A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 90-95 Hungarian Károli (KAR)

90  Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

91  Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

11 Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

16 Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

92  Zsoltár, ének szombat napra.

Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;

16 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!

93  Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.

Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!

A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;

A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.

A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

94  Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

95  Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes