A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 49-50 Hungarian Károli (KAR)

49  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

50  Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Rómaiakhoz 1 Hungarian Károli (KAR)

Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomá[nak hirdetésére.]

Melyet eleve megígért az õ prófétái által a szentírásokban,

Az õ Fia felõl, a ki Dávid magvából lett test szerint,

A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,

A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az õ nevéért;

Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:

Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Elõször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;

Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felõletek,

10 Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;

11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerõsítésetekre,

12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.

13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.

14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.

15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.

16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él.

18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.

19 Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök; mert az Isten megjelentette nékik:

20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek.

21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az õ balgatag szívök megsötétedett.

22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

23 És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

24 Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék;

25 Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.

26 Annakokáért adta õket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az õ asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:

27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az õ tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

28 És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;

29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;

30 Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek,

31 Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.

32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvõkkel egyet is értenek.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes