Zsoltárok 146-147
Hungarian Károli
146 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.
5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;
6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
147 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!
2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;
3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.
4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.
5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!
16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?
18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!