ellen. Dávid a seregével kivonult, és harcolt ellenük. Az egyik csata közben azonban Dávid nagyon elfáradt és legyengült. ¹⁶ A filiszteusok seregében volt egy harcos, Jisbi-Benób, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.^[f] Az egész hadifelszerelése vadonatúj volt, és a lándzsahegye 300 sékel^[g] súlyú bronzból készült. Ez a Jisbi-Benób elhatározta, hogy megöli Dávidot. ¹⁷ Azonban Abisaj Dávid segítségére sietett, leterítette és megölte a filiszteust.

Ezután Dávidnak megesküdtek a vitézei: „Többé nem jöhetsz velünk a csatába, nehogy Izráel fáklyája kialudjon!”

¹⁸ Egy másik alkalommal Dávid serege ismét a filiszteusokkal harcolt Gób mellett. Ekkor Dávid egyik vitéze, a húsái Szibekkaj, a csatában megölte Szafot, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát.

¹⁹ Azután Gób mellett ismét csatáztak a filiszteusokkal. Ekkor Elhánán, a Betlehemből való Jaaré-Óregim fia megölte a gáti Góliátot,^[h] akinek akkora dárdája volt, mint a szövőszék gerendája.

²⁰ Gát mellett is harcoltak a filiszteusokkal, akiknek seregében volt egy hatalmas termetű harcos, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Kezén-lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. ²¹ Ez a harcos gyalázta Izráelt, de Jonatán, Dávid bátyjának, Simeának a fia harc közben leterítette, és megölte őt.

²² Ez a négy harcos mind Gát városából származott, és a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Mind a négyen Dávid és vitézeinek keze által estek el a harcban.

Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak

22 Dávid ezt az éneket^[i] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:

²⁴ Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába! ²⁵ Könnyebb a tevének egy tű fokán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”

Ki kaphat örök életet?

²⁶ Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁷ Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”

²⁸ Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindenünket hátrahagytuk, és követtünk téged!”

²⁹ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket vagy gyermekeiket Isten Királyságáért, ³⁰ azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet nyernek.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(A)

³¹ Azután Jézus félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. ³² Az Emberfiát kiszolgáltatják a többi nemzeteknek. Kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, ³³ megverik, s végül megölik, három nappal később azonban fel fog támadni.” ³⁴ A tanítványok azonban nem értették, hogy miről beszél, mert az el volt rejtve előlük.

Láss! A hited meggyógyított téged^(B)

³⁵ Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. ³⁶ Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. ³⁷ Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

³⁸ Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

³⁹ Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁰ Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: ⁴¹ „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”

Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”

⁴² Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”

⁴³ Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.