Add parallel Print Page Options

A világ teremtése

Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett[a] a mélységes vizek fölött.

Első nap

Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.

Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne.[b] Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.[c]

Második nap

Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat[d] a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”

Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.

Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.

Harmadik nap

Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!”[e] — és úgy is lett.

10 Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

11 Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett. 12 A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. 13 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.

Negyedik nap

14 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket[f], napokat és éveket! 15 Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett. 16 Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is. 17 Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, 18 hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. 19 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.

Ötödik nap

20 Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!” 21 Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne. 22 Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!” 23 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.

Hatodik nap

24 Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot[g]: háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett. 25 Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.

26 Szólt Isten: „Alkossunk embert[h], aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön[i] és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!” 27 Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. 28 Azután megáldotta őket:

„Legyetek termékenyek,
    szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet,
    és vegyétek birtokba!
Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain
    és a többi állatokon,
    amelyek a földön élnek és mozognak.”

29 Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket. 30 A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.” 31 Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.

Hetedik nap

Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult[j] az alkotástól. Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.

Az első ember az Éden kertjében

Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje[k].

De vízpára[l] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.

Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét[m] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké. Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. 10 Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét. 11-12 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található. 13 A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús[n] egész földjén. 14 A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától[o] keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.

15 Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. 16 Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. 17 A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”

Isten segítőtársat szerez Ádámnak

18 Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”[p] 19 Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. 20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.

21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. 22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, 23 aki örömében felkiáltott:

„Ez már hozzám való!
    Mert csontja a csontomból,
    teste a testemből való,
hát asszony[q] legyen a neve,
    mert a férfiból származik!”

24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.

25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.

Footnotes

  1. 1 Mózes 1:2 lebegett Azt is jelenti: „szárnyaival betakarta, mint madár a fészkét és fiókáit”.
  2. 1 Mózes 1:4 örömét… benne Szó szerint: „látta, hogy jó”.
  3. 1 Mózes 1:5 nap Izráelben minden új nap este kezdődik, amikor a csillagok meglátszanak az égen.
  4. 1 Mózes 1:6 boltozat Ez a szó a héberben jelenthet olyan fémedényt is, amelyet félgömb formájúra alakítottak.
  5. 1 Mózes 1:9 Az ókori görög fordítás (LXX) és az egyik qumrani tekercs ezen a helyen még hozzáteszi: „Az ég alatt minden víz összegyűlt egy helyre, és látható lett a szárazföld.”
  6. 1 Mózes 1:14 kijelölt időket Ez az izráeli ünnepeket jelenti. Izráelben a nap és a hold mozgásához igazodva határozták meg minden évben az ünnepek idejét. Egyes ünnepek holdtöltekor vagy újholdkor kezdődtek.
  7. 1 Mózes 1:24 szárazföldi állatot Szó szerint: „állatokat, amelyekben lehelet, vagy lélek van”. Ez a szó előfordul a 2:7-ben is.
  8. 1 Mózes 1:26 embert A héber „adam” szó jelentése: „férfi”, „emberek” — általánosságban, vagy: „agyag”, „talaj”. Felfogható személynévnek is: „Ádám”.
  9. 1 Mózes 1:26 az egész földön A Szíriai kéziratban helyette ez áll: „a vadállatokon”.
  10. 1 Mózes 2:2 visszavonult Ez a szó a héberben ugyanúgy hangzik, mint a „szombat” szó.
  11. 1 Mózes 2:5 ember… megművelje Szójáték: a héberben az „ember” és a (termő) „föld” szavak közös gyökerűek, és nagyon hasonlóan hangzanak.
  12. 1 Mózes 2:6 vízpára Vagy: „víz”.
  13. 1 Mózes 2:7 életet adó leheletét Fordítható így is: „életadó, vagy élő szellemét”.
  14. 1 Mózes 2:13 Kús Ez valószínűleg Mezopotámiában, vagy annak közelében (a mai Irak területén) volt. Lehet, hogy valójában a „Kís” nevű területet jelenti, amely a mai Iránban található.
  15. 1 Mózes 2:14 Asszíriától Vagy: „Asszúr városától”.
  16. 1 Mózes 2:18 hozzá illő segítőtársat A „hozzá illő” azt jelenti, hogy úgy illik hozzá, mint ahogy az ember két keze hasonló és együttműködik.
  17. 1 Mózes 2:23 asszony Szójáték: amikor Ádám nevet ad ennek az új teremtménynek, az „issa” (héberül: „asszony”) szót használja. A férfi héber megfelelője: „is”.