1 Sámuel 4-8

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

4 Sámueltől az Örökkévaló üzenetei pedig egész Izráelben mindenhová eljutottak és közismertekké váltak. Éli nagyon megöregedett, és a fiai továbbra is olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.^[a]

Az Örökkévaló Szövetségládája a filiszteusokhoz kerül

Történt ezután, hogy Izráel hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-Háézer mellett vert tábort. A filiszteusok Afék közelében táboroztak, ² és felsorakoztak Izráel seregével szemben. Majd elkezdődött a csata, amelyben Izráel vereséget szenvedett. A filiszteusok harc közben levágtak vagy 4 000 izráeli katonát.

³ Ezután a maradék izráeli sereg visszavonult a táborába. Az izráeli vezetők azt kérdezték: „Vajon miért engedte meg ma az Örökkévaló, hogy a filiszteusok megverjenek minket? Hozassuk el Silóból az Örökkévaló Szövetségládáját a táborba, hogy amikor közénk jön, megszabadítson bennünket ellenségeinktől!”

⁴ A nép követeket küldött Silóba, hogy hozassák el a kerubokon trónoló Seregek Urának, az Örökkévalónak Szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is kísérte Isten Szövetségládáját. ⁵ Amikor az Örökkévaló Szövetségládája megérkezett a táborba, az egész izráeli sereg olyan hangos örömujjongásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett. ⁶ Kiáltásukat meghallotta a filiszteusok serege is. Azt kérdezték: „Mit jelenthet ez a nagy kiabálás a héberek^[b] táborában?”

Amikor megtudták, hogy az Örökkévaló Szövetségládája érkezett Izráel táborába, ⁷ a filiszteusokat félelem fogta el, és ezt mondták: „Jaj nekünk! A héberek istenei^[c] jöttek a táborukba! Ilyen még sohasem történt! ⁸ Jaj nekünk! Ki tudna megszabadítani bennünket ezeknek a hatalmas isteneknek a kezéből, akik szörnyű csapásokkal és betegségekkel sújtották az egyiptomiakat! ⁹ Legyünk hát bátrak és erősek! Régebben a héberek szolgáink voltak. Harcoljunk hát, ahogy férfiakhoz illik, nehogy most nekünk kelljen őket szolgálnunk!”

¹⁰ Így hát a filiszteusok teljes erővel harcoltak, és másodszor is legyőzték az izráeli sereget, amely súlyos vereséget szenvedett, és szétszéledt. Azon a napon 30 000 izráeli katona esett el a csatában, akik pedig életben maradtak, mind hazafutottak. ¹¹ A filiszteusok zsákmányul ejtették Isten Szövetségládáját, és megölték Hofnit és Fineást, Éli fiait is.

^12-13 A csata után egy Benjámin törzsébe tartozó katona elmenekült, és Silóba futott. Ruháját megszaggatta, és fejére földet szórt^[d], így érkezett Silóba. Ekkor Éli éppen a város kapujánál ült, mert nagyon aggódott Isten Szövetségládája miatt. Mikor Siló lakosai meghallották a katonától a vereség hírét, az egész város hangosan jajgatni kezdett. ^14-15 Éli is hallotta a nagy zajt, de nem látott semmit, mert már 98 éves volt, és megvakult. Megkérdezte hát valakitől: „Mit jelent ez a nagy kiáltozás?”

Akkor a benjámini katona odafutott Élihez, és elmondta, mi történt: ¹⁶ „Uram, éppen a csatából jövök, amely ma zajlott, onnan futottam el.”

„Mondd már, fiam, mi történt!” — sürgette Éli.

¹⁷ „Izráel serege súlyos vereséget szenvedett, és megfutamodott a filiszteusok elől. Nagyon sokan elestek közülünk, s a te két fiad is meghalt, Isten Szövetségládáját pedig zsákmányul ejtették a filiszteusok!” — mondta a hírnök.

¹⁸ Amikor a katona Isten Szövetségládáját említette, Éli hanyatt esett a székéről, a falnak ütközött, és azonnal meghalt, mert kitörte a nyakát. Már nagyon idős és kövér ember volt. Húsz^[e] éven keresztül volt Izráel bírája.

Izráel dicsősége elveszett!

¹⁹ Éli menye, Fineás felesége ebben az időben gyermeket várt, és már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta, hogy Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és hogy az apósa és a férje meghalt, elfogták a szülési fájások, és hamarosan megszülte gyermekét. ²⁰ A szülésnél segédkező asszonyok biztatták: „Ne félj, mert fiút szültél!” De Fineás felesége nem válaszolt, nem is figyelt oda, mert már haldoklott. ²¹ Halála előtt azonban még nevet adott újszülött fiának. „Íkábódnak” nevezte.^[f] Azért adta fiának ezt a nevet, mert Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és az apósa meg a férje meghalt. ²² Ezért mondta: „Isten dicsősége elhagyta Izráelt, mert Isten Szövetségládáját elvitték!”

Isten Szövetségládája a filiszteusok földjén

5 A filiszteusok magukkal vitték Isten Szövetségládáját Eben-Háézerből Asdódba, és ott elhelyezték istenük, Dágón templomában, annak szobra mellett. ³ Másnap reggel látták, hogy Dágón szobra arccal a földön fekszik az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Fogták hát a szobrot, és visszaállították a helyére. ⁴ A következő nap reggelén azonban Dágón szobrát ismét a földön fekve találták. Megint arccal a földre borulva feküdt az Örökkévaló Szövetségládája előtt, de ezúttal a feje meg a két keze is letört, és a küszöbön hevert, csak a törzse maradt egy darabban. ⁵ Ez az oka, hogy Asdódban mind a mai napig a filiszteusok közül sem a papok, sem az egyszerű emberek nem lépnek a küszöbre, amikor bemennek Dágon templomába.

⁶ Az Örökkévaló ezután fekélyekkel és egyéb csapásokkal sújtotta Asdód és a környező vidék lakóit, és pusztította őket. Egereket is küldött rájuk, amelyek egész földjükön elszaporodtak, s még a hajóikra is felmentek. A város lakói ezért nagyon megrémültek.^{[g] 7} Amikor az asdódiak látták, mi történik, azt határozták: „Izráel Istene büntet bennünket és istenünket, Dágont ezekkel a csapásokkal, ezért a ládáját nem tarthatjuk tovább a városunkban!” ⁸ Tanácskozásra hívták hát a filiszteusok fejedelmeit, hogy eldöntsék, mitévők legyenek Izráel Istenének a ládájával. Azt határozták, hogy át kell vinni Gát városába. Így is történt.

⁹ Amikor azonban bevitték Gátba, az Örökkévaló ennek a városnak a lakosait is súlyos csapásokkal verte meg: kicsitől nagyig mindenkinek a testén fekélyek támadtak. Emiatt zűrzavar és rémület uralkodott el a városban. ¹⁰ Ezért azután hamarosan innen is tovább küldték Isten Szövetségládáját a szomszédos filiszteus városba, Ekrónba.

De alighogy odaértek vele, az ekróniak máris jajgatni kezdtek: „Minek hozzátok ide Izráel Istenének ládáját? Meg akartok ölni bennünket?!” ¹¹ Amikor Isten Szövetségládája oda érkezett, halálos rémület támadt az egész városban.^[h] Össze is hívták a filiszteusok összes fejedelmét, és követelték tőlük: „Küldjétek vissza Izráel Istenének ládáját a saját helyére! Ne pusztítson tovább bennünket és népünket!” ¹² Sokan meghaltak közülük, és akik életben maradtak, azokat is fekélyek gyötörték. Annyira szenvedtek, hogy az ekroniak jajkiáltása felhallatszott a mennybe.

A filiszteusok visszaküldik a Szövetségládát Izráelbe

6 Az Örökkévaló Szövetségládája 7 hónapig tartózkodott a filiszteusok földjén. ² Akkor a filiszteusok hívatták a papokat és a jósokat, s megkérdezték tőlük: „Mit tegyünk az Örökkévaló Szövetségládájával? Hogyan küldjük vissza a helyére?”

³ Ők ezt felelték: „Ha vissza akarjátok küldeni Izráel Istenének Szövetségládáját, akkor jóvátételi ajándékokkal együtt küldjétek vissza. Ezt kell tennetek, hogy Isten eltávolítsa rólatok a csapásokat.”^[i]

⁴ „De milyen ajándékokat hozzunk?” — kérdezték azok.

„Készítsetek 5 arany fekély-formát és 5 arany egeret — annak megfelelően, hogy a filiszteusoknak is 5 városa, s minden városnak egy-egy fejedelme van. Mind az öt fejedelem és összes alattvalóik is ugyanazokat a csapásokat szenvedték el. ⁵ Testeteket a fekélyek kínozzák, földjeiteken pedig az egerek pusztítják a termést. Készítsétek hát el a fekélyek és az egerek képmását aranyból. Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, elismerve hatalmát fölöttetek. Akkor talán leveszi rólatok, isteneitekről és földetekről büntető csapásait. ⁶ Ne makacskodjatok, mint a fáraó és az egyiptomiak, akik megkeményítették magukat! Amikor azonban Izráel Istene elbánt az egyiptomiakkal, azok mégis szabadon engedték Izráel népét, akik el is jöttek onnan.

⁷ Készítsetek hát egy új szekeret. Fogjatok elé két borjas tehenet, amelyek még sohasem húztak szekeret. A két borjút azonban válasszátok el a tehenektől, és vezessétek vissza a helyükre. ⁸ Az Örökkévaló Szövetségládáját helyezzétek a szekérre, és tegyétek mellé egy táskában az arany fekély-formákat és az arany egereket, amelyeket jóvátételi ajándékul szántatok. Azután engedjétek, hogy a tehenek arra húzzák a szekeret, amerre akarják. ⁹ Azután figyeljétek, merre halad a szekér! Ha egyenesen a saját földje felé tart, vagyis Bétsemes irányába, akkor valóban az Örökkévaló tette velünk mindezt. Azonban, ha másfelé mennek a tehenek a szekérrel, akkor nem az Örökkévaló keze sújtott bennünket, hanem mindez csak véletlenül történt.”

¹⁰ A filiszteusok megfogadták a papok és a jósok tanácsát. A két borjas tehenet befogták az új szekérbe, de a borjakat otthon bezárták. ¹¹ Az Örökkévaló Szövetségládáját ráhelyezték a szekérre, s mellé tették egy ládikában az arany fekély-formákat és arany egereket. ¹² A tehenek pedig, amint elengedték őket, egyenesen rátértek a Bétsemes felé vezető útra. Folytonosan bőgve azon haladtak, nem tértek sem jobbra, sem balra.^[j] A filiszteusok fejedelmei a szekér után mentek egészen az izráeli határig, vagyis Bétsemes határáig.

¹³ Bétsemes lakói éppen búzát arattak a völgyben. Amint munka közben fölnéztek, látták, hogy közeledik a Szövetségláda! Nagyon megörültek, és eléje futottak.^{[k] 14-15} A szekér eljutott az egyik bétsemesi gazda, Jehósua földjére, és ott megállt egy nagy szikla mellett. Akkor a léviták levették a szekérről az Örökkévaló Szövetségládáját és az aranytárgyakat tartalmazó ládikát, s elhelyezték azokat a sziklán. Az emberek pedig fölhasogatták a szekér fáját, és a két tehenet égőáldozatként föláldozták az Örökkévalónak. Ezen kívül is áldoztak az Örökkévalónak égőáldozatokat és véresáldozatokat a bétsemesiek.

¹⁶ Amikor a filiszteusok öt fejedelme látta ezt, visszatértek Ekrónba.

¹⁷ A filiszteusok tehát jóvátételi áldozatokat vittek az Örökkévalónak. Mivel öt nagyobb városuk volt: Asdód, Gáza, Askelón, Gát és Ekron — ezért mindegyik városért egy-egy arany fekély-formát adtak. ¹⁸ Ezen fölül arany egereket is adtak: annyit, ahány városuk és falujuk összesen volt az öt fejedelem uralma alatt. Ezek közé beszámították mind a fallal körülvett városokat, mind a kerítetlen falvakat és a kisebb településeket is.

Az Örökkévaló Szövetségládáját tehát elhelyezték azon a nagy sziklán, amely a bétsemesi Jehósua földjén volt. Ez a szikla mind a mai napig ott látható, emlékeztető jelként. ¹⁹ A bétsemesiek azonban belenéztek a Szövetségládába, ezért az Örökkévaló megölt közülük 70 embert.^[l] Bétsemes lakói sírtak és gyászoltak, mivel az Örökkévaló ilyen nagy csapással sújtotta őket, ²⁰ és azt mondták: „Ugyan ki állhatna meg az Örökkévaló előtt, ilyen szent Isten előtt? Hová kerüljön a Szövetségláda innen?” ²¹ Azután követeket küldtek Kirját-Jeárimba ezzel az üzenettel: „A filiszteusok visszahozták az Örökkévaló Szövetségládáját, jöjjetek érte, és vigyétek el magatokhoz!”

7 Így hát Kirját-Jeárimból eljöttek bizonyos emberek, és elvitték Bétsemesből az Örökkévaló Szövetségládáját. Majd elhelyezték Abinádáb házában, amely egy dombon állt. Azután kiválasztották Eleázárt, Abinádáb fiát, és rábízták, hogy őrizze a Szövetségládát. ² Ettől kezdve hosszú ideig^[m] a Szövetségláda Kirját-Jeárimban maradt.

Sámuel összehívja a népgyűlést

Húsz évvel azután, hogy a Szövetségláda Kirját-Jeárimba került, Izráel népe ismét az Örökkévalóhoz fordult.^{[n] 3} Ekkor Sámuel kihirdette Izráel egész népének: „Ha teljes szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor irtsátok ki közületek az idegen isteneket és Astárót bálványait, szánjátok oda magatokat teljesen az Örökkévalónak, és csakis őt szolgáljátok! Azután majd ő is megszabadít benneteket a filiszteusok hatalmából.”

⁴ Erre válaszul Izráel népe kiirtotta Baál és Astárót bálványait, és egyedül az Örökkévalót szolgálták.

⁵ Sámuel kihirdette: „Egész Izráel gyűljön össze Micpába, ott fogok imádkozni értetek az Örökkévalóhoz!” ⁶ Össze is gyűlt a nép Micpában, és most már Sámuel lett a vezetőjük. Vizet merítettek, és kiöntötték azt az Örökkévaló előtt. Azon a napon valamennyien böjtöltek, és ezt mondták: „Bizony, vétkeztünk az Örökkévaló ellen!”

⁷ Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Izráel népe összegyűlt Micpában, elhatározták, hogy megtámadják őket. A filiszteusok fejedelmei összegyűjtötték seregüket, és felvonultak Izráel ellen. A micpai népgyűlés is tudomást szerzett erről, és az egész nép nagyon félt a filiszteusoktól. ⁸ Azt kérték Sámueltől: „Kiálts Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteus veszedelemtől! Ne hagyd abba, kiálts!”

⁹ Sámuel akkor vett egy szopós bárányt, és azt égőáldozatul feláldozta az Örökkévalónak. Segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz Izráelért, és az Örökkévaló válaszolt neki. ¹⁰ Miközben Sámuel az áldozatot bemutatta, a filiszteus sereg egyre közelebb nyomult, hogy megtámadja az izráeliek táborát.

Ekkor azonban az Örökkévaló olyan fülsiketítő mennydörgést támasztott, hogy a filiszteusok a rémülettől teljesen összezavarodtak, és vereséget szenvedtek Izráel seregétől. ¹¹ Az izráeli férfiak kirohantak Micpából, és üldözték a filiszteusokat egészen Bétkárig, közben pedig sokat levágtak közülük.

Sámuel Izráel bírája

¹² Sámuel ennek emlékére egy kőoszlopot állított föl Micpa és Sén^[o] között, amelyet így nevezett el: „Eben Háézer”, ami azt jelenti: „A segítség köve”. Ezzel azt akarta kifejezni: „Mindeddig megsegített bennünket az Örökkévaló!”

¹³ Így hát a filiszteusok nagy vereséget szenvedtek, és abbahagyták Izráel zaklatását. Ameddig Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra. ¹⁴ Izráel visszafoglalta azokat a városokat és a körülöttük lévő területeket, amelyeket a filiszteusok Ekron és Gát között korábban elvettek Izráeltől.

Ugyanakkor béke volt Izráel és az emóriak között is.

¹⁵ Sámuel egész életében Izráel vezetője volt, és betöltötte a bírói tisztséget. ¹⁶ Minden évben végigjárta Bételt, Gilgált és Micpát, és ezekben a városokban igazságot szolgáltatott a vitás ügyekben. ¹⁷ Azután hazatért Rámába, mert ott lakott. Amikor otthon tartózkodott, akkor ott gyakorolta a bírói tisztséget. Sámuel Rámában egy oltárt is épített az Örökkévalónak.

Izráel népe királyt kíván

8 Amikor Sámuel megöregedett, a saját fiait tette meg bíráknak Izráel népe fölött. ² Elsőszülött fiát Jóelnek, második fiát Abijjának hívták. Ők Beérsebában bíráskodtak, ³ de nem követték apjuk példáját, hanem a maguk hasznát keresték, elfogadták a megvesztegetést, és igazságtalan ítéleteket hoztak.

⁴ Emiatt Izráel vezetői összegyűltek, és felkeresték Sámuelt Rámában. ⁵ Ezt mondták neki: „Sámuel, te már megöregedtél, de fiaid nem követik a példádat. Ezért tégy valakit királlyá, hogy vezessen bennünket, ahogy ez más nemzetekben is szokás.”

⁶ Sámuel azonban nagyon rosszallotta ezt a kérést, és imádkozott az Örökkévalóhoz, ⁷ aki ezt válaszolta: „Sámuel, tedd meg, amit a nép kér tőled! Nem téged, hanem engem utasítottak el^[p], hogy ne legyek többé a királyuk. ⁸ Ugyanúgy cselekszenek veled is, ahogy velem szemben viselkednek mind a mai napig. Amióta kihoztam őket Egyiptomból, mindig elfordulnak tőlem, és más isteneket imádnak. ⁹ Most hát tedd meg, amit kívánnak tőled, de előbb nyomatékosan figyelmeztesd őket arra, hogy a királyuk milyen módon fog uralkodni rajtuk.”

¹⁰ Sámuel az Örökkévaló minden szavát kihirdette a népnek, amely királyt kért^[q]. ¹¹ Ezt mondta nekik: „Tudjátok meg hát, hogy a király, akit kívántok, ilyen módon fog uralkodni fölöttetek: fiaitokat a saját szolgálatára rendeli, és katonai szolgálatra osztja be. Némelyeket a harci szekerei és a hozzájuk tartozó lovak mellé rendel, másokat meg testőrszolgálatra, hogy a király harci kocsiját gyalog kísérjék.

¹² Fiaitokat nevezi ki seregébe tiszteknek: ötven, vagy ezer katona kapitányává teszi őket.

Fiaitok fogják a király földjeit szántani és termését aratni. A király fiaitokkal fogja elkészíttetni a harci szekereket, mindenféle fegyvert és a harci szekerek fölszerelését.

¹³ Leányaitok is a királyt fogják szolgálni: egyesek illatszereket készítenek a számára, mások szakácsok lesznek a konyháján, vagy a kenyerét fogják sütni.

¹⁴ A király elveszi tőletek a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőskertjeiteket, olajfa-ligeteiteket, és jutalmul udvari szolgáinak és tisztségviselőinek adja.

¹⁵ Tizedet szed tőletek a gabonaföldek és szőlőskertek terméséből, és abból fizeti majd udvari szolgáit és tisztségviselőit. ¹⁶ Saját szolgálatára rendeli szolgáitokat és szolgálólányaitokat. Elveszi legjobb marháitokat^[r] és szamaraitokat. ¹⁷ Nyájaitokból is tizedet fog szedni.

Ti magatok is a király szolgáivá lesztek, ¹⁸ és majd keservesen panaszkodtok királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, de az Örökkévaló akkor már nem hallgat rátok.”

¹⁹ A nép azonban nem törődött azzal, amit Sámuel mondott, és ezt felelték: „Mégis királyt akarunk, aki uralkodjon fölöttünk! ²⁰ Olyanok akarunk lenni, mint a többi nemzet! Ő vezessen bennünket, ő járjon előttünk a harcban, és vezesse seregünket a háborúban!”

²¹ Sámuel meghallgatta, amit a nép mondott, azután az Örökkévaló elé tárta, ²² aki ezt felelte neki: „Tedd meg, amit kérnek tőled: adj nekik királyt!”

Azután Sámuel ezt mondta a népnek: „Most pedig menjetek haza.”