A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 9-16Hungarian Károli (KAR)

Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!

21 Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.

10  Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

11  Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

12  Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

13  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

14  Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

15  Dávid zsoltára.
Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.

Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

16  Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes