1 Krónika 16-18
Hungarian Károli
16 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
17 Lõn pedig, mikor Dávid az õ házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én czédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.
2 Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
3 Azon éjjel pedig lõn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
4 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
5 Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba [mentem] és sátorból [sátorba.]
6 A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?
7 Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellõl a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,
8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elõl elvesztettem, ennekfelette [oly] hírt szerzettem néked, a minemû hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;
9 Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám õt; és lakik az õ helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelõtt.
10 És attól az idõtõl fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked.
11 És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az õ országát megerõsítem.
12 Õ épít nékem házat, és megerõsítem az õ királyi székét mindörökké.
13 Én leszek néki atyja, õ pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat õ tõle el nem veszem, mint a hogy a te elõtted valótól elvettem;
14 Hanem megerõsítem õt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az õ királyiszéke erõs lesz mindörökké.
15 Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
16 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr elõtt, és monda: Ki [vagyok] én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál?
17 Sõt még ez is kevés volt elõtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendõt is a te szolgád háza felõl, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!
18 És mit [kérhetne] Dávid többet te tõled, a te szolgádnak tisztességére, holott te [jól] ismered a te szolgádat?
19 Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,
20 (Óh Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.
21 És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiûzvén a pogányokat a te néped elõl, a melyet Égyiptomból megszabadítál!
22 És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.
23 Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felõl és az õ háza felõl, erõsíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.
24 Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó elõtted.
25 Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene elõtted.
26 Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e [jó] dolgot a te szolgád felõl.
27 Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen [állandó] mindörökké elõtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, [legyen] azért áldott mindörökké.
18 Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezébõl.
2 A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lettek.
3 Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.
4 Dávid pedig nyere õ tõle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.
5 És mikor eljövének Damaskusból a Siriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6 És rendele Dávid [tiszttartókat] Siriában, a hol Damaskus van; és lettek a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.
7 És vevé Dávid az arany paizsokat, a melyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.
8 És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a Hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:
10 Küldé Dávid királyhoz az õ fiát, Hadorámot, hogy köszöntené õt és megáldaná, mivelhogy megharczolt vala Hadadézerrel és megverte vala õt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak ]sok arany, ezüst és rézedényt,
11 És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.
12 Abisai pedig, a Séruja fia, az Edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolczezeret.
13 És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.
14 Így uralkodék Dávid az egész Izráel felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.
15 Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elõljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.
16 Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák.
17 És Benája, a Jójada fia, a Kereteusok és Peleteusok elõljárója volt; a Dávid fiai pedig elsõk a király mellett.
1 Krónika 16-18
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
16 Azután bevitték a Szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be Istennek. 2 Miután befejezte az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az Örökkévaló nevében, 3 és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izráelben: mindenkinek adott egy kenyeret, egy préselt datolyából készített kalácsot és egy mazsolából készült kalácsot.[a]
4 Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az Örökkévaló Szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot: hirdessék az Örökkévaló, Izráel Istene dicsőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt. 5 Ezek a léviták a következők voltak: Ászáf lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek: Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Banájáhú, Obed-Edóm és Jeiél, aki hárfán és lanton játszott. Ászáf kezelte a cintányért. 6 Benájáhú és Jahaziél papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az Isten Szövetségládája előtt. 7 Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáfot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az Örökkévalónak és dicsérjék őt.
Dávid hálaadó éneke(A)
8 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét!
Hirdessétek a népeknek tetteit!
9 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
10 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
11 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe szüntelen!
12 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
13 ó, Izráelnek, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket ő kiválasztott!
14 Az Örökkévaló a mi Istenünk!
Határozatai az egész földön érvényesek.
15 Emlékezzetek Szövetségére örökké,
adott szavára, amelyet ezer nemzedéknek ígért,
16 a Szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött,
az ígéretre, amelyre Izsáknak megesküdött!
17 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
18 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
19 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
mint a jövevények, úgy vándoroltak a földön.
20 Helyről-helyre vonultak,
országról-országra bujdostak.
21 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
még királyokat is megbüntetett miattuk:
22 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
prófétáimat ne bántsátok!”
23 Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!
Hirdessétek napról napra szabadítását!
24 Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek,
mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!
25 Mert hatalmas az Örökkévaló,
és méltó a dicséretre!
Imádat, tisztelet és félelem illeti őt,
minden más istennél inkább!
26 Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán,
de az Örökkévaló teremtette az eget!
27 Dicsőség és méltóság ragyog előtte,
öröm és erő lakik szent helyén!
28 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai,
adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!
29 Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti,
hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek színe elé!
Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben,
30 reszkessen előtte minden ember!
Ő erősítette meg a Földet, hogy ne inogjon.
31 Örüljetek, akik a Mennyben laktok,
és örvendezzen minden földi lakó!
Hirdessék mindenütt a népek között:
„Uralkodik az Örökkévaló!”
32 Kiáltson örömében a tenger,
és minden, ami benne él!
Örvendjen a szántóföld és termése!
33 Ujjongva énekelnek majd az erdő fái,
amikor az Örökkévaló jön!
Mert eljön, hogy megítélje a népeket,
és uralkodjon az egész Földön!
34 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
Mert hűséges szeretete örökké kísér!
35 Mondjátok neki: „Ments meg minket szabadító Istenünk,
gyűjts össze, és ments ki a népek közül,
hadd dicsérjük szent neved,
hadd dicsekedjünk dicséreteddel!”
36 Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
öröktől fogva mindörökké!
Erre az egész nép így felelt: „Ámen!” — és mind dicsérték az Örökkévalót.
37 Így állította szolgálatba Dávid Ászáfot és a rokonait, az énekes lévitákat. Ők pedig attól kezdve megszakítás nélkül és önállóan teljesítették a szolgálatukat az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Napi beosztásuk rendje szerint váltották egymást a szolgálatban. 38 Dávid Obed-Edómot, Jeíélt és 68 lévita rokonukat is Ászáf vezetése alá rendelte, hogy segítsenek a szolgálatban. Obed-Edóm, Jedútún fia és Hószá kapuőrök voltak.
39 Cádók főpapot és társait Dávid Gibeonban az Örökkévaló Szent Sátorához rendelte, a magaslatra, 40 hogy az Örökkévaló Törvénye szerint, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott, minden reggel és este mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. 41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi név szerint kiválasztott lévita, hogy énekekkel dicsérjék az Örökkévalót. „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!” — ezt az éneket énekelték.[b] 42 Hémán és Jedútún trombitával, cintányérral, és más hangszerekkel zenéltek az Örökkévalónak. Jedútún fiai kapuőrök voltak.
43 Ezután mindenki visszatért a lakóhelyére. Dávid is hazament, hogy megáldja a családját.
Isten ígéretet tesz Dávidnak(B)
17 Miután Dávid palotája felépült, és ő beköltözött oda, egyszer azt mondta Nátán prófétának: „Látod, én cédrusfából készült palotában lakom, az Örökkévaló Szövetségládája meg a sátorban!”
2 Nátán ezt válaszolta: „Tedd meg, amit szeretnél, mert Isten veled van!”
3 Azon az éjszakán azonban Isten megszólította Nátánt, és ezt mondta:
4 „Menj, és mondd meg Dávidnak, a szolgámnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: Ne te építs nekem lakóházat, Dávid! 5 Attól kezdve, hogy Izráelt felhoztam Egyiptomból, mind a mai napig sohasem laktam házban, hanem egyik sátorból a másikba, és egyik szentélyből a másikba költöztem. 6 Miközben Izráel népével együtt költöztem, mondtam-e valaha is Izráel bármelyik vezetőjének — akiket én bíztam meg, hogy népemet pásztorolják —, hogy miért nem építenek nekem cédruspalotát?!«
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én emeltelek fel téged a juhok aklából és én hívtalak el a nyáj mellől, a legelőről, hogy népemnek, Izráelnek a fejedelme légy! 8 Én vagyok veled azóta is. Akárhová mentél, veled voltam, és minden ellenségedet kiirtottam előled. Olyan hírnevet fogok szerezni neked, amilyen a földi uralkodók között csak a legnagyobbaknak van. 9 Helyet is készítettem népemnek, Izráelnek, és elültettem őket. Békességben és nyugalomban élhetnek, senki sem fogja háborgatni őket többé. A gonoszok sem fogják őket szorongatni és elnyomni, mint eleinte, 10 és mint a bírák napjaiban, akiket népem, Izráel fölé állítottam, hogy vezessék őket. Ezen fölül, én fogom lábad alá vetni minden ellenségedet.
Sőt, én mondom, hogy az Örökkévaló fog neked házat építeni![c] 11 Amikor majd életed ideje betelik, és őseidhez csatlakozol, akkor fel fogom támasztani az egyik leszármazottadat — a fiaid közül az egyiket —, és az ő királyi uralmát megerősítem. 12 Ő lesz az, aki majd házat épít nekem — én pedig mindörökre megerősítem a trónját. 13 Apja leszek, ő pedig a fiam lesz. Hűséges szeretetem nem fogom visszavenni tőle — mint ahogy visszavettem attól, aki előtted volt —, 14 hanem mindörökre megerősítem őt a házamban és királyságomban. Örökre megerősítem és állandóvá teszem a trónját.«”
15 Nátán az egész éjjeli látomást, és ezt az üzenetet szóról szóra elmondta Dávidnak.
Dávid imádsága
16 Ekkor Dávid király elment, és az Örökkévaló előtt leült. Ezt mondta:
„Örökkévaló Isten! Ugyan ki vagyok én, és micsoda az én családom, hogy ennyire megtiszteltél engem? 17 Sőt, Istenem, ezen fölül még a családom jövőjéről is szóltál! Úgy bántál velem, mint valami magas rangú személlyel, ó, Istenem, Örökkévaló!
18 Mit mondhatna erre Dávid? Hiszen te annyira megtisztelted szolgádat, és jól ismered őt! 19 Örökkévaló, szolgád kedvéért és szíved szerint jelentetted ki és vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat. 20 Ó, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható! Nincs Isten rajtad kívül! Soha nem hallottunk senki másról, aki ilyen csodálatos dolgokat tett volna!
21 Van-e a Földön még egy nép, amely népedhez, Izráelhez hasonló lenne? Ki hallott valaha is olyat, hogy Isten a maga számára megváltson egy népet, mint ahogy te megtetted ezt Izráellel, hogy hírnevet szerezz magadnak hatalmas tetteiddel? Történt-e valaha olyan, hogy Isten más népeket űzött el a helyükről, hogy helyet készítsen a saját népének, amelyet kiszabadított Egyiptomból? 22 Így tetted népedet, Izráelt mindörökre valóban a saját népeddé — te pedig, Örökkévaló, így lettél mindörökre Istenükké.
23 Most pedig Örökkévaló, szavaidat, amelyeket szolgádról és annak családjáról mondtál, erősítsd meg mindörökre, és vidd véghez mindazt, amit mondtál! 24 Igen, te beteljesíted, amit mondtál, és felmagasztalod nevedet mindörökre — mert ezt fogják mondani: »Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene valóban Istene lett Izráelnek!« Szolgádnak, Dávidnak a családját pedig erősítsd meg, és tedd állandóvá!
25 Istenem, te fülem hallatára kijelentetted, hogy szolgádnak házat építesz — ezért merészelt szolgád így imádkozni előtted. 26 Örökkévaló! Te vagy az Isten, te mondtad szolgádnak mindezeket a jó dolgokat, 27 és megáldottad szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké. S mivel te áldottad meg, áldott is lesz mindörökké!”
Dávid győztes hadjáratai(C)
18 Ezután Dávid győzelmet aratott a filiszteusok fölött, és uralma alá vetette őket. Gát városát a környező falvakkal együtt elvette tőlük, és a saját birodalmához csatolta.
2 Ugyancsak legyőzte a moábiakat, és adófizető szolgáivá tette őket.
3 Hamát városa mellett legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának a seregét, aki ki akarta terjeszteni az uralmát az Eufrátesz folyóig. 4 Dávid nagy hadizsákmányt szerzett. Zsákmányul ejtett 1 000 harci szekeret, és sok hadifoglyot szerzett: 7 000 lovast és 20 000 gyalogost. A harci szekereket, száz szekér kivételével, mind szétrombolta.
5 Damaszkuszból egy arám hadsereg jött, hogy Hadadezert, Cóbá királyát megsegítse Dávid ellen. Dávid azonban legyőzte az arámokat is, és 22 000 katonát megölt közülük. 6 Ezután helyőrséget létesített Arám fővárosában, Damaszkuszban, s ettől kezdve az arámok Dávid adófizető szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.
7 Dávid gazdag hadizsákmányt is szerzett: Hadadezer vezéreinek az aranypajzsait, amelyeket Jeruzsálembe vitt, 8 azután igen nagy mennyiségű bronzot is Hadadezer városaiból: Tibhatból és Kúnból. Ezekből készítette később Salamon király a Templom oszlopait, a víztároló medencéket és a különböző templomi eszközöket.
9-10 Amikor Tói, Hamát királya meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának az egész seregét, elküldte a fiát, Hadórámot Dávidhoz, hogy üdvözölje, és hogy köszönetet mondjon neki. Tói ugyanis ellenséges viszonyban volt Hadadezerrel, és harcoltak egymás ellen. Hadórám ajándékul hozott Dávidnak mindenféle arany-, ezüst- és bronztárgyakat, 11 amelyeket azután Dávid az Örökkévalónak szentelt, és a Templomban helyezett el a hadizsákmányból származó arany- és ezüsttárgyakkal együtt, amelyeket a hadjáratai során szerzett az edomiaktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól és az amálekiektől.
12 Abisaj, Cerújá fia vezetésével Dávid serege legyőzte az edomiakat a Sós-völgyben, és 18 000 harcost megölt közülük. 13 Ezután Abisaj helyőrséget állított Edomba, és ettől kezdve az edomiak Dávid szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.
Dávid fontosabb vezetői(D)
14 Így hát Dávid egész Izráel fölött uralkodott, mint király. Egész népét igazságosan kormányozta, helyes döntéseket hozott, és azokat véghez is vitte. 15 Hadseregének a főparancsnoka Jóáb, Cerúja fia volt, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a krónikás. 16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig az írástudó. 17 Dávid testőrségének (a kerétiek és pelétiek csapatának) a parancsnoka: Benája, Jehójádá fia volt. Dávid fiai pedig a király mellett voltak, mint elsőrangú vezetők.
Footnotes
- 1 Krónika 16:3 préselt… kalácsot Akkoriban így tárolták az aszalt gyümölcsöket: lapos korong-formára préselték azokat. Ez a „kalács” tehát csak a gyümölcsből állt, tészta nem volt benne. Hasonlót mai is árulnak aszalt fügéből.
- 1 Krónika 16:41 énekelték Lásd 2Krón 7:6 és Zsolt 118 és 136.
- 1 Krónika 17:10 az Örökkévaló… építeni Ez jelképesen értendő: az Örökkévaló Dávid családjáról beszél, nem valamilyen épületről. Valójában arról a szövetségről van szó, amelyet az Örökkévaló Dáviddal kötött, Dávid utódainak a királyi uralmára vonatkozóan. Lásd 1Krón 17.
János 7:28-53
Hungarian Károli
28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.
29 Én azonban ismerem õt, mert õ tõle vagyok, és õ küldött engem.
30 Akarják vala azért õt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az õ órája.
31 A sokaság közül pedig sokan hivének õ benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljõ, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?
32 Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felõle; és szolgákat küldének a farizeusok és a fõpapok, hogy fogják meg õt.
33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
35 Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg õt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
36 Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jõjjön én hozzám, és igyék.
38 A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl.
39 Ezt pedig mondja vala a Lélekrõl, a melyet veendõk valának az õ benne hívõk: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg.
40 Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehembõl, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?
43 Hasonlás lõn azért õ miatta a sokaságban.
44 Némelyek pedig közûlök akarják vala õt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
45 Elmenének azért a szolgák a fõpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok õ nékik: Miért nem hoztátok el õt?
46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!
47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?
48 Vajjon a fõemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?
49 De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!
50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala õ hozzá, a ki egy vala azok közül:
51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha elõbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?
52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.
53 És mindnyájan haza menének.
Read full chapter
János 7:28-53
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
28 Miközben Jézus a Templom udvarában tanított, hangosan felkiáltott: „Valóban ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan jöttem? Csakhogy én nem magamtól jöttem, hanem az küldött el, aki valóságos, de ti nem ismeritek őt! 29 Én azonban ismerem, mert tőle jöttem, ő küldött el engem!”
30 Emiatt egyesek szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá, mert ennek még nem jött el az ideje. 31 Sokan mások azonban hittek benne, és ezt mondták: „Ha majd eljön a Messiás, vajon tehet-e több csodát, mint ez az ember?”
A vallási vezetők megpróbálják Jézust letartóztatni
32 A farizeusok meghallották, hogy a tömegben ilyen szóbeszéd terjed Jézusról. Ezért a főpapokkal együtt templomi őröket küldtek érte, hogy tartóztassák le. 33 Jézus akkor ezt mondta: „Még egy rövid ideig veletek leszek, azután visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahová én megyek, oda nem jöhettek utánam.”
35 Akik hallották ezt, így tanakodtak egymás közt: „Hová megy, ahol nem találhatjuk meg? Talán a görög városokban szétszórtan élő zsidókhoz akar menni, és őket akarja tanítani? 36 Mit akart azzal mondani, hogy »keresni fogtok, de nem találtok meg«, és hogy »ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”
Jézus a Szent Szellemről
37 Az ünnep utolsó, legnagyobb napján Jézus felállt, és így kiáltott: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! 38 Aki hisz bennem, annak szívéből majd élő víznek forrásai fakadnak — ahogyan az Írás mondja.” 39 Ezt a hasonlatot a Szent Szellemről mondta, akit később azok kaptak meg, akik Jézusban hittek. De amikor ezt mondta, akkor a Szent Szellemet még senki sem kaphatta meg, mert Jézus még nem dicsőült meg.
Az emberek vitatkoznak Jézusról
40 Ezt hallva a sokaság egy része azt mondta: „Bizony, ő a Próféta!”[a]
41 Mások azt mondták: „Ő a Messiás!”
De voltak, akik ezt mondták: „Az nem lehet, mert a Messiás nem Galileából származik! 42 Nem azt mondja az Írás, hogy a Messiás Dávid családjából származik, és Betlehemből jön majd, abból a városból, ahol Dávid élt?” 43 Emiatt nem tudtak egyetértésre jutni. 44 Voltak, akik szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá.
A vallási vezetők nem hisznek Jézusban
45 A Templom-őrség ekkor dolgavégezetlenül visszament a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem tartóztattátok le, és hoztátok ide őt?”
46 Az őrök azt válaszolták: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ez az ember!”
47 A farizeusok ekkor megkérdezték: „Csak nem bolondított el titeket is? 48 Látjátok, hogy senki sem hisz benne a farizeusok és a főpapok közül! 49 Csak a tömeg követi, de ők átok alatt vannak, mert nem ismerik a Törvényt!”
50 A farizeusok között ott volt Nikodémus is, aki korábban elment Jézushoz, és beszélt vele.[b] Azt mondta: 51 „A Törvényünk szerint senki nem ítélhető el, amíg ki nem hallgatták! Mi sem ítélhetjük el őt, amíg ki nem vizsgáltuk, hogy mit tett.”
52 Ekkor a többiek letorkolták: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy a Próféta nem Galileából származik!”
53 Ezután mindannyian hazamentek.
Read full chapterFootnotes
- János 7:40 Próféta Valószínűleg arra a prófétára gondoltak, akiről Mózes mondta (5Móz 18:15–19), hogy Isten majd el fogja küldeni, vagyis a Messiásra. Az 52. versben is.
- János 7:50 Lásd Jn 3:1–21.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center